Füstölgő sorozathősök

Vágólapra másolva!
Októbertől az új indiai tévéműsorokban és mozifilmekben egyáltalán nem láthatunk dohányzós jeleneteket, és már a Boomerang gyermekcsatorna rajzfilmjeiből is sorra vagdalják ki azokat a részeket, amelyek dohányzásra buzdíthatják az ifjú nézőket - így például a Tom és Jerry kisegerének szájából is kikerült már a szivar. Teljesen jogos kívánalom megóvni gyermekeinket a dohányzás ártalmaitól, csakhogy a cigarettázás remek dramaturgiai vagy jellemábrázoló eszköz is lehet. Erre számos sorozatban is láttunk már példát, cikkünkben négy füstölgő hőst ragadunk ki, akik, ha úgy tetszik, a dohányosok archetípusait testesítik meg.
Vágólapra másolva!

Columbo hadnagy figurájához az állandóan a kezében tartott szivar legalább annyira hozzátartozik, mint a viseltes ballonkabát vagy a sosem látott feleség. Nála a dohányzás életforma, a nézők számára pedig a nyomozó intellektusának, illetve szétszórtságának kifejezője. Ahogyan égő szivarját tartó ujjaival a homlokát vakargatja, szinte megjelennek azok a bizonyos kerekek a fejében, melyeknek mozgásával a legrafináltabb bűnözőket is képes lefülelni. Columbo, amilyen ápolatlan, nemtörődöm a külsejét illetően, ugyanúgy bánik a szivarjával is: nemigen lehet látni, hogy akár csak bele is szívna, inkább csak elfüstöl a kezében, ebből is láthatjuk, milyen szórakozott. A hadnagy rossz szokása nemegyszer a konfliktus forrása is, többször rászólnak, hogy az adott helyen tilos dohányozni - vagy csak szimplán félnek, hogy lehamuzza a perzsaszőnyeget. Mert hát a Columbo gyilkosai általában jómódú emberek, így a szivar itt a társadalmi konfliktusok ábrázolását is segítheti.

Columbo figurája 1968-ban jelent meg először a tévé képernyőjén, és azóta nemigen láttuk őt szivar nélkül. Első szerepe az NBC egyik filmjében, a Prescription: Murder (nagyjából Gyilkosság receptre címen lehetne lefordítani) című krimiben volt, ebből nőtt ki a három évvel később útjára indított sorozat. A műsor hamar siker lett, a nyomozót játszó Peter Falk pedig már az első évadban nyújtott alakításáért megkapta az Emmy-díjat. A Columbo népszerűségét, illetve a műfajban elért magas presztízsét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy kezdetben olyan neves rendezők is készítettek egy-egy epizódot, mint Steven Spielberg vagy A bárányok hallgatnak-ot jegyző Jonathan Demme. A sorozatban feltűnő "gyilkosok" névsora is igen tetszetős: John Cassavettes, Leslie Nielsen, Martin Landau, Faye Dunaway a filmesek közül, de egyszer például még a legendás énekes, Johnny Cash is magára vállalt egy bűntettet.

A hatalmas népszerűséget talán az újítás hozta, amelyet a hagyományos bűnügyi filmekben nemigen láthatunk: a gyilkos szemszöge. A Columbo-ban ugyanis soha nincs semmiféle rejtély, már a film elején megtudjuk, hogy ki követte el a rémtettet. A fő feszültségforrás Columbo és a gyilkos kapcsolata - a nyomozó mindig sejti előre, hogy ki az elkövető, aztán addig jár a nyakára ("csak még egy kérdés"), amíg fel nem göngyölíti az ügyet. A központi figura azért természetesen Columbo, akit kisembersége, esetlensége (szakadt kocsija, basset hound kutyája) tesz szerethetővé. Érdekes, hogy keresztnevét a sorozatban sohasem említik, ha valaki direkt rákérdez, akkor is csak azt feleli, hogy "hadnagy". Elvakult rajongók - a néha felmutatott rendőrségi igazolványt kikockázva, felnagyítva - azonban így is kiderítették az emblematikus nyomozó keresztnevét, amely állítólag nem más, mint Frank.