A Viasat3-on március 12-én indult útjára a piros taxi, amivel Gianni járja Budapestet - a felvett utasoknak nem csak nem kell fizetniük a fuvarért, de ha pár kérdésre jól válaszolnak, még egy kis készpénzt is kapnak. Ez a Tuti Fuvar - a taxiquiz, melyben elsőként talán az üti meg a nézők fülét, hogy az olasz műsorvezető, milyen jól megtanult már magyarul. Megnéztük hát, hogy a külföldiek hogyan boldogulnak a magyar televízióban, ennek kapcsán pedig Giannit és Cookyt is kifaggattuk a nehézségekről.

A magyar televízióban rendre feltűnő külföldiek megítélése kettős lehet: egyesek becsülik őket, amiért külföldi létükre is helyt tudnak állni, akár műsorvezetőként is; mások pedig épp azért ítélik el őket, mert igazságtalannak tartják, hogy amíg a magyar műsorvezetőknél nem teljesen mindegy, hogyan beszélnek, addig az ő beszédhibáikat a többség aranyosnak tartja. Utóbbi tábor szívesen hívja fel a figyelmet a nyelvrontás veszélyére is: szerintük a külföldi közszereplők sokszor rossz nyelvhasználati mintával szolgálnak a nézőknek. Ezzel ellentétes állásponton van többek között az általunk megkérdezett médiaszociológus, Csák Gergely is, aki szerint a külföldiek sajátos szóhasználata akár még gazdagíthatja is nyelvünket.

Csák Gergely szerint a külföldiek tévében való szerepeltetésekor a kulcsszó a kuriózum, hiszen mindig érdekes lehet, hogy mit gondol rólunk, a mi viselt dolgainkról egy másik ország lakója. "Kicsit furcsán beszél, érezzük a hangsúlyon, hogy nem magyar, viszont magyarul szólal meg, ami a legtöbb emberben szimpátiát kelt. Ha egy külföldi a saját nyelvünkön szólal meg, az mindig olyan érzés, hogy na lám, valaki képes volt a mi nyelvünket is megtanulni" - mondja Csák. Azt még hozzáteszi, hogy Gianninak annyiból is szerencséje van, hogy részünkről csupa pozitív sztereotípia (öröm, nagy evések, nyaralások, nyitott emberek, szép tájak, finom borok stb.) kötődik az olaszokhoz.

A külföldi műsorvezetők legpozitívabb hatását azonban abban látja Csák, hogy bizonyos esetekben képesek csökkenteni az idegenellenességet a nézőkben. Szociológiai-pszichológiai szempontból mindenképp hasznosak tehát az olyan tévéműsorok, amelyek fogyasztható formában mutatják be egy másik nép kultúráját, jobb esetben le is rombolják a velük kapcsolatos, negatív sztereotípiákat. A magyar tévében tesz ezért például Frei Tamás, aki a világ minden részén megfordult már (így számtalan népcsoportot közelebb hozott hozzánk), de jó próbálkozás volt erre többek között Friderikusz Fantasztikus Európa című műsora, melyben egyébként Gianni is feltűnt.