A 23.30-as blokkban két gigász csap össze, egy órával később, hajnal fél egyes kezdettel azonban még kiélezettebbé válik a verseny, hiszen Conan O'Brien (NBC), Craig Ferguson (CBS) és Jimmy Kimmel (ABC) veselkedik egymásnak. Nagyjából mindhárom talkshow nézettsége 2 és 3 millió között ingadozik, és bár a különbségek sokkal kisebbek, de a fenti sorrend az utóbbi időben állandósulni látszik. O'Brien vezeti a 0.30-kor kezdődő talkshow-k listáját a Late Night with Conan O'Brien-nel. O'Brien akkor kapta meg a műsorvezetés lehetőségét, amikor David Letterman a CBS-hez távozott, és azóta is, megszakítás nélkül 14. éve kormányozza a hajót - és kormányozni is fogja egészen 2009-ig, amikor is átveheti Jay Leno helyét a Tonight Show-ban. (O'Brient 2009-től várhatóan az amerikai színész és komikus, a Saturday Night Live népszerű sztárja, Jimmy Fallom fogja váltani.)

Mivel O'Brien is humorírói háttérrel érkezett, így természetes, hogy a talkshow-t is a Lenóhoz hasonlatos erények jellemzik, sőt, a Late Night-ban a műsorok végén a zenészvendégek helyett sokkal gyakrabban lépnek fel ismert és kevésbé ismert humoristák egy 6-8 perces magánszámmal, mint ahogy O'Brien is szívesen vesz részt maga készítette paródiafilmekben. A show első hét évében O'Brien szinte összenőtt a folyton a kanapán ülő színész-komikussal, Andy Richterrel, aki próbált a beszélgetésekbe belekotnyeleskedni. Az ő távozása óta Leno-módra ő is leginkább a show zenekarát vezető Max Weinberggel kommunikál.

Idehaza kevésbé ismertebb és a versenyben egyelőre lemaradó talkshow az ABC Jimmy Kimmel Live-ja, mely próbál az eddig ismert talkshow-hagyományokkal szakítani, olykor egy-egy sztárrendezőt (Quentin Tarantino, J. J. Abrams) kérnek meg a show megrendezésére), de a műsor más kreatív megközelítései is egyre inkább arra sarkallják a tévés kritikusokat, hogy a Jimmy Kimmel-féle formátumot a jövő talkshow-jának nevezzék.

A CBS késői esti beszélőembere, Craig Ferguson még a 2003-ban debütált Kimmelnél is fiatalabb a showman-bizniszben, hiszen csak 2004-ben váltotta a The Late Late Show-val Craig Kilbornt. A skót születésű komikus is inkább az egyediséggel próbálkozik műsorában, és eközben jóval több időt szán magára, mint a vendégeire, hiszen a többi showmannel ellentétben nem csak 6-8 perces bevezetővel indít, hanem nemritkán 10-15 percet is beszél egy előre kijelölt fő témáról - s ezt általában improvizációs jelleggel adja elő. Érdekessége Craig Ferguson show-jának, hogy a vetélytársak közül először nyúlt az internet adta lehetőségekhez, és a talkshow legjobb jeleneteit a CBS elkezdte a YouTube-on terjeszteni, ami az adatok szerint észrevehető, hétszázalékos nézettségnövekedést eredményezett.

Természetesen a műsort vezető showmanek az esetek nagy részében nem vesznek részt a napi műsor kialakításában, hiszen épp elég nekik mindig felkészülni a beszélgetésekre. Ezért egy-egy talkshow stábja nagyjából ugyanazt a munkát végzi, amit egy sorozat írói szoktak. Ötletelnek, poénokon agyalnak, azon, hogy mivel lehetne feldobni az éppen aktuális talkshow-t - és természetesen az aznapi vendégek személyén (általában van egy sztárvendég, egy kevésbé húzós második név, valamint egy élőben zenélő előadóművész). Az évi minimum 200 epizód, 6-7 országos és rengeteg kisebb kábeles talkshow pedig nyilvánvalóan feltételezi, hogy a vendégek meglehetősen rotálódnak, kvázi show-ról show-ra vándorolnak.

Hazai pálya

Ahogy az szokott lenni, az amerikai hatás nálunk is jelentkezett. Hajdanán, minden bizonnyal sokan emlékeznek az amerikai talkshow-k mintájára megalkotott Friderikusz-show-ra, mely inkább a vendégekre, furcsa mutatványokra és sztárvendégekre épült, mintsem a műsorvezetőre, Friderikusz Sándorra. A remek kapcsolatokkal és jó beszélőkével rendelkező Friderikusz annak ellenére könnyen sikerre tudta vinni a műsort, hogy egyes, az amerikai talkshow-kból elcsent manírjai kissé idegenül hatottak a hazai képernyőkön.

Őt ismét csak egy az Egyesült Államokba szakadt hazánkfia, Kovács Kristóf által készített show-műsor követte, az Esti showder Fábry Sándorral, mely már nem csak filozófiájában épült teljesen az amerikai "late night show"-kra, hanem vizualitásában, minden apró részletében Amerikát próbálta idézni. Ebben pedig kapóra jött a műsorvezető személye, a Jay Leno módjára profi színpadi humorista Fábry Sándor, akinek újságírói munkásságát, illetve annak egy részét (dizájn center) is sikerült integrálni a beszélgetős műsorába.