Ha valaki tévésorozatokon szocializálódik és azok alapján szeretne a későbbiekben pályát választani, akkor elhűlve tapasztalná, hogy szinte mindenki a törvény szolgálatában tevékenykedik. Ügyvédek, nyomozók, helyszínelők, orvos szakértők, látnokok rajzanak, szinte nem is hagynak helyet a többi mesterségnek. Miféle furcsa, extrém foglalkozások bukkannak fel a sorozatokban?

A napfényes Miami nem csak a Horatio Caine hadnagy vezette helyszínelőkről híres, hanem ott vert tanyát két, a praxisát egyre nagyobb körben kiterjesztő plasztikai sebész, Sean McNamara és Christian Troy, akiket a nézők a Kés/alatt (Nip/Tuck) című sorozatból ismerhetnek, mely idehaza a Viasaton látható - az eddigi évadok természetesen már DVD-n is megjelentek.

Az extrém foglalkozásokat űző sorozatszereplők közül talán ők a legsikeresebbek, ha a sorozatot nézzük, és akkor is, ha személyes megélhetésüket vizsgáljuk. Az egyetem padsoraiból kilépve társult a Könyv szigorú szabályai szerint játszó McNamara az enyhén bohó, olykor ki-kilengedező erkölcsi ingájú Troyjal, aki a heti páciensek kezelését nem feltétlenül az orvosi etikai kódex alapján szeretné megoldani, mert az nem vezet bevételük maximalizálásához, mely igencsak szükséges a fényűző floridai lét fenntartásához.

Maga a sorozat, kábeles lévén nem igazán fukarkodik a beszéd stilizálásával és a plasztikai műtétek folyamatának bemutatásával. Aki végigülte az eddigi évadokat, az bizony elég részletes anatómiai ismereteket szerezhetett, és valószínűleg már azt is tudja, hogy a zsírleszívás során nyert mellékterméknek mi lesz a sorsa. Olyan tudás ez, ami nélkül talán tökéletesen ellenénk, sőt boldogabbak lehetnénk, ha nem jutna el hozzánk ez az információ, de a sorozat szerencsére nem csak erről szól. Intrikák, gyilkosságok és meglehetősen furcsa esetek - két remek karakterrel. Akik történetesen plasztikai sebészek.

Hasonló a feladatuk a Sírhant Művek főszereplőinek is napi munkájuk során. A Fisher család ugyanis temetkezési vállalkozást üzemeltet, és az HBO sokszoros díjnyertes, öt évadot megélt sorozatában a szakma nem csak mellékszálként van jelen a történetben. Nem csak pár adminisztratív és logisztikai üggyel (hova szállítsák az elhunyt delikvenseket) kell megbirkózniuk a szereplőknek, hanem a családi ház alagsorában lévő maszek krematóriumban preparálni kell a holttesteket, gyászszertartás-képes állapotba formálni az esetlegesen frontális karambolban elhunytakat, hogy az ugyancsak a családi ház részeként megjelenő kápolnában a családtagok és barátok végső búcsút vehessenek megboldogult szeretteiktől. A napi munka során így alapjában véve a miami kollégákhoz hasonlatos, plasztikai sebészi feladatok várnak temetkezési vállalkozóinkra - kivéve persze akkor, ha a kuncsaft hamvasztást rendel, mert nem tud választani a meglehetősen gazdag koporsóválasztékot felvonultató Fisher-féle kínálatból. A Sírhant Művek persze nem csak betekintést kínál a mesterségbe, hanem olykor gyilkosan ironikus stílusával remek szórakozást nyújt, és felülteti a nézőt a humoros jelenetek és drámai felismerések hullámvasútjára.

Nem véletlen, hogy az említett két sorozat kábelcsatornákon (FX és HBO) került bemutatásra az Egyesült Államokban, hiszen a kényes témaválasztás nem való országos sugárzású tévéadókra, s ez be is bizonyosodott, amikor az NBC még 2005-ben megpróbált egy elég rétegfoglalkozásról szóló sorozatot indítani, az Inconceivable-t, mely egy termékenységi klinikáról szólt volna, az ott dolgozók munkahelyi életéről témák széles tárházát kínálva. A sorozat azonban már bemutatásának percében megbukott, és elég szokatlan módon mindössze két rész került adásba, amikor a csatorna illetékesei úgy döntöttek, hogy jobb, ha nem erőltetik tovább.

Sírhant művek - öt ragyogó évaddal

Persze ettől még az NBC élen jár és mindig is élen járt a kevéssé ismert foglalkozásokkal foglalkozó sorozatok bemutatásában, hiszen a csatorna istállójából jött Az elnök emberei (The West Wing) is, mely az amerikai elnök stábjában dolgozók életéről és napi munkájáról szól. Az idehaza is látható sorozat egyik nagy erénye, hogy egy monumentális politikai gépezet fogaskerekei közé enged betekintést a hozzánk hasonló laikusok részére. Sejtettük, hogy egy szimpla beszéd vagy elnöki döntés előkészítése mögött sok munka van - de ennyi?

Amellett, hogy Amerika szívesen mutatja be, hogy a felnőtt lakosság mivel foglalkozik, tisztában van azzal, hogy a tinédzsereket csakis a tinilét bemutatásával lehet megnyerni, így nem csoda, hogy több sorozatban a fárasztó gimnáziumi élet mellett a tiniszériák szereplői is bevállalnak némi mellékes szakmát, hogy a történelem leckék magolása és a matekházi írása között szinten maradjon bennük az adrenalin. Talán az egyik legnagyobb kultusznak a tiniszériák közül a Buffy, a vámpírok réme (Buffy, the Vampire Slayer) örvend, melyben a szöszi gimnazista Buffy nem kevesebb, mint maga a Kiválasztott, akinek lakóhelye, Sunnydale szerencsétlen módon éppen a Pokol szájára épült, és ezért elég gyakori éjjelenként a (szó szerint) alvilági tevékenység. Vámpírok, várfarkasok, alakváltó lények nehezítik a szereplők életét - de szerencsére Buffy ilyenkor mindig karót ragad, hogy levadássza a heti éppen aktuális szörnyszülöttet. A Buffy amellett, hogy hét évadon keresztül szinte nemzedékeket nevelt fel, még egy öt évadon át tartó melléksorozatot is produkált Angel címmel, melyben a Buffy-sorozat egyik karaktere, egy halhatatlan vámpír dönt úgy, hogy magánnyomozó irodát nyit Los Angelesben, és segít a rászorulóknak. A Buffynál sokkal komorabb sorozatban a vámpír- és természetfölötti szál szerencsére elnyomja a nyomozós kliséket, vagyis nem egy Helyszínelők-klónról van szó.