Tankok, zászlók és Nyomasek Bobó

Kedden ünnepli ötvenedik születésnapját a Magyar Televízió. Nosztalgiáznak ők is, mi sem teszünk mást, megnéztük, mi került adásba a régi május elsejéken: negyven éve, 1967-ben sztahanovista munkások masíroztak fel és alá, de utazhatott képzeletben a magyar, ha nem is túl messzire: kapcsolták Szófiát, Bukarestet, Moszkvát, Prágát, Berlint és Varsót. Húsz évvel ezelőtt, 1987-ben pedig már Nyomasek Bobó borzalmas verseit is hallhattuk, azaz a május elseje sem volt már ugyanaz.

1957 május elsején kigördült a közvetítőkocsi a Hősök terére, felállították mind a négy kamerát, és a rádiótól kölcsönzött műsorvezetőkkel elkezdték a közvetítést.

Egymillió derék munkásember (és ki tudja, mennyi rendőr) vonult fel, Kádár János fontos beszédet tartott, valamint megszületett a Magyar Televízió. Kísérleti adás korábban is volt, de ezen a napon elindult a rendszeres, heti kétszeri műsorszórás, a néhány száz vevőkészülékkel rendelkező szerencsés innentől számíthatott az érdeklődő szomszédok rohamára. Tíz évvel később már egymillió előfizetője volt az intézménynek, húsz évvel később kívánságműsorral ünnepelte magát a Magyar Televízió, nyolcvanhétben pedig már két adót foghatott a lakosság. Megnéztük, tízévente hogyan ünnepelte magát és a munka ünnepét Magyarország egyetlen tévéje, amikor még nem közszolgálati, hanem állami csatorna volt.

A heti adásnapok száma lassan nőtt, de persze nem akármeddig, megállt hatnál. A hétfői napon nem volt tévéműsor jó darabon, a városi legenda szerint azért, mert Kádár felesége ki nem állhatta a dobozt, és hivatalos ideológiává lett, hogy ezen a napon tessék színházzal, sporttal vagy más hasznos tevékenységgel tölteni az estét. Persze a május elseje ez alól is kivételt képezett, hatvanhétben ugyan hétfőre esett, mégis volt műsor, amely Májusi seregszemle címen futott. Az érdeklődő dolgozó rögtön a lényeggel kezdhette a napot, az első műsorszám a moszkvai közvetítés volt, a Vörös téren a világ legdögösebb katonai díszszemléje és sportparádéja zajlott.

Forrás: MTI

1967

1967. május 1-jén tízkor már elő közvetítést láthatott a kevés otthon maradott a "budapesti dolgozók felvonulásáról", később az egész béketábor bekapcsolódott az ünneplésbe. Kapcsolták ugyanis Szófiát, Bukarestet, Moszkvát, Prágát, Berlint és Varsót, egy ilyen közvetítés akkor technikai bravúrnak számított. A nézők naivabb része egyszerűen örült a látványosságnak, a rendszer hívei évről évre megtapasztalhatták, hogy mennyi tankkal építjük a jövőt, és volt egy kisebbség, akiknek ez az erődemonstráció vagy elvette a kedvét az ugrálástól - vagy nem. Meglepő, de a tévén keresztül nem Kádár, hanem a SZOT (Szakszervezetek Országos Tanácsa) főtitkára szólt a munka ünnepén a magyar elvtársakhoz.

És meglepő lehet az is, hogy a hatvanas években már komplett reklámblokk került adásba, a műsorújság szerint tizenkét percet kapott a Magyar Hirdető, hogy eligazítsa a hihetetlen árubőségben a zavarodott tévézőket. Tízéves a tv-néző címmel ünnepelte saját magát az intézmény, mely főműsoridőbe a romlott Nyugatról importált műsort. Egy tokiói revütársulat párizsi vendégszereplését nézhették a magyarok híradó után, biztos izgalmas volt az egzotikus dekoltázsokkal szembesülni a sok egyforma katonai egyenruha után. Sport nélkül nem volt ünnepi műsor, egész nap ökölvívómeccsekre kapcsoltak a Sportcsarnokba.

Forrás: MTI

1977

Tíz évvel később, hetvenhétben már reggeli tornával kezdődött a műsor, elvégre a tévé nem csak szórakoztat és nevel, de az egészséget is védi. Rögtön utána a hagyományosnak mondható moszkvai közvetítés következett, amely nyilván minden addiginál látványosabb és nagyobb szabású volt. A hetvenes években már a gyerekekre is odafigyeltek, reggel tévé-ovival, a Hét adása előtt Esti mesé-vel szórakoztatták őket. Az Itt van május elseje című ünnepi műsor keretein belül Budapesten és a szocialista fővárosokon kívül két vidéki nagyvárosba is kapcsoltak. Szeged és Pécs volt a kitüntetett, de akárhogy is igyekeztek, a felvonulások nem lehettek elég izgalmasak, ezért a Mojszejev együttes műsorával oldották a hangulatot.

Erre a napra csak hazai és a keleti blokk országaiból származó termék került adásba, az akciót például A tavasz tizenhét pillanatá-nak aktuális része képviselte. Az utca emberét pedig egy magyar széria, A munkapad nagy öregei, a portrésorozatban ezen a napon Kovács Gyula aranygyűrűs esztergályos minden bizonnyal nehéz, de boldog életét ismerhette meg a néző. Május elseje kívánságműsor nélkül semmit nem ért (hiszen a munka ünnepén a dolgozók minden kívánságának teljesülnie kell), de ekkor még nem a "felvonulók kérték" formátumban lehetett Hacsek és Sajóékat meg operetteket nézni, hanem a Húszéves vagyok című születésnapi műsorral magát és a nézőt egy füst alatt ünnepelte a televízió.