Az amerikai tévénézők több mint hetvenféle beszélgetős show közül válogathatnak, de a magyar kínálat is elégségesnek látszik. Hogy kezdődött az egész, kik voltak a jelentős figurák, és miért bohóckodnak többet a mostaniak, mint a régi nagyok? Talkshow ipari mennyiségben: körülnéztünk, mi megy Amerikában, de rápillantunk a hazai helyzetre is.

A beszélgetős műsorok, a talkshow-k eredete a televíziózás hőskorába nyúlik vissza. Modelljük viszont még a rádiós időkből származik, a legelső ilyen programok igazából képes rádióadások voltak. A legeslegelső "talkshow" jellegű adás Los Angelesben készült 1942-ben. Franklin Lacey műsorában, a Meet Unusual People-ben korabeli hírességeket szólaltatott meg. Ezeket az adásokat azonban nagyjából negyven tévékészülék foghatta Los Angeles környékén.

A műfaj több eleme a kor híres komédiásánál, a sok ma is alkalmazott kamera-trükköt kidolgozó Ernie Kovacsnal jelenik meg. Az ő ötvenes évek elején készített műsorai, az Ernie in Kovacsland és a Kovacs unlimited, több a későbbi talkshow-kba beépült elemet honosítottak meg, többek közt a szignált játszó zenekart vagy a stábbal folytatott, a műsorból "kiszóló" párbeszédet.

Ekkor alkotta meg a televíziós reklámot kitaláló Pat Weawe 1952-ben az első igazi beszélgetős műsort, az NBC-n ma is sugárzott The Today Show-t, majd 1954-ben a The Tonight Show-t. Ez utóbbiban két évig Kovacs is műsorvezető volt. Ekkor megjelenik pár újabb, mára szinte kanonizálódott kellék: maga a műsorvezető, aki az egész cirkusz középpontja, aki jó karmesterként vezényli a megfelelő pillanatban tust húzó zenekart, elterpeszkedik foteljében, nagyokat hörpöl bögréjéből. A műsorvezető - a host - ekkortól kezdve központi személyiség. Ő a műsor lelke, neve bekerül a program címébe is.

Az első beszélgető műsorok az esti műsorsávba kerültek, a televíziózás tömegessé válásával azonban egyre újabb és újabb verzióik jelentek meg. A műfaj sikerének titka persze nemcsak a zseniális műsorvezetőkben keresendő. A talkshow-k ugyanis, összehasonlítva a filmekkel, sorozatokkal, meglehetősen olcsó műsorok, még akkor is, ha a műsorvezetők fizetése kimagasló. Az afroamerikai Oprah Winfrey például a műsorához kapcsolódó vállalkozásai és fizetése révén az Egyesült Államok 235. leggazdagabb embere lett. A vendégek nagy része ugyanis színész, író, olyan híresség, aki akár fizetne is e reklámlehetőségért. Mások pedig, mint a David Letterman Late Night Show-jában a nézők közt szabadon engedett és a stáb által sikertelenül kergetett óriáskenguru gazdája talán azért a bizonyos 15 perc hírnévért vállalta a szereplést.

Idővel a televíziós beszélgető talkshow-knak több csoportja is kialakult. Minden egyes csatorna igyekezett kikísérletezni a maga beszélgető műsorát, saját stílusát, amiben eltérő arányban keveredik a hírszolgáltatás a szórakoztatással. Ennek megfelelően a műsorvezetők egy része korábban újságíró, más részük humorista volt. Míg az 1960-as évek végén ezek a műsorok egy része dokumentarista jelleggel a társadalomi élet kényes jelenségeit, a feminizmust, a családon belüli erőszakot, a kisebbségek helyzetét igyekezett bemutatni, később a hangsúly áttevődött a személyes konfliktusokra, szenzációkra.

Napjainkban minden műsorsávban sugároznak valamilyen beszélgető műsort. Az amerikai tévénézők több mint hetvenféle talkshow közül válogathatnak. Ezeknek stílusa, szóhasználata, témája teljesen eltérő. A legmeglepőbb egy, a Cartoon Networkön sugárzott műsor, a Space Ghost Coast to Coast, melynek szabadszájú műsorvezetője egy rajzfilmfigura, "aki" élő emberekkel készít interjúkat. Ezt a programot késő éjjel, felnőtteknek szóló jelzéssel sugározzák.

A közszolgálati - alapítványi - tévén találni a legkomolyabb riportműsorokat. Ilyen például Charlie Rose 1991-től a késő éjjeli időpontban adásba kerülő műsora, a Charlie Rose Show. A közönség nélkül, megnyugtató háttér előtt készített riportok alanyai általában művészek, írók, politikusok vagy színészek. Hasonlóan kevésbé populáris témákkal foglalkozik a legrégibb hírcsatornán, a CNN-en 1985-től jelentkező Larry King Live. Itt - a nadrágtartóiról is - elhíresült King igazi riportokat készít, bár saját bevallása szerint ő nem újságírással foglalkozik. Ezért sem olvassa el például interjúalanyai könyveit. Noha Európában ő az egyik legismertebb amerikai tévés személyiség, az Egyesült Államokban korántsem az.

Hasonlóan komolyabb témákkal foglalkozott a FOX-on 2005 decemberéig futó műsorában, a Geraldó-ban Gerardo Rivera, aki a második iraki háború során élő adásban egy homokba rajzolt térképen magyarázta el a nézőknek a nap eseményeit. Ezt a Pentagon stratégiai szempontból annyira veszélyesnek ítélte, hogy az újságírót kiutasították Irakból. Ezzel egyikévé vált annak a négy embernek, akinek az amerikai védelmi minisztérium szerint el kellett hagynia Irakot. A másik három Szaddám Huszein és két fia volt.