A TV2 a halottakkal kapcsolatot tartó asszonyt felvonultató A médium című sorozat nyitódarabját, az RTL Klub pedig a sorozatgyilkosokkal és az őket kergető nyomozókkal jelentkező Gyilkos elmék első részét vetítette szerda este tízkor. Ez is jelzi, hogy mi az új trend: egyre több amerikai sorozat lepi el a hazai tévéket.

Sokan örülnek, hogy augusztus utolsó hetének szerda estéjére az RTL Klub három amerikai sorozatot tett be, a TV2 pedig egyenesen négyet passzírozott be nyolc és éjfél közé. Persze bánatra is van ok, mert aki szeretné követni a Született feleségek-et és A szökés-t is, azon csak a videomagnó precíz beállítása (vagy a DVD megvásárlása) segíthet. Aki szívesen megnézné a halottakat látó szőke nőt és a sorozatgyilkosokat hajkurászó rendőröket, annak sem marad más választása. A nagy kereskedelmi tévék választása persze tudatos, több műsornak fix helye van, így aligha elképzelhető, hogy Győzike elmozduljon hétfőről, az Esti Showder csütörtökről. Hosszabb távon pedig a mindent eldöntő AGB-s nézettség irányítja az eseményeket: az első zakó után erőre kapnak a Született feleségek, lanyhul az érdeklődés a börtönös sztori iránt? Mire lesz képes az Áll az alku a régi favorit Barátok közt ellen? A Gyilkos elmék vagy A médium tartogat nagyobb izgalmakat?

A bő tíz perccel korábban kezdett Gyilkos elmék a teljes lakosságnál 998 ezres nézőszámot jegyezhetett fel, 31,5 százalékos közönségarány mellett, azaz szépen debütált. A tíz után startoló A médium 665 ezer nézőt érdekelt átlagosan, az épp tévézők közel negyede követte. A kereskedelmi célcsoportnál a sorozatgyilkosokat hajkurászó nyomozók 37,9 százalékot hoztak az RTL-nek, miközben a túlvilági kapcsolatokkal bíró háromszoros családanya 26 százalékkal szerénykedett mögötte. Ennyit a számokról, nézzük, miről szólnak ezek a sorozatok, mivel dobbantottak elsőre.

A médium-ban egymást váltják a nyomasztó, sokkoló képek és a hangulatos, kellemes jelenetek. Egy borzasztó álommal nyitunk, az asszony (Patricia Arquette - Tiszta románc, Stigmata, Hi-Lo country, Ed Wood) felriad, az ágya mellett, a sötétben, ártalmatlannak látszó, ám mégis riasztó kinézetű halottak ácsorognak. Ezután békés, családi idillt látunk, reggeli gabonapehellyel, szőkés gyerkőcökkel, kacagással, majd pedig vált a kép: homályos szoba, vér a tapétán a párnán, feszület a falon, újabb vértócsa a lábakon álló, régimódi, zománcozott kád mellett. Aki mindezt látja, igazából vagy lelki szemeivel, nem más, mint a kerületi ügyészség gyakornoka, ő veszi a túlvilág adásait, így segít megoldani bűntényeket. A forgatókönyvírók viszont őt szeretik látni nedves hajjal, csapzottan, hiszen háromszor is így bukkan fel szűk egy óra alatt - mondjuk ilyenkor jó, hogy nem egy szőrös, szakállas, köpcös pasas a főszereplő.

Természetesen a környezete különcnek, exhibicionistának tartja az ilyesféle, különleges képességekkel, megérzésekkel rendelkező személyeket, erre utal pár beszólás is, például az "Itt nincs térerő, maga meg halottakkal beszélget?". Feltűnik az első részben egy tipikusan konok, fafejű, kötekedő, texasi ranger, aki szeretné leleplezni Allison Dubois furfangos trükkjét, így hosszan viszik a lehetséges helyszínek közt, de a látó azonmód megérzi, hol volt gyilkosság, és hol - mondjuk - egy vidám, napsütötte piknik, szendviccsel és kártyacsatával. Pont ez az ő nagy baja, látja a hullákat, de az évtized viharát viszont nem látja előre, morgolódik is emiatt: ám ez kiváló alkalom arra, hogy ismét vizes hajjal mutatkozzék, ami jól is áll a szemrevaló nőnek. Van még az első részben börtönlátogatás, pedofil gyerekrabló, a jelent erősen befolyásoló, igen nyomasztó emlék: a Millenium és az X-akták kedvelői talán A médium-nak is örülnek.