Okkultizmussal újult meg a Wolfenstein

Vágólapra másolva!
Nem tökéletes, nem az elérhető legszebb, de méltó folytatása a korábbi nácivadász játékoknak a frissen megjelent Wolfenstein. A játékos már nem csak gyorstüzelő géppisztollyal küzdhet meg a sötétség teremtményeivel, új dimenziókat megnyitó okkult eszközöket is bevethet a siker érdekében.
Vágólapra másolva!

B.J. Blazkowicz ügynök, a játék történetének főhőse már a bevezető - leginkább az Indiana Jones-filmek hangulatát tükröző - képkockák során kénytelen több tucat német katonát eltenni láb alól. A képsorok nem csupán a hangulatot alapozzák meg, de rögtön nyilvánvalóvá is teszik, mi is lesz a játékos feladata az elkövetkezendő pár óra során. Annak ellenére, hogy a Wolfenstein nem a klasszikus világháborús játékok sorát erősíti, és a fejlesztők a sorozattól megszokott misztikus vonalat is becsempészték a történetbe, továbbra is az agyat kevésbé megerőltető lövöldözésen, és persze a nácik megtizedelésén van a hangsúly.

Mint minden jó okkult háborús történetben, a Wolfenstein háttérsztorijában is mindenre el van szánva a német hadvezetés. A győzelem érdekében, az sem jelent gondot, ha a fekete mágiához, okkultizmushoz kell folyamodni. A legnagyobb titokban felállítanak egy olyan különítményt, melynek legfontosabb feladata a különféle misztikus, mágikus tárgyak felkutatása. Olyan eszközöké, melyeket esetleg fegyverként lehet felhasználni, és a segítségükkel akár a háború menetét is meg lehet fordítani. A bevezetőben látható medál tulajdonosa különleges képességek birtokosává válik, a játékos első fontosabb feladata éppen ezért a medál megszerzése. Ehhez először el kell jutni Isenstadt városába, mely a játék központi helyszíne lesz.

Minden tele van német katonákkal

A nagynak semmiképpen sem mondható városkában vert tanyát a helyi ellenállók egy csoportja, aminek két vezetője osztja ki a feladatokat a Blazkowicznak a játék során. A küldetések aktiválásához a város egy-egy megadott pontjára kell eljutni. Isenstadt nem a béke szigete, ezért nem csupán a küldetések során, de már a missziók aktiválásához, majd az elvégzést követő, hadiszállásra visszavezető úton is jó néhány náci katonával kell végeznie a gamereknek. Az oktatópályaként is felfogható kezdés után komolyabb küldetés következik, melynek során egy ásatáshoz kell eljutni. Itt egy elfogott orosz ügynök, és az okkultisták legfőbb álmát jelentő medál is megtalálható. Több tucatnyi német katona kivégzése után sikerül is megszerezni, ekkor kezdődnek el a kalandok igazából, a játékmenet ettől a ponttól kap sajátos színezetet.

Forrás: [origo]
A zöldes Veil módban jobban látszanak az ellenfelek

A medál négy különleges képességet garantál a játékosnak, ebből az első feladatok teljesítésekor kettőt sikerül aktiválni, a továbbiakhoz speciális kristályokat kell megtalálni, és elhelyezni a medál négy oldalán. Az első, alapvető képesség - a Veil, azaz fátyol - egy - a valódival együtt, de azzal párhuzamosan létező ismeretlen dimenzióba nyit kaput. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az okkult szimbólumokkal díszes ajtókon át lehet kelni fátyol módban. Emellett a képességet használó játékos képes könnyedén megtalálni a sötétben rejtőző katonákat is. A játék főhőse a Veil használata közben a párhuzamos dimenzió levegőben lebegő fura lényeivel is kapcsolatba léphet. Ez a játék kezdetén még kimerül a távolságtartó ismerkedésben, de később egyre véresebb összetűzésekbe torkollik.


Nincs minden rendben ott, ahol repülnek a katonák

A második különleges képesség használata az idő lelassítását eredményezi, ebben a módban gyorsan, könnyedén végezni lehet a látszólag lassítva mozgó ellenfelekkel. Néhány csapda kijátszása mellett a kilőtt golyók elkerülésében is nagy segítséget jelent a lassító képesség használata. A medál használata sok esetben megkönnyíti a játékosok dolgát, sokszor pedig a megfelelő taktika kidolgozásához nyújt segítséget. A képességeket nem lehet végtelen ideig használni, egy kijelző mutatja, hogy mennyi energiát sikerült felhalmozni a medálban. Amikor az energia kifogyott, a megfelelő helyeken egy szempillantás alatt újra lehet, illetve erősen ajánlott újratölteni.

Egy klasszikus nyomdokain

A Wolfenstein sorozat első epizódja nem csak egy volt a számtalan megjelent játék közül, a legendás id Software 1991-ben megjelent programja tette le az FPS, azaz az első személyű lövöldözős kategória alapjait. A legújabb folytatáson alapvetően nem ők, hanem a Raven Software nevű cég dolgozott, de ettől függetlenül, egy klasszikusnak számító játék újabb epizódjánál mindenképpen magasak az elvárások. Az új Wolfenstein majdnem minden fontos elemet felvonultat, és néhány újszerű megoldással is szolgál, leginkább mégis az elszalasztott lehetőségek játékának tűnik. 2009 közepén, amikor már a konzolok is brutálisan magas felbontás mellett képesek futtatni a játékosokat, különösen szembetűnő, ha egy játék két-három évvel ezelőtti színvonalú grafikát tud csak felmutatni. A Wolfenstein esetében sajnos ez a helyzet, érthetetlen, hogy a fejlesztésnél miért nem az id Software legújabb technológiáit használták fel.

Forrás: [origo]
Egy egész ellenálló csoport van segítségünkre

A régebbi megjelenítő motornak a gyengébb konfigurációval rendelkező játékosok örülhetnek, egy közepesnél jobb kategóriájú PC már teljes részletgazdagsággal fut a játék. Lesújtóbb a helyzet a mesterséges intelligencia terén, az ellenfelek, illetve a különféle helyszínek közt a játékost kalauzoló társak nagyon bután viselkednek, és míg az utóbbi inkább csak bosszantó, az előbbi alapvető hiba. A játék a gyenge MI miatt még nehezebb fokozaton is sem igazán kínál kihívásokat, kivéve persze azokat a szituációkat, amikor a játékos a főellenfelekkel kell megküzdjön. Sajnos a főellenségek esetében is csak addig tart a megtorpanás, amíg a játékos rájön a megfelelő taktikára, illetve arra, mi is az ellenfelének a gyenge pontja. Mivel az FPS-eket leginkább a tapasztalt játékosoknak szánják, ezért nem valószínű, hogy a kevésbé jártas gamerek kedvéért állították volna ennyire alacsonyra a nehézségi szintet.

Nem kultjáték, de figyelemreméltó

A Wolfenstein az összes negatívum ellenére mégis megérdemli a figyelmet, és nem csak amiatt, mert ez a hosszú nyári uborkaszezont követő első komolyabb játék. Az izgalmas küldetéseknek, a játék közben felcsendülő zenéknek, a változatos helyszíneknek köszönhetően nagyon hangulatosra sikeredett az új epizód, és az átlagos FPS-ek fölé emeli a különleges képességek megléte, illetve használata is.


Kezdeteben még szó sincs mágiáról

Miközben a küldetéseket teljesítik, a nyitott szemmel járó, jó megfigyelőképességgel megáldott játékosok aranyakat, műkincseket, különféle dokumentumokat gyűjthetnek, ezekhez sokszor csak a megfelelő képességeket használva lehet eljutni. A központi helyszínül szolgáló városkában nem csupán a küldetéseket lehet elvállalni, de a feketepiac rossz külsejű eladóinál új fegyvereket is lehet vásárolni a küldetések teljesítésekor kapott pénzből. A megszerzett lőszerszámokhoz, és a speciális képességeket biztosító medálhoz is lehet bővítéseket, fejlesztéseket vásárolni; az összes felsorolt lehetőség együttesen garantálja a hasonló játékoknál elvárható, vagy talán még annál is magasabb szintű változatosságot.

A nyárközepi megjelenési dátum bejelentése meglepetésként hatott, egy Wolfenstein-játék inkább illene a karácsonyi szezonba, mint augusztus közepére, amikor rajta kívül szinte semmilyen más érdemleges cím nem jelenik meg. A kiadó valószínűleg mégis jól mérte fel a helyzetet, az idei téli időszakban olyan játékok fognak megjelenni, mint például a Call of Duty: Modern Warfare 2, vagy az Assassin's Creed 2, amik mellett nem sok esélye lett volna a játéknak a sikerre. A nyár közepére időzítve, amikor másfél hónapig alig jelenik meg nagy költségvetésű cím, talán sikerül elég nagy rajongói tábort kialakítani, akik majd hosszú hónapokig játszanak a számos többjátékos mód valamelyikével. Az FPS-, illetve az akciójáték rajongóknak mindenképpen érdemes adni egy esélyt a nácivadász játéknak. Azonnal kultikus státuszt, a műfaj megreformálását nem szabad várni az új Wolfensteintől, szimplán egy élvezetes, egyenetlen minőségű folytatásról van szó.

Visszakapható az ára

A játék vezető tervezője, Manveer Heir egy Twitter bejegyzésben érdekes ajánlattal állt elő, az őt követő felhasználók közül bárkinek hajlandó visszatéríteni a Wolfenstein-ért kifizetett árat, az érvényes számla felmutatása után. Ehhez persze egyetlen, de nem túl könnyen teljesíthető feltételnek teljesülnie kell: a Wolfenstein augusztusban az amerikai eladások alapján jobb eredményt kell elérjen, mint a szintén mostanában megjelent Madden NFL 10. Mivel a Madden-sorozat nagyon népszerű Amerikában, nem valószínű, hogy a megadott feltétel teljesül, de érdemes elrakni a vásárláskor kapott blokkot, a tervező - az ígérete szerint - bárkinek visszatérítené a játék árát, lakhelytől függetlenül.