Borsot törnek orrunk alá

Vágólapra másolva!
Szombattól láthatjuk a Filmmúzeumon a Bors című sorozatot, amely egy izgalmas kalandfilm-sorozat, remek magyar rendezőktől, remek magyar színészekkel - azóta se nagyon láttunk ilyet. 
Vágólapra másolva!

Az 1968-ban készült Bors alapszituációja igen egyszerű: egy csapat magyar együtt szökik meg az orosz hadifogoly-táborból, ahonnan különféle balhéik miatt Szibériába akarják őket átvinni. A szökés természetesen sikerül, de hőseinkre további kalandok, leküzdendő akadályok várnak, tizenöt részen keresztül.

Ezeket érzékeltetendő, elég megemlíteni, hogy rögtön az első epizódban elromlik a fék a menekülésre használt vonaton (a címszereplő Bors Máté ugyanis civilben mozdonyvezető), majd cirkuszi előadást kell tartaniuk egy csapat anarchista előtt (mivel történetesen épp egy cirkuszi vonatot sikerült elkötniük), de emellett még a melléjük szegődött bolsevikok bajtársait is segítenek kimenekíteni a börtönből.

A csapatban megtalálható minden olyan karakter, aki a fogolyfilmek szokásos "eleme": a fenegyerek Bors Máté (a még hollófekete hajjal parádézó Sztankay István), aki a fogolytáborban is megszerzi a legjobb ételeket és a legjobb nőket (lásd Pécsi Ildikó, még a mosóporreklám előtti időkből); kissé talán bugyuta segítője, Vincze Jóska (Madaras József); az értelmiségi, civilben latintanár Dániel Ede (Antal Imre, akinek zongorajátékát is megcsodálhatjuk) és a bolondos öregember, Sandri bácsi (Rajz János), aki isten tudja, honnan került a táborba.

Mellettük olyan nagyszerű színészeket láthatunk, mint Koncz Gábor, Bujtor István vagy a Lópici Gáspárként megismert Szilágyi István, de a későbbiekben feltűnik többek között Zenthe Ferenc, Csákányi László, Garas Dezső és Kern András is. A sorozatnak a rendezői sem akárkik: a főrendező szerepét Herskó János töltötte be, de benne van a munkája például Simó Sándornak, Sándor Pálnak vagy éppen Markos Miklósnak is - utóbbinak számos gyerek- és ifjúsági filmet köszönhetünk (Kismaszat és a Gézengúzok, A fantasztikus nagynéni).

A maradandó alakítások és a mai szemmel is izgalmas, fordulatos cselekményvezetés ellenére is elképzelhető, hogy egy tényező távol tartja a műsortól a fiatalabbakat: ez pedig a nyelvi, illetve történelmi tudás hiánya. A Bors-ban ugyanis - a környezetből fakadóan - sokat beszélnek oroszul, amit csak néha fordít le egy-egy karakter, és az sem hátrány, ha pontosan tisztában vagyunk az akkori politikai viszonyokkal, azzal, hogy ki az anarchista és ki a bolsevik, illetve, hogy mi a különbség a fehér és a vörös terror között.