Haragos hangok a szinkronstúdióból

Megosztónak, veszélyesnek és igazságtalannak nevezte a Masterfilm Digital Hungary szinkronstúdió ügyvezető igazgatója a Színházi Dolgozók Szakszervezete által közzétett, a szinkronszínészek háromnapos sztrájkjáról szóló felhívást. Bor Zoltán szerint ez nem is sztrájk, mivel a stúdiók hivatalosan nem munkaadói a színészeknek, Konrád Antal, a szakszervezet elnöke viszont úgy látja, hogy a munka több, de a fizetség egyre kevesebb. Kamerával figyelik a sztrájktörőket? Nem kap több munkát az, aki nem jelenik meg április 10. és 12. közt?

"A mostani sztrájk nem jó eszköz a jövőbeni sikerekhez. A mostani sztrájk csakis a művésztársak megosztására, egymás ellen hangolására és félelemkeltésre alkalmas. A mostani sztrájk egy sértett kisebbség akarata, és nem épít, hanem rombol" - fogalmazott Bor Zoltán a szinkronizáló színészeknek címzett nyílt levelében.

A háromnapos sztrájkról a Színházi Dolgozók Szakszervezete határozatban döntött. A csütörtökön közzétett felhívás szerint a stúdiókkal és a filmforgalmazókkal folytatott tárgyalások eredménytelenek voltak, így a szinkrondolgozóknak nem maradt más eszközük céljaik megvalósítására. A dokumentumban az olvasható: a csatlakozók "a magyar szinkron színvonalának emelése, valamint a szinkronstúdiókban bármilyen feladatot vállalók anyagi és művészi elismerésének javítása érdekében" április 10-én, 11-én és 12-én szinkronstúdiókban nem vállalnak feladatot.

A szakszervezet elnöke elmondta, hogy megpróbáltak tárgyalásokat indítani azért, hogy emeljék a művészek tíz éve változatlan honoráriumát. Konrád Antal kilátásba helyezte, hogy ha a háromnapos sztrájk sem vezet eredményre, akkor olyan hosszú időre tagadják meg a munkát, amivel kárt okozhatnak.

A Masterfilm Digital Hungary az ország legnagyobb, szinkronizálással foglalkozó intézménye: 11 szinkronstúdiója van, és 120 alkalmazottat foglalkoztat. Stúdióiban naponta mintegy 70 színész fordul meg. Ügyvezető igazgatója az [origo] kérdésre azt válaszolta, hogy a munkabeszüntetés jogilag nem állja meg a helyét, hiszen a szinkronizáló színművészeknek egyik stúdió sem a munkaadója. "Mi, a szinkronstúdiók nem ismerünk szinkronszínészeket. Csak színészeket ismerünk, akik több más művészi munka mellett szinkronizálnak is. Ők valamelyik színháznál dolgoznak, nálunk eseti megbízással, számlát hozva szinkronizálnak" - mondta Bor Zoltán.

Véleménye szerint a végtelenségig nem lehet pumpolni a megrendelőket, különösen akkor, mikor a piac egyre szűkül, az új, drágább DVD-ket egyre kevésbé veszik. Egy új filmet jó, ha ezer-ezerötszáz példányban lehet eladni DVD-n, ami roppant kis szám, ennek megfelelően több filmforgalmazó ki is vonult a piacról. A kiadáskor figyelembe kell venni a gyártási, nyomdai, költségeket is, így már-már alig éri meg kijönni egy új DVD-vel.

Sokan a munkát választják

A stúdiók úgy vélik, hogy a sztrájk megosztja a színészeket, egymás ellen fordítja a Kossuth- vagy Jászai-díjas művészeket, illetve azokat, akik a szinkronizálásból élnek, s csak nagyon kis szerepeket kapnak. Még olyan is elhangzott, hogy kamerákat tesznek a stúdiók elé, hogy felvegyék azokat, akik a három napban dolgozni mennek, így ők sztrájktörőnek minősülnének. Információik szerint több rutinos, gyakorlott színész tanácstalan (talán ijedt is) volt, mikor ezt meghallotta, de valószínűleg nagy részük a három napban is szinkronizálni fog. "Mi teljes házzal dolgozunk, kilenc stúdiónk forgat majd azokban a napokban. Kassai Ilona Kossuth-díjas színművészünk vagy a kiváló Kristóf Tibor ugyanúgy dolgozik majd, mint régen is mindig" - tette hozzá Bor Zoltán.

A szinkronstúdiók vezetői korábban tárgyalóasztalhoz ültek a szakszervezet vezetőivel, a megbeszélésen az összes stúdió képviselője jelen volt. A stúdiók több javaslatot tettek a helyzet megoldására, és megegyezés született arról, hogy a javaslatok jók, ám azóta semmilyen előrelépés nem történt. Az ügyvezető igazgató cáfolta, hogy a szinkronstúdiók azt tanácsolták volna, hogy a művészek egyenként pereljék be a megrendelőket, ha azok nem fizetik ki nekik a teljes honoráriumot.

Bor Zoltán szerint itt elsősorban a pénzről, és nem a minőségről van szó. "Több javaslatunk volt. Például az üres DVD-k eladása után is járhatna szerzői jogdíj a szinkront adóknak, mivel jórészt magyar nyelvű filmeket vesznek fel ezekre. Pluszbevételt jelentene, ha valamilyen százalékot visszakapna a szakma. Arról is szó volt, hogy a tévék által fizetett kulturális járulékból egy rész juthatna a szinkronszakmának. Ahogy a tárgyaláson is jeleztük, mi partnerei lennénk a szakszervezetnek" - közölte. Azt, hogy aláígérnének bárkinek, egyszerű tévedésnek véli, mivel a Masterfilm Digital Hungary például nem a magyar képviselőkkel, hanem az eredeti angol, amerikai tulajdonosokkal van szerződésben.

Az ügyvezető igazgató nem ért egyet azzal, hogy ne szinkronizálhasson az, akinek nincs diplomája. Álláspontja alátámasztására példaként hozta fel a szinkronizáló gyerekeket és azokat a színészeket, akiknek nincs ilyen végzettségük, mégis kiváló művészek.

Nem fillérekért dolgoznak

A stúdiók szerint szó nincs róla, hogy éhbérért dolgoztatnák a szinkront adó művészeket. Több kategória létezik, és természetesen akadnak eseti megbízások, árak is. A legegyszerűbb munka azé, aki tömeget alakít, zajong, kiabál ("vesszen a gaz trónbitorló, éljen a király"), és csak egy-egy mondata van. Egy ilyen munkáért óránként 1500-2000 forintot fizetnek, nekik szinte mindig megvan a napi nyolc órájuk, így akár 16 ezret is számláznak egy lármás napért: sok tanár ennek töredékét keresi ennyi idő alatt. Még így sincs túljelentkezés, állítólag alig találni embert ilyen kis munkákra.

Egy film nagyjából kétszáz tekercsből áll, egy tekercs hossza 20-30 másodperc - persze felvenni ennél valamivel több. Egy-egy tekercsekért körülbelül 180 és 400 forint közt fizetnek, ami azt eredményezi, hogy akár 40 ezer forint is összejön egy nap. Sok helyen olvasni, hogy tíz éve nem mozdultak az árak - a stúdiók szerint viszont ez nem így van, a fizetség lassan kúszott felfelé, noha nem mindig tartotta az infláció tempóját: öt-hat évvel ezelőtt még csak 120-180 forint járt egy-egy tekercsért.

Az árak tehát nincsenek lebetonozva, így például Szokolay Ottó, Balázs Péter, Für Anikó, Kassai Ilona (és még sokan) olyan rutinos művészek, akikkel lehet előre egyeztetni, hogy milyen a szerep, hány rész van, hány évad. Ilyenkor a gázsit előre megbeszélik, lehet alkudozni. Szokások vannak tehát, nem rögzített, évekre fixált árak.

Vannak munkák, amelyekkel pedig kifejezetten jól lehet keresni, így például egy Disney-film esetében a főszereplő hangját adó színész akár százezer forintot is megkaphat, de itt valóban magas művészi munkáról, technikai képzettséget igénylő feladatról van szó, sok időt vesződnek egy-egy tekerccsel - minden hangsúly számít. Kiszállási díjról is hallani, ez 2500 forint. Egy Disney-film esetében akár egy mondat is érhet egy ezrest, néhány panaszos vakkantásért vagy többszörös brummogásért akár 10-20 ezer is összejön hamar.