A legismertebb tévésorozatok

Múlt héten a leghosszabb sorozatokat mutattuk be, most pedig azokkal foglalkozunk, melyek a legtöbb országba, a legtöbb nézőhöz eljutottak ebben a globalizálódó világban, ahol ugyanazt nézi a kongói kosárfonó, a texasi lovász, a szélfútta Falkland-szigeteken élő birkapásztor, a kamcsatkai favágó vagy a pápa. Ők mind ismerik ugyanazon sorozatok szereplőit, ám talán csak utóbbi tudná megnevezni mondjuk az ENSZ főtitkárát.

Hányan mondják meg fejből, hogy ki a hazai igazságügyi és rendészeti miniszter? És ugyanakkor hányan tudnak legalább két-három orvost felsorolni az eredeti Vészhelyzet szériából - vagy hányan ismerik a Jóbarátok nevét? És azt, hogy kik voltak a Szomszédok a gazdagréti tízemeletesekben? Olyan emberek neve cseng számunkra teljesen ismeretlenül, akiknek több köze van mindennapi életünkhöz, akik döntéseket hoznak rólunk - ugyanakkor fejből tudjuk Ewingék családfáját vagy a Lost főbb szereplőinek nevét és történetét.

Régen a sorozatoknak több évbe telt, míg eljutottak Magyarországra és ez nem csak hazánk televíziósainak hozzáállása miatt volt így: amikor a televízió még kevésbé volt akkora üzlet, mint napjainkban, még az amerikai stúdiók sem nagyon csipkedték magukat, ha sorozat-licencekről, a jogok nemzetközi értékesítéséről volt szó. Ahogy elérkezett a pillanat, hirtelen megváltozott az egész piac hozzáállása a sorozat-exportáláshoz. Arról, hogyan, mikor és mit vásárolnak a magyar tévék, bővebben itt.

Akárcsak a filmeknél, már a tévé-sorozatoknál is egyre nagyobb divat, hogy az amerikai premiert követően alig pár héttel, hónappal már egyes, jól helyezkedő országok saját tévécsatornáin is megjelenik a legfrissebb szenzáció. Bár természetesen az efféle gyorsaságnak is megvan a maga hátulütője, hiszen a nemzeti tévék nem tudják nagydobra verni, hogy az éppen bemutatandó sorozatok, "Amerika legsikeresebb sorozata", még akkor sem, ha a TV2 tavalyi példájából merítve, ez valótlan állítás lenne, ellenben dölyfösen meg lehet jegyezni, hogy még mennyire ropogós a széria, amelyet a kereskedelmi tévé a néző asztalára (készülékébe) helyez.

Valószínűleg nem újdonság, hogy a gyors értékesítés főleg az amerikai partner érdekeit szolgálja, hiszen a kiéleződött versenyfutásban, legyen bármennyire is sztárokkal tűzdelt egy sorozat, vagy hihetetlen, nézőcsalogató koncepcióval megáldott, előre nem lehet tudni, hogy sikert fog-e aratni. Így a legnagyobb nyereség az a gyártónak, ha még a premier előtt rá tudja sózni a nemzeti tévétársaságokra a portékáját, ami sok esetben csalódás - ilyenkor szokott egy széria késő éjszakára kerülni, vagy pedig egy nagy beharangozás után, kurtán-furcsán, igazi befejezés nélkül véget érni. Ilyen volt az RTL Klubon adott Rejtélyek városa, ami itthon ugyan siker volt, de kinn bukott - így nem is készült folytatás.

A sorozatpiac globalizálódása több jelenséget is magával hoz. Csak Amerikában a legsikeresebb sorozatok heti húszmillió nézőhöz érnek el, ami természetesen a rotációt és az alkalmi nézőket is beleszámolva és egy teljes évadra vetítve 70-80 millió embert is jelenthet. Ha ezt összehasonlítjuk, egy kifejezetten jónak számító 100 millió dollár fölötti, amerikai bevételt produkáló film nézőszámával (7-9 millió néző), akkor azon csodálkozhatunk inkább, hogy miért mondják, hogy Hollywood a mozifilmek Mekkája és miért nem a tévésorozatokat emelik piedesztálra. Természetszerű, hogy ehhez a nagyobb nézőszámhoz a karakterek sokkal nagyobb ismertsége is társul, hiszen a heti rendszerességgel történő vetítés egyre jobban az elménkbe égeti kedvenc sorozataink karakterének nevét. Idehaza különben a jelenséget azzal fejelték meg, hogy nem csak a sorozatok karaktereinek és színészeinek a nevét jegyezzük meg, hanem a hétről-hétre lankadatlanul sorolt szinkronhangok nevét is idővel kívülről fogjuk fújni, olykor persze a sugallt helytelen kiejtéssel, lásd "Dévid Dácsovni - Rékasi Károly" példáját.

Péntek este Ana Lucía keménykedik

Jay Leno, a híres amerikai showman szokott gyakran élcelődni ezen ismertségek fonák természetével, hiszen olykor az utca emberét invitálja mikrofonja elé, hogy teljesen véletlenszerű kérdésekkel bombázza őket a legnépszerűbb sorozatokkal és szereplőivel kapcsolatban, hogy aztán vércse módján lecsapva, némi aktuálpolitikával vagy történelemmel kapcsolatos kérdést is nekik szegezzen. Nem lep meg senkit a végeredmény, hogy a sztárok világával a megkérdezettek sokkal nagyobb rokonságban vannak, mint a politikával - előfordult, hogy a világban nagy nyomot hagyó George W. Bush-t sikerült exelnök édesapjával is összetéveszteni. Persze a legnagyobb bakikat a történelmi kérdésekkel lehetett előidézni: több próbálkozót is megkérdeztek Abraham Lincolnról úgy, hogy előtte egy olyan kérdést is feltett Leno, amelyre a válasz ugyancsak Lincoln volt, csak éppen az autómárkára vonatkozott.