Megasztár: nekik nem nyolc

Szombaton még nyolcan voltak, de a szabályok értelmében újabb próbálkozó búcsúzott: ezúttal Pál Tamás ment haza. Miközben a Megasztár-válogatáslemez magabiztosan trónol az országos eladási lista élén, egyre nagyobb a tét, és egyre népszerűbbek a továbbjutók, rá kell ébredni, hogy valahol ez is úgy működik, mint egy valóságshow. A rokonszenves szereplők túlélik a szombatokat, a kisebb - vagy kevésbé lelkes - szavazótáborral bírók pedig kihullanak, néha függetlenül attól, hogy miféle produkciót nyújtottak. Van rezignált, fancsali ábrázat, némi szomorúság, ám nincs byroni spleen, sem tragédia, mivel itt nem csak a végső győztes nyer.

Elkeseredésre semmi ok, több rutinnal, sok fellépéssel egyre jobb lesz az előadás: többen lesznek kiválóvá gyakorlás, mint pusztán természetes tehetség folytán, mondta egyszer Démokritosz, de bizonyára nem popénekesekre gondolt. Persze azt is mondta, hogy "mélyben van az igazság elrejtve", és elmélkedésünk során talán nem ástunk le eléggé: de a produkciókat bárki újraélheti, ismét megnézheti, és eldöntheti, hogy vajon tényleg a két legrosszabb, leghamisabb és legstílustalanabb előadó került-e a lista végére.

Ideje lassan rájönni, hogy a második sorozatban nem feltétlenül a legjobb hangú előadó fog nyerni, ugyanis a legutóbbi versenynapon is kiderült, hogy hiába a kiváló előadás, az erőlködés nélkül kitörő, őserővel bíró hang (például Tóth Gabi esetében), könnyen a kiesés szélére sodródhat versenyző - ha nincs mögötte az a lelkes szavazótábor, ami két-három úgynevezett "tinisztárt" támogat fan clubbal, zászlókkal, táblákkal és temérdek sms-sel.

De menjünk sorban. A 33. Megasztár-előadásra is egész héten próbálták az LGT-dalokat a nyolcak, kétszer még Presser is besegített személyesen (Így nem kritizálhatom a dalválasztás sem, mondta fanyar humorral.) A "sztárnézők" közül külföldi út miatt hiányzott Somló és Solti, ott volt viszont Karácsony János, a színpadon pedig Tilla, rózsaszín ingben és piros pöttyös nyakkendőben, de ez már-már természetes, sőt, így van jól.

A sokak által nagy favoritnak tartott (talán pont ezért nem szavaztak rá?) Tóth Gabi egyre rövidebb és egyre vörösebb hajjal, saját maga szerint megkomolyodva és lelkileg megerősödve adta elő dalát: ebben a - Bakács szerint - lenyűgöző két percben az erő megtalálta a formát, Soma energiagomolyagról, Pierrot érettebb Gabiról beszélt, de még Pély Barna is elismerően bólogatott: "átjött" - mondta, és ez nála dicséret.

Mindenki másképp csinálja: a Till Attila szerint ufósnak tartott Palcsó Tomi fájóan magas hangon előadott, különösebben nem túlbonyolított LGT-adaptációja vagy Bálint Ádám középszerű, felejthető előadása, mely talán egy átlagos karaoke-bárban talán ritmikus tapsra és vigyorgásra készteti a hallgatókat (de itt mégiscsak több kellene), sima továbbjutást eredményezett. Persze lehet, hogy Palcsó Tomi tényleg őrületes tehetség, hiszen Jimmy Sommerville vagy Prince sem tudott mély hangon dörmögni, mégis elértek valamit. Talán mi látjuk rosszul, de valószínűleg néhány versenyzőnek kialakult már egy olyan tábora, ami akkor is elviszi őket a legjobb háromba-négybe, ha haloványabb a produkció: közben olyan tehetségek izzadnak meg a végén, a zsűri kegyére várva, mint Boogie, Eszter vagy pár napja Tóth Gabi.

"Őrült nagy sikered van. De az a Megasztár, aki a legjobban tetszik az embereknek" - mondta Settenkedő a produkció után mindig elesettnek tűnő, könnyes szemű Ádámnak. Őt érezhetően nem komálja a zsűri - de sokan igen. A nagymamák ilyen derék unokát akarnak, a tinilányok ilyen pasit: rendes, szerény, jóképű, és nyilván nem szürcsöli a levest, illedelmes és előre köszön.