Lost: csak a kezdet volt katasztrofális

A televíziózás történetének egyik meghatározó sorozatává nőtte ki magát a horribilis összegeket felemésztő pilottal előrukkoló, 2004 óta vagy száz országban bemutatott Lost. Most - különösebb apropó nélkül - a kezdetekre pillantunk vissza, és persze belesünk a kulisszák mögé is.

A menő sorozatok közül talán a Lost kapja a legtöbb kritikáét azért, mert a nézők jelentős része meg van győződve arról, hogy a sztori sehová nem visz, improvizáció zajlik, mert úgy kanyarog a történet, hogy a jelek szerint maga J. J. Abrams sem tudja, mi lesz pár hónap múlva. Sokan pont ezért nem nézik a szériát, mert elegük van abból, hogy egyre több a furcsán kavargó kérdés, és egyre kevesebb a biztos válasz. Persze a produkció mindenre és mindenkinek választ ígér, de közben a sorozatgyártó szakemberek továbbra is a megválaszolatlan kérdések erejében hisznek: ha valaki megnézett negyven részt, nem hagyja félbe a sorozatot, mert akkorra már nem hagyja nyugodni pár téma, és választ vár.

A 2004-ben vetített pilot volt akkoriban a legdrágább sorozatepizód a televíziózás történetében, valahol 10 és 14 millió dollár közötti összeget emésztett fel a duplarész (szemben az átlagosnak számító négymillióval), mivel egy partszakaszt kellett filmezésre alkalmassá tenni, egy repülőt is kellett venni és a helyszínre kellett szállítani. Csak a roncsok áthelyezéséért 250 ezer dollárt fizettek ki, azaz a számokból is látható, hogy a 48 túlélő kalandjaitól igen sokat várt az ABC - annyira sokat, hogy a pilot elkészülte előtt berendelte a sorozatot. A gép különben egy Lockheed Tristar L-1011 volt, mely 1972 és 1998 közt bő 28 ezer utat tett meg, és közel 59 ezer órát töltött a levegőben.

Én vagyok én, de ki vagy te?

A kavarodás már a forgatások előtt megkezdődött. Miközben Jorge García (Hurley) volt az első színész, aki leszerződött a produkcióhoz, több figurának jó ideig nem találtak gazdát, ugyanakkor feltűntek olyan színészek, akik tetszettek, de nem volt nekik megfelelő karakter. Az eredetileg Kate-nek jelentkező Junjin Kim például annyira megtetszett a castingstábnak, hogy direkt a számára kreáltak egy figurát (Sun Kwon lett, ugye). A főbb karakterek közt is ment a sakkozás hosszan: Matthew Fox, aki a jóképű, megbízható dokit, Jacket alakítja, eleinte még Sawyer szerepére is pályázott. A cinikus, gunyoros James Ford alakját - amit végül Josh Holloway vitt tökélyre - célba vette az elején A Gyűrűk Ura egyik hobbitjaként megismert Dominic Monagham is, ám végül ő Charlie szerepét kapta. A drogokkal vívódó zenész figurája eredetileg idősebb színészt igényelt volna, de a berlini születésű Dominic Bernard Patrick Luke Monaghan miatt átírták, fiatalabb fickó lett ezáltal.

Ilyen kavarás - főleg az elején - nem csak a Lost-nál van, színfalak mögött megy a lobbizás, dolgoznak az ügynökök, csörögnek a telefonok, mivel egy sikersorozattal igen jól lehet keresni, nem is kell hollywoodi mozifilmre vágyni. Ez érthető is, mivel egy Lost-t, Hősök-et vagy Grace kliniká-t jóval többen látnak világszerte, mint egy jó mozifilmet. Aki látta, nem feledi a szigorú fekete embert, a szépnevű Adewale Akinnouye-Agbajét, aki Mr. Ekót játszotta (eredetileg Emeka lett volna a figura neve, de a színész kívánságára Eko lett), vagy a kedves, bolondos Libbyt, akit Cynthia Watros alakított, az eredetileg tervezett és hívott Jennifer Jason Leigh helyett. Ha befutott sorozatban feltűnik valaki pár epizódban, később is jobb eséllyel indul más produkciók castingján, így sokan szerettek volna Hawaiira utazni - no nem henyélni, forgatni.