Világszerte köztudott tény, hogy Las Vegas a szerencsejátékok fővárosa. A kaszinók fénye és a pénzérmék csörrenése játékosok millióit csábítja ide minden évben a világ minden tájáról. Napjainkban minden eddiginél több lehetőség nyílik hazárdjátékok űzésére, és a fogadás milliárdos üzletté nőtt, ahol bármi megtörténhet… és időnként meg is történik. A Spektrum Televízió november 10-én 17 órakor (ismétlés: november 11-én 23.05 és november 13-án 20.10) sugárzásra kerülő egyórás dokumentumfilmje szinte teljes körképet ad a szerencsejátékok világáról, és mindent bemutat a lottótól a ruletten és a black jack-en át a lóversenyig és a kaszinókig.

Az ilyen jellegű kikapcsolódás az átlag amerikai szerencsejátékosnak évente 1500 dollárjába kerül, és a kaszinólátogatók száma egy év alatt a 150 milliót is elérheti. Szinte hihetetlennek tűnik, de Amerikában jóval többen járnak kaszinóba, mint baseballmeccsekre. Az Egyesült Államokban ma már 28 tagállam várja tárt karokkal a legális szerencsejátékok kedvelőit.
Noha szerencsejáték-ipar az utóbbi években világszerte elképesztő fejlődésnek indult, Las Vegas még mindig őrzi vezető pozícióját. Évente több mint 30 millió játékos zarándokol a hazárdjátékok Mekkájába. Aki ma Las Vegast felkeresi, kastélyokat, tűzokádó sárkányokat és süllyedő hajókat és más attrakciókat is láthat. A méregdrága showműsorokból arra lehet következtetni, hogy a kaszinóknak jól megy az üzlet, és becslések szerint az USA-ban évente több mint 30 milliárd dolláros bevételt érnek el. Termékük egyszerű és ellenállhatatlan: fantázia, menekülés a hétköznapok unalmától és a hirtelen gazdagság ígérete.
Bár a kaszinóba betérő játékosok úgy gondolják, hogy itt mindent a vaksors irányít, a szerencsének a valóságban nem sok szerep jut. A kaszinók üzemeltetői gondosan ügyelnek arra, hogy a vállalkozás nyereségesen működjön. A ház nem azért nyer, mert az osztókat megtanítják, hogyan keverjék a kártyát, hanem azért, mert a játékba eleve beépítenek egy időalapú előnyt. Bár az esélyek sokkal kedvezőbbnek tűnnek, a ház valójában csupán két százalékos előnnyel rendelkezik a játékosokkal szemben. Ez nem túl sok, ám néhány óra alatt ezek a nyereségek összeadódnak. Hogy a játékosokat minél tovább lekösse, néhány kártyajáték - például a baccara - azt az illúziót kelti, hogy valódi tudást igényel. Valójában azonban ha a játékos megtette a tétet, már csak remélheti, hogy a dolgok jól alakulnak. A kártyák egy előre kidolgozott és beállított rendszer szerint következnek egymás után, így a játékosok nem befolyásolhatják a játék alakulását, csupán arra fogadhatnak, hogy melyik oldal nyer.
Ugyanez elmondható a legnépszerűbb játékok egyikének számító kockáról is. A videopóker vagy a félkarú rabló esetében sem sokkal jobbak a nyerési esélyek. Itt a játékosok gépekkel mérik össze szerencséjüket. A videopóker-gépek és a félkarú rablók úgy vannak programozva, hogy véletlenszerűen adják a győztes kombinációkat. Egyes gépek azonban gyakrabban fizetnek, mint a többi. Ezeket a kaszinók bejárata közelében helyezik el, hogy a nyerőben lévő játékosok új vendégeket - vagyis potenciális új veszteseket - vonzzanak.
Az elv az, hogy a győzteseket minél többen lássák, a veszteseket pedig minél kevesebben. Ugyanannyiba kerül kifizetni egy nagy összegű nyereményt, mint tíz kisebbet. A kaszinók úgy szervezik meg a kifizetéseket, hogy a lehető legvonzóbb színben tűnjenek fel a játékosok előtt. A játékosnak ne legyen másra gondja, csak dobálják befelé a pénzt, és nyomogassák a gombot és húzogassák a kart. Manapság inkább az előbbit, mert a kar már kiment a divatból.
Sokan azt panaszolják, hogy a félkarú rablóknak semmi közük az eredeti kaszinókhoz. Amikor az első kaszinók megjelentek Nevadában, csupán asztali és kártyajátékok voltak. Az emberek pókereztek, kockáztak vagy ruletteztek. A játékgépeket csak azért állították fel, hogy a kockázó vagy kártyázó férjükre váró, unatkozó feleségek is elfoglalják magukat valamivel. Ez a helyzet később alapvetően megváltozott. Az utóbbi évtizedben a kaszinók világában már a játékgépek uralkodnak, és ez megváltoztatta az egész üzletág felépítését. Régebben a bevételek 60%-át az asztali játékok, 40%-át pedig a gépek termelték ki. Ez a rendszer felborult, és a mai százalékos arány 70-30 a játékgépek javára. A kaszinók számára ez jövedelmező változás, mivel a gépekből több bevétel származik, mint az asztalokból, és az üzemeltetésük is jóval olcsóbb. A kaszinótulajdonosnak nem kell társadalombiztosítást fizetnie az alkalmazott után, és a gép nem kér szabadságot. Csak be kell dugni a konnektorba, és magától működik.
Az igazán nagy tétekben játszó szerencsejátékosok, a valódi nagymenők, szintén kedvelik a játékgépeket. Ahogyan a tétek az égbe szöknek, a nyerési vágy minden korábbinál erősebbé válik. Vannak olyan játékgépek, amelyekkel egy leosztásra akár 500 dollárt is fel lehet tenni, és a játékosok úgy bánnak a százasokkal, mintha aprópénzt dobálnának a gépbe. Akadnak olyan gépek is, amelyeknél egy menet 1000 dollárba kerül, és vannak játékosok, akik órákon keresztül játszanak rajtuk. A fiatalabb játékosok már a számítógépkorszak gyermekei, akik nem feltétlenül szeretik a régi stílusú félkarú rablókat. Éppen ezért ki kellett fejleszteni a játékgépek új generációját. Olyan interaktív masinák ezek, amelyekkel 10-15 különféle játékot lehet játszani.
Az egyik legjelentősebb újítás a kaszinókban az összekapcsolt játékgépekből álló interaktív hálózat, amely egyre növekvő főnyereménnyel csábítja a játékosokat.
A kaszinók arra csábítják a játékosokat, hogy próbára tegyék szerencséjüket. A legtöbb szerencsejátékosnak van valamilyen kidolgozott rituáléja vagy kabalatárgya, amely - hitük szerint - nyeréshez segíti őket. Van olyan ember, aki mielőtt belép a kaszinóba, megáll a parkolóban, és megjegyzi a szeme elé kerülő első két autó rendszámát. Odabenn azután ezek felhasználásával, bonyolult matematikai számításokat végezve teszi meg a tétjeit. Mások kabalatárgyakat visznek magukkal az asztalokhoz. A kaszinókban sétálgatva a játékgépek tetején is számtalanszor láthatunk különféle figurákat, például Buddha-szobrokat. A babonákba vetett hit komoly métereket ölthet. Az Atlantic Cityben lévő Taj Mahal Kaszinóban például a színösszeállítás majdnem csődbe juttatta a vállalkozást. Amikor a Taj Mahal megnyitotta kapuit, a baccara-terem vörös színben pompázott. A tervezők ugyanis nem tudták, hogy a vörös az ázsiaiak szerint szerencsétlen szín. Mivel a játékosok elkerülték a termet, a tulajdonosok sietve újraterveztették...

(Spektrum TV)

Ajánló:

A Yahoo! gyűjtése.