Vörös óriások és fehér törpék az RTL Klubon

A hétvégén tartották a Csillag születik első előválogatását, ott jártunk mi is, láttunk fehér törpét, vörös óriást is. Volt minden, mint a moziban: pantomimes, hastáncos és operaénekes, bolond és zseni, akiket ugye csak egy hajszál választ el, ahogy - mint kiderült - az önkifejezést és az exhibicionizmust is.

Egy nap, hatszáz produkció, három terem

Nagy az élet abban a belvárosi művelődési házban, ahol a Csillag születik című ősszel startoló RTL-es vetélkedő első válogatóját tartják. Az előtereket, dohányzókat és folyosókat dúdoló, melegítő, papírokat olvasgató emberek töltik meg. A termek ajtaja előtt ülnek a legizgatottabbak, ők hamarosan sorra kerülnek, mások úgy hallgatóznak, mintha odabent olyan érettségi tételeket húzhatnának, amelyeket ők szeretnének elkerülni.

Magyarország, mint tudjuk, a sok elvetélt és kevés befutott zseni országa, ezt az is bizonyítja, hogy annak ellenére, hogy mennyi különböző műfajú tehetségkutatót láthattunk a különböző csatornákon, még mindig özönlenek az emberek, ha lehetőséget látnak. Persze az is lehet, hogy ez egy öngerjesztő folyamat, és minél több rátermettnek tűnő embert látunk a képernyőn, annál többen gondoljuk magunkat valamiben tehetségesnek. Ha így van, pár év múlva nem nagyon lesz olyan magyar, aki legalább egyvalamiben ne lenne jobb mindenkinél, gyümölcsöző jövő áll előttünk.

Jelenleg ott tart a folyamat, hogy a Csillag születik első válogatására mintegy hatszáz produkciót hívtak be, és még tíz városba utaznak a műsor munkatársai megtekinteni, hogy mit tudnak a helyi erők. Összesen tehát több ezer ember közül választják ki azokat, akik az ősszel induló műsorban ország-világ előtt mutathatják meg, mit tudnak.

A műsor zsűrijének összetétele még titok, az előválogatásokat sem ők tartják, itt van viszont a szerkesztői múlttal rendelkező egyik leendő műsorvezető, Ördög Nóra. Nincs könnyű dolguk, már csak a jelentkezők nagy száma miatt sem, három csapat nézi meg a mintegy hatszáz produkciót, mindenkire jutott kétszáz műsorszám egy nap alatt, ami nem kis szám. Ráadásul a legkülönbözőbb, alig összemérhető műfajokban, táncos énekessel és pantomimessel versenyzett azért, hogy lehetőséget kapjon. Az Schiwert-Takács László főszerkesztő szerint bejött, hogy már a válogatás előtt mindenhol azt kommunikálták, hogy igazi tehetségeket keresnek, mert így a válogatásokon kisebb számban jelentkeztek azok, akiket legfeljebb a vicc kedvéért lehetett volna mutogatni. Kis ország azért ez, lehetett más válogatásokról ismerős arcokkal találkozni. Ők mindenhol ott vannak, ahol megmutathatják magukat, van, aki mindig bízik abban, hogy most felfedezik, és van, akiben csak az átlagosnál több az exhibicionizmus.

Találkoztunk például egy ismerős szájtrombitással, aki komolyan rászervezett az eseményre: miután megmutatta tudását, a saját maga által szervezett amatőr Ki mit tud?-ra csábította a többi tehetséget. A konkurens csatorna Megatánc-válogatásán csodabogár státust elért műnépi táncos-énekes erősen elgondolkodtatja a zsűrit, hogy vajon komolyan veszi-e önmagát - arra jutnak, hogy igen. Ő pedig, miután az "éljen a szépség forradalma!" jelszóval búcsúzik tőlük, őszintén keserű, mivel úgy tartja, hogy egy normális világban már előbbre kéne tartania. A csatorna munkatársai a nyilvánvalóan tehetségtelen, eltévedt előadókkal is igyekeznek figyelmesen viselkedni akkor is, ha ez néha nehezükre esik.

Nem alszik

Az egyik teremben nagy a fegyelem, itt mindenkit leállítanak, miután lejárt az ideje, a másik csapat inkább hajlamos belefeledkezni egy-egy érdekesebb műsorszámba, vagy jószívűségből végignézni pár gyenge, de igyekvő önjelöltet. A forgatókönyv nagyjából ugyanaz: annak, aki a válogatók elé járul, kamerába kell mondania nevét és legfontosabb adatait, ezután előadja produkcióját. Ezután közlik vele, hogy jó volt, majd értesítik, végül kalap, kabát. A legjobbakról már a helyszínen tudják, hogy mennek tovább, van, akivel ezt érzékeltetik is, mindenki másnak azt mondták, hogy augusztusban értesül majd arról, hogy továbbkerül-e a (már kamerák előtt zajló) következő fordulóba. A nyilvánvalóan esélytelenek sem kaptak helyszíni elutasítást.