Várd csak ki a végét

Sokan úgy szeretnek sorozatepizódot nézni, ha 40 perc után megnyugtató módon le is zárul a történet, mások viszont az összefüggő, hosszú sztorit elmesélő sorozatokért rajonganak. Van olyan, mely különálló részként is megáll, de fővonal is található benne (például a Dexter), de több akad, mely csak folyamatában élvezhető. A gond akkor van, ha a csatorna fittyet hány a rendszerre, évad közben pihentet le szériákat, majd összekeveri a részeket. Láttunk már ilyet.

Vajon milyen sorozatot jobb nézni? Ahol a megszokott szereplők minden részben új kalandba keverednek, vagy ahol a történet több epizódon is átível? Mindkét fajtának megvannak az előnyei és a hívei. A szappanoperákba kihagyás után is nyugodtan bekapcsolódhatunk, a 24-ben vagy a Lost-ban viszont nehéz felvenni a fonalat, ha az ember nem a szezon elején kezdi el nézni. A gondot a magyar tévék jelentik, melyen néha felcserélnek egy-két részt, vagy hosszabb, akár hónapos szünetet iktatnak be kér rész közé.

A több részen vagy akár szezonon átívelő történetet a szakirodalom hosszú ívnek (long arc) nevezi. Ez a történetfűzési technika különösen az utóbbi évek sorozataira jellemző. A Grace Klinika (Grey's Anatomy) sebészeinek szerelmi életében a szezonzárók hoznak nagy változást, a Szökés (Prison Break) első szezonjában sem az első pár rész után szöktek meg Scofieldék a börtönből. A Hősök (Heroes) emberfeletti képességekkel rendelkező szereplői is az egész első évadon át próbálták megakadályozni a New Yorkot elpusztító, megjósolt robbanást, és az események a szezonzáróban kulminálódtak.

Nagyrészt ezek miatt a hosszú ívek miatt vált mára megszokottá az "előző részek tartalmából" összefoglalók használata az új epizódok első perceiben. Az sem véletlen, hogy azóta váltak népszerűvé a hosszú ívek, amióta a sorozatokat megvehetjük szezonokba összefűzve DVD-n vagy letölhetjük az internetről. A legális letöltések terjedésével a neten tévézők már jobban ismerik a részek sorszámait, mint azok címét, és a webes tévés oldalak számára is sokkal könnyebb az epizódok adatait, tartalmát, kiegészítéseit a részek száma alapján listázni. Ugyanígy DVD-knél is biztosítva van, hogy a néző egymás után, jó sorrendben látja azokat. (Viszont emiatt a készítőknek is jobban kell figyelniük, hisz a néző nem egy héttel később veszi fel ismét a fonalat, hanem pár perc múlva, a sorban következő rész címére klikkelve, vagyis a kontinuitási hibák azonnal kiderülnek.)

A folytatólagosság nem ilyen egyértelmű a klasszikus tévézés esetében - ezért is ódzkodtak sokáig a csatornák a hosszú ívektől. Sajnos Magyarországon az AXN-en kívül csak kevés adó jelzi legalább azt, hogy melyik szezon van épp műsoron náluk. Az pedig még csak álom, hogy az Amerikában már megszokott számozást (szezon x epizód, pl. 2x12) alkalmazzák. A helyzet pedig akkor válik végképp bonyolulttá, ha egy sorozat, például jelenleg a Doktor House, több csatornán is fut itthon egyszerre, más-más szezonnal a műsoron, vagy amikor egy adó a hét különböző napjain más szezonokból helyszínel. Ember legyen a talpán, aki érti és átlátja, melyik rész volt előbb.

Persze a kérdés az, hogy a nézőnek tudnia kell-e, hogy melyik részt nézi épp. A válasz: ma már egyre inkább. A Las Vegas-i helyszínelők (CSI) kezdeti epizódjai önmagában is megálltak, a hetedik szezonban - a trendet követve - már egy egész évadon átívelő történetet (úgynevezett A-ívet) követhetünk figyelemmel: a gyilkosságait miniatűrökön megörökítő ismeretlennel először az évadnyitóban találkozhattunk, és a rejtélyre csak a szezonzáróban derült fény. Az egyes részek a hosszú ív követése nélkül is élvezhetőek, a miniatűr gyilkos mégis a szezon legérdekesebb karaktere.