Az igazi Mao után két évvel készült Wapra jelentés körül sokáig vita folyt, hogy miként is kéne bemutatni a televízióban: végül egy beszélgetés keretében vetítették le az áldokumentumfilmet, melynek során a nézők be is telefonálhattak a stúdióba. Kocsis Tibor filmje (melynek forgatókönyvéhez Réz András is hozzátette a magáét) az Olajfalók-hoz hasonlóan reflektál a nagyfokú környezetszennyezésre: egy olyan álkutatást visz végig, amely azt bizonyítja be, hogy a szennyezett levegő valójában csökkenti a légzési megbetegedések számát, növeli viszont az IQ-t. Persze mindez tudományosan ki van fejtve, hiszen a szén-monoxid a bőrön át bejut az izomsejtekbe, kémiai hírvivő szerepet játszik, így gyorsítja a gondolkodást.  

A bemutatás körüli dilemma itt azért volt súlyosabb, mint más áldokumentumfilmek esetében, mert ha a néző hisz a kutatás eredményeinek, az nem csak oda vezet, hogy valamiről hibás tudása lesz, de komoly egészségügyi problémákat is okozhat: gondoljunk csak bele, mi történt volna, ha a tüdőszanatóriumok lakói csapatostul költöztek volna a Nagykörút mellé, gyógyulni. Mert hát a kellő szakértői gárdát itt is felvonultatták a készítők, így volt kinek hinni - ráadásul ez még hatványozottabban érvényesült, mint Az igazi Mao esetében, hiszen ott általunk nem ismert, külföldi tudósok szólaltak meg, itt pedig olyan személyek, akiket mindannyian tisztelünk tudásuk miatt, többek között Czeizel Endre és Ranschburg Jenő.

Azért a humor is megjelenik a filmben, egy jelenetben például Aigner Szilárd a szép, tiszta idő miatt sajnálkozik. A Wapra (World Air Pollution Research Association) kutatásának gyakorlati eredményei is lesznek: a testnevelés órákat a főváros közepén tartják, a kórházi kezelésre szoruló betegeket pedig kiviszik a forgalomba - Teri nénit ágyastul helyezik el a Keleti pályaudvar közelében, és alig fél óra múlva már jobban érzi magát. Itt is bejátszik tehát az abszurd, mégis képesek vagyunk mindent elhinni, nem csak a felvonultatott szakértők miatt, de a tipikusan dokumentumfilmes rontások miatt is, amik nem megcsinált filmre utalnak: a kutató, munka közben véletlenül belenéz a kamerába, az utcai mérések során a képet sokszor kitakarja egy, a kamera előtt elhaladó autó stb.

A nemzetközi vonalat többek között a belga-francia koprodukcióban készült Veled is megtörténhet című film erősíti még, amely egy szabadúszó bérgyilkos (ál)portréját vázolja fel, és a cannes-i zsűri is olyannyira el volt tőle ragadtatva, hogy ennek a produkciónak ítélte oda a nemzetközi filmkritikusok díját. Az újabb alkotások közül említhetnénk még, a magyarul Ideglelés címet kapott Blair Witch Project-et is, amit eredetileg úgy harangoztak be, hogy az erdőben talált, eredeti felvételekből vágták össze. Ez utóbbi azonban nem tekinthető igazán áldokumentumfilmnek, hiszen nem dokumentumfilmes eszközökkel dolgozik, és a felhívó funkció helyett is a puszta szórakoztatás került előtérbe.

Apats Gábor