Tévék a végeken

Milyen állat a közösségi tévé? Leginkább öszvér: kereskedelmi és közszolgálati, civil és önkormányzati, politikától független és függő egyszerre. A közösségi televíziók erősen kötődnek az adott önkormányzathoz, mely általában tulajdonosuk, és szinte kivétel nélkül az egyik legfontosabb finanszírozójuk - ennek megfelelően szerencsés és ügyes az a tévé, mely egyformán bírja a jobbos és balos érzelmű nézők rokonszenvét. Valójában kereskedelmi médiumok, melyek bevételeikből élnek - de a reklámozók nem a helyi agrárműsor után, hanem inkább a Mónika show szünetében hirdetnek.

Az első városi (és kerületi) tévék még a rendszerváltás előtt indultak, de természetesen később lett belőlük igazán sok, jelenleg száz fölötti számban sugároznak falvakban és városokban. Arról, hogy mennyien nézik őket, nincs adata szövetségüknek sem, viszont elérnek hat-hét millió embert, tehát három hazai magyarból kettőt. Ezzel az országos földi sugárzású csatornák mögött ők következnek, ha egy képzeletbeli dobogón a sok kicsit egy nagynak gondoljuk. Szerves részét képezik a helyi médiumoknak, a körzeti rádiókkal, megyei és városi lapokkal együtt, melyek közvélemény-kutatók szerint több tekintetben megelőzik az országos médiumokat. Választást képesek a helyi csatornák eldönteni, de a fennmaradásuk mégis sokszor bizonytalan.

A közösségi televíziók kevés kivételtől eltekintve erősen kötődnek az adott önkormányzathoz, mely általában tulajdonosuk, és szinte kivétel nélkül az egyik legfontosabb finanszírozójuk. Ritka az olyan eset, amikor egy közösségi televízió önkormányzati segítség nélkül működik, de van ilyen, például a Csaba Tévé Békéscsabán. A Helyi Televíziók Országos Egyesületének (HTOE) elnöke, Széles Tamás az [origo] kérdésére elmondta, hogy szerinte rentábilisan nem is lehet közpénzek nélkül tévét üzemeltetni. Ehhez nem elég a reklámbevétel, ennek híján pedig vagy saját vállalkozásnak, vagy egy érdekelt üzleti körnek kell segítenie a médiumot.

A működés legproblémásabb pontja természetesen a finanszírozás. A helyi televíziók büdzséje, legyenek néhány százezer forintból működő falutévék vagy évente százmilliókat költő nagyvárosi-regionális csatornák, három forrásból származik: az egyik az önkormányzat, a másik a különböző pályázatok, a harmadik pedig a reklámbevételek. A többség számára az első a fő forrás attól függetlenül, hogy a pénzt támogatás formájában kapják vagy adott település megrendeli a műsort, majd számlára kifizeti azt.

A pályázat útján a médiumokhoz kerülő pénz túlnyomó része az ORTT-től származik annak ellenére, hogy az uniós csatlakozástól sokat vártak közösségi tévések. A Hálózat Televízió már kapott támogatást EU-s fórumokról készített műsorokra, de önálló médiumokat egyelőre, úgy tűnik, nem támogat az unió. A harmadik anyagi bázis, mint szinte minden médiumnál, a reklámbevétel.

Nem feltétlenül az összeg nagyságát tekintve ez a harmadik forrás a sorban: Széles Tamás, aki az egyik legnagyobb hazai közösségi csatorna, a Debrecen Televízió vezetője is, azt mondja, hogy a DTV költségvetésében több mint kétszerese a reklámbevétel az önkormányzati támogatásnak. Ez a médium egyébként az MTV regionális adójaként is tevékenykedik, éves költségvetésük négyszázmillió forint körüli, komoly stábbal és technikai apparátussal dolgoznak. A helyi tévékben reklámozni egyébként néhány száz forintba kerül másodpercenként (300-700 Ft listaáron, kedvezmények nélkül), és ha van a célra néhány tízezresünk, akkor a spotot nem is kell nekünk elkészíteni a kézikameránkkal, megteszi ezt a profi stáb.

Államkimaradás

Széles elmondása szerint a reklámbevételekkel az a közösségi tévék legnagyobb problémája, hogy a multikat nehéz rábírni, hogy itt vetítsék spotjaikat. A nagy cégek valamiért az országos csatornákat preferálják, helyi szinten, ha valahova, inkább a nyomtatott sajtóba kerülnek hirdetéseik. Ráadásul a multik nyomulása miatt sok helyen a település, és a környék vállalkozói visszaszorulóban vannak, ezért a helyi adók reklámbevételei sok helyen nem hogy nőnének, hanem ellenkezőleg, éppen hogy csökkennek. Persze a multikat aligha hibáztathatja bárki is, valószínűleg egy fő potenciális vásárló elérése olcsóbb, ha egy országos csatornán fizetik a reklámsugárzási díjat, mintha megveszik az összes helyi erőnél. Tudja jól az összes marketinges, hogy az RTL-re úgyis szörföl az a nyugdíjas is, aki nem veszi meg a Népszavát, csak a Helyi Hírmondót.