Nem vágták le a Nagy Madarat

Az Amerikai Egyesült Államokban nincs klasszikus állami tévécsatorna, mint nálunk az m1 vagy Angliában a BBC. Az amerikai "köztévé", a PBS (Public Broadcasting Service) nincs állami tulajdonban, ráadásul nem is egy adó, hanem különböző nonprofit televíziós társaságok szövetsége. Szemben például Magyarországgal, az amerikai "köztévé" jóval fiatalabb, mint a kereskedelmi adók. Ennek ellenére egész jól működik.

Az első közszolgálatinak nevezhető televízió, a NET, a National Educational Television 1952-ben jelent meg az Egyesült Államokban. Ekkor már javában sugárzott a "három nagy" kereskedelmi televízió, az NBC 1926-ban jött létre, a CBS-t 1927-ben alapították, az ABC pedig 1947 óta sugároz. Ráadásul a NET megszületésénél az amerikai állam még csak nem is bábáskodhatott, a tévétársaságot ugyanis a Ford Alapítvány hozta létre. Ez az adó 1954-ben már napi öt órában sugárzott főleg ismeretterjesztő jellegű filmeket, hosszú, gyakran egyórás riportokat művészekkel vagy jelentős személyiségekkel.

A NET a 60-as évek elejéig kísérletezett azzal, hogy a "negyedik nagy" legyen. Miután 1966-ig a Ford Alapítvány több mint 133 millió dollárt költött a tervre, lassan kihátrált a NET mögül és igyekezett állami forrásokból biztosítani a csatorna működését. A kormány által létrehozott közalapítvány, a Corporation for Public Broadcasting (CPB) azonban idővel, inkább egy saját televíziós társaságot támogatott. Ez lett a PBS.

A virginiai Alexandriában székelő PBS nem egy klasszikus értelemben vett amerikai televízió. Itt a kereskedelmi tévék, partnereik részére hirdetési idő fejében adják át műsoraikat, míg a PBS díjat számol fel a hálózatához tartozó köztévé-társaságoknak a műsorok sugárzási jogáért. A PBS ugyanis 169, nem kereskedelmi sugárzási joggal rendelkező műsorszolgáltató szövetsége, melyek együttesen 348 adót működtetnek. Ezek között vannak közösségi szervezetek, egyetemek, önkormányzatok. A PBS műsorai hetente, összességében mintegy 90 millió nézőhöz jutnak el, amivel a PBS az ötödik legnézettebb adó az országban.

A PBS-hez tartozó adók finanszírozása csak részben állami feladat. A szervezet költségvetése 2004-ben 333 millió dollár volt, ennek azonban, közvetlenül csak 24%-a származott szövetségi és állami támogatásokból. A szövetségi pénzek érkezhetnek a CPB-től, ami költségvetése tizedét, 38 millió dollárt áldoz erre a célra, illetve jöhet egyéb szövetségi intézményektől, melyek például a PBS oktatási, nevelési műsorait támogatják. (A társult állomások is kaphatnak állami vagy szövetségi támogatást, magától a CPB-től is, ami költségvetése 90%-át ilyen támogatásokra költi.) További jelentős bevételi forrást képeznek a jogdíjak és az oktatási programok értékesítéséből befolyó összegek. A PBS komoly bevételre tesz szert ugyanakkor a nézők adományaiból és alapítványi támogatásból is. A 2005-ben, a költségvetési megszorítások keretében megpróbálták harmadával, 100 millió dollárral csökkenteni a CPB és így a köztévé támogatását, ez azonban végül nem valósult meg.

A PBS műsorainak egy része szponzorok támogatásával jön létre. Cserébe, a műsor végen megjelenik a támogató neve is. A kereskedelmi tévékből megszokott reklámok ismeretlenek a köztévéken, egy Budapest nevezetességeit bemutató, kiváló dokumentumfilm végén például felbukkan a műsor készítője, Rick Steve és pár barátjával együtt lelkesen kínálják egész Európát bemutató túlélőkészletüket, könyvekkel, DVD-vel, ajándék hátizsákkal, "csak" 400 dollárért.