Vajon mikor elégedett a néző leginkább kedvenc sorozatával? Akkor, amikor minden úgy történik a sorozatban, ahogy azt ő is eltervezné a saját, képzelt világában? Vagy éppen ellenkezőleg, akkor, ha a sorozat alkotói ki tudnak lépni a megszokott mederből és meglepő, sőt, egyenesen meghökkentő eseményekkel tudják sokkolni a nézőt?

A tévésorozat nem egyszerű műfaj, mivel nem egy filmről van szó, melynek általában annyi a legfőbb feladata, hogy lekösse az embert 90, jobb esetben 120 percig, és közben egy teljes történetet meséljen el. Egy mozifilmben kevesebb az ideje, a lehetősége a nézőnek, hogy megkedvelje vagy nagyon megutálja a szereplőket: jobbára felületes kapcsolat alakulhat ki a vásznon lélegző karakterek és köztük. Mire igazán beleélnénk magunkat a történésekbe, hirtelen el is vágják a történet fonalát, felkapcsolják a világítást, a haverok veszik a kabátjukat, és a filmszínház alkalmazottai az elhullott pattogatott kukoricát takarítva kezdenek matatni a lábaink alatt.

Szappanoperák esetében - a több száz epizódnak, azaz az együtt töltött napok számának köszönhetően - hiába szorosabb az érzelmi kapocs a néző és a karakterek között (és most mindegy, hogy ez a kapocs pozitív vagy negatív töltetű), idővel a néző hozzászokik ahhoz, hogy a karakterek jönnek-mennek, élnek-halnak. A hazai példákat látva tapasztaljuk, hogy egy-egy szereplő likvidálása általában nem okoz különösebb meglepetést: a lapok természetesen kapva kapnak a témán, és már hetekkel a sokkoló vagy esetleg sima távozás előtt harsányan kezdik el hirdetni, hogy éppen melyik színész vagy színésznő lép le, vagy éppen melyik tiniszereplő szeretné elkerülni az örök életre tartó skatulyát azzal, hogy ezentúl a világot jelentő színházi deszkákra korlátozza a pályafutását.

Sorozatokban más a helyzet, sokkal érzékenyebben kezelik a készítők a halál témáját, hiszen meglehetős merészségre vallana az, ha egy nézőt azzal kedvetlenítenének el és taszítanának el a sorozattól, hogy éppen a kedvencét nyírják ki szemrebbenés nélkül. Mégis megtörténik, hiszen az állóvíz felkavarása mindig jelentős esemény, ami az esetleges nézői fásultságot is megszüntetheti, s valljuk meg, hogy erre egy-egy főkarakter halála az egyik megoldás. A néző pedig ilyenkor esetleg csettint egyet, és azt dünnyögi, hogy igen, meg merték csinálni, nem szívbajos a kreatív csapat. Ha ilyesmire képesek voltak, akkor bizony nagyobb disznóságokat is elkövethetnek, vagyis érdemes tovább figyelni a sorozatot - gondolhatja a felélénkülő, újra éber tévéző.

Persze a kép ennél sokkal árnyaltabb, hiszen nem feltétlenül alkotói döntés egy fő karakter halála, hanem nagyon sokszor a színész dönt úgy, hogy nem szívesen folytatja a sorozatot - vagy egyszerűen lejár a szerződése. Egy ügyes író az ilyen eseményeket képes a sorozat javára fordítani. Sokan külső behatásokat emlegettek a Lost-tal kapcsolatban, hiszen valami furmányos véletlen során azok haltak meg a sorozatban, akik a való életben, általában gyorshajtás okán összeütközésbe kerültek a törvénnyel. Létezett-e a 2. évadban annál keményebb, sokkolóbb pillanat, mint amikor a kissé zavarodott Michael meghúzta a ravaszt és lelőtte a csinos Ana Luciát? A válasz természetesen igen, létezett, hiszen utána még egyszer meghúzta a ravaszt és a szintén csinos, de nem latinosan fekete, hanem szőke Libbyt is lelőtte. A készítők később elmondták, hogy az Ana Luciat alakító Michelle Rodriguezzel csak egy évadra kötöttek szerződést, míg Cynthia Watros (Libby) esetében úgy érezték, hogy mindent elmeséltek vele kapcsolatban, ami tervbe volt véve. Nekünk azért fájt.

A rokonsorozatokban, a sok szereplővel operáló Szökés-ben és Hősök-ben elkerülhetetlen olykor a szereplők ritkítása, éppen azért, hogy újak kerüljenek a helyükre, akik esetleg új konfliktusokat és sztorikat is generálhatnak. Sajnos példákkal nem szolgálhatunk, hiszen nem célunk elrontani a magyar tévétempó szerint haladó nézők szórakozását, de mi sem a fegyencek, sem a héroszok életére nem kötnénk nagy értékű életbiztosítást, ha valamelyik nyereséget szem előtt tartó biztosítási cégnél dolgoznánk. A Hősök-ben is hűek maradnak a készítők a képregényekben megszokott létbizonytalansághoz, és ahogy a készítők is ígérik, nem mindenki fogja megérni a sorozat következő évadát, így csak összetett kézzel fohászkodhatunk, hogy ne a mi kedvencünket érje utol a végzet vagy Sylar.

Persze más, a halállal nem közvetlenül kacérkodó sorozatokban is hozzá lehet nyúlni a megdöbbentés eszközéhez. Például való igaz, hogy a Vészhelyzet-ben gyakoriak a halálesetek, de biztos, hogy nem kevés ahhoz hasonló volt, mint amit szerencsétlen dr. Romano kényszerült elszenvedni: ugyanis a jó doktorra, sokak kedvenc, de egyébként kiállhatatlan karakterére egyszerűen rázuhant egy helikopter.

Halál a Született feleségek legelején:


Érdekes, egyfajta kivételt jelentő példa a fentiekre a 24 című sorozat, melyet szinte egy személyben csak a Kiefer Sutherland alakította Jack Bauer hajt, ő lehel életet az olykor bizony ismétlődő szituációkba. Az ember már hozzászokott, hogy igazából csinálhatnak bármit is a készítők, meglepetés nem érheti, hiszen a nap végére Jack Bauer elfenekeli a rosszfiúkat és bizony körülötte mindenki fogyóeszköznek számít, szem sem rebben, ha valamelyik közeli hozzátartozó vagy munkatárs elhalálozik. Talán nem különösebb merészség kijelenteni, hogy a 24-ben, így kvázi hat évad után már csak egyetlen esemény hatására esne lenne a nézők álla: ha tényleg meghalna Jack Bauer. Azért kell a "tényleg" szócska, mert van olyan rész, hogy elpatkol - de hamar visszahozzák, s jó tíz perc múltán már kocsit is vezet.

Jack Bauer, a vámpír:


Valljuk meg, hogy hiába szórakoztató a sorozat, ha a főhős halhatatlansága miatt szinte minden évad végkimenetele biztosra vehető. Az persze más kérdés, hogy egy egyszemélyes sorozat a főhős, különösképp a Sutherlandhez hasonló karizmatikus alak megölésével sokkal, de sokkal többet vesztene a puszta logika alapján, mintha kiszámítható maradna. Ilyenkor bizony egy nagy mértékű nézettségesés mindenféleképpen a sorozat leállításához vezetne, és egy sorozatkészítő sem ellensége önmagának. Persze ettől függetlenül, ha befejezik valamikor a sorozatot önszántukból, akkor még mindig élhetnek ezzel a drasztikus megoldással.