A Martin Landau - Barbara Bain házaspár már bevált a Mission Impossible 1966-69 közötti három évadában, így együtt kerültek az Alfa holdbázis fedélzetére is. Sajnos az epizódok többségében összeszokott házaspárnak is látszanak. Ráadásul a női főszereplő a Margaret "Vaslady" Thatcher szexuális kisugárzásával bír, ezen a tapadós harangszárú egyberuha átlátszó műanyag övvel szett sem igazán segít - így a szerelmi szál az első évadban igencsak vérszegény. A második évadban aztán feltűnik majd Maya, a metamorf hölgy (Catherine Schell), akibe lehetett volna szerelmesnek lenni... Csak hát az 1979-es bemutató magasságában már egy kakaóscsiga-frizurás hercegnő elrabolta a kisfiúk szívét.
A második évad amúgy is más lesz, mint a most egy-az-egyben lenyomott első, ugyanis 1976 végére az Anderson házaspár kapcsolata ráment a produkcióra. Ráadásul az amerikai stúdiók sem voltak boldogok attól, hogy a Space 1999-nek nem csak az pilotját, hanem az első 24 részét az ő beleszólásuk nélkül készítették el. A második szezonra szerződtetett Fred Freiberger - az eredeti Wild Wild West és az utosó ős-Star Trek évad producere - becenevén a "series-killer" lépett pár merészet.
Az első évadban a sci-fiben kötelező nagy öreg professzor szerepében domborító Barry Morse-ot például minden indok és magyarázat nélkül eltüntette - ami egy űrállomáson mégiscsak különös. Morse az eredeti Fugitive (Szökevény) sorozat fáradhatatlan Gerard ügyészének szerepében vált ismertté, szerencsére Tommy Lee Jones nem vette át az idétlen pajeszt.
A magunk részéről azért várjuk mégis a béna Star Trek-koppintásoktól hemzsegő második évadot is, mert ebben tűnnek fel azok a szőrös egyszemű lények, amelyeket sokan az anyukák tiltása ellenére a "tévészoba" ajtórésén át lestek, pizsamás kiscsávóként. Addig is pedig van 24 órányi Alfa holdbázis raktáron. Köszi, Filmmúzeum!
Perneczky László