A mai kisgyerek Maya és Miguel történetét követi, netán Noddy kalandjaira figyel, esetleg Thomas, a gőzmozdony pöfögésére kapja fel kócos fejét. A régi idők gyerekei még inkább a hazai termésből mazsoláztak, vagy a szocialista rajzfilmekben hittek. Heti kérdés, némi nosztalgiával meghintve.

Sorozatunkban hetente más-más, de mindig a tévéhez köthető kérdést teszünk fel a televízióból ismert embereknek, képernyősöknek, színészeknek, műsorvezetőknek. Első kérdésünk logikusan az első tévés emlékre vonatkozott, a második pedig arra, hogy ha csak három csatornát választhatna, melyik három lenne az. Harmadjára az élő adásról és a felvételről sugárzott műsorokról faggattuk a tévéseket, aztán a külföldi csatornákra kapcsoltunk és azt tudakoltuk, néznek-e angol, német netán arab nyelvű műsorokat. Legutóbb a példaképekről kérdeztük őket, most pedig a rajzfilmekre pillantunk.

Az egykor igen híres, elismert magyar animációs műfajra, mert húsz-harminc évvel ezelőtt még virágzott ez az iparág itthon. A mostani gyerekek kortól és szülői hozzáállástól függően viszont már számos rajzfilmcsatorna közül választhatnak. A kisbabáknak ott a Bebe tévé, az óvodások általában a Minimaxot nézik, talán a Jim Jamot, a tíz alatti gyerkőcök a Cartoon Networkre tapadnak, a nagyobbak a Jetixet, a felnőttebbek az Animét figyelik.

Közös ezekben, hogy - a Bebe kivételével - egy gyorsabb, zajosabb, hangosabb, mozgalmasabb világba viszik a kis nézőt, akiknek így lassú, vontatott és egyben unalmas lesz az apa által megvett DVD-n látott Vízipók csodapók vagy a Lolka és Bolka. Nem értik Doktor Bubó szarkasztikus humorát, nem értékelik eléggé a Frédi és Béni ragyogóan szellemes nyelvi fordulatait, Rumcájsz, Manka és Csibészke vizuális világa pedig sivár és szegényes a számukra. De most nem feladatunk hosszan elmélkedni a letűnt idők nagyszerű animációs filmjeiről, inkább lássuk, mire gondolnak nosztalgiával a képernyőn gyakran látott színészek, műsorvezetők!

Melyik volt a kedvenc rajzfilmje gyerekként?

Forrás: [origo]

M. Kiss Csaba

Inkább a romantikus meséket szerettem, nem a harcos rajzfilmeket. A Magyar népmesék sorozat tetszett, Igazságos Mátyással. A magyarok mellett kedves emlék még Moha és Páfrány, a Varázsceruza vagy épp Lolka és Bolka. Utóbbit a gyerekeim is ismerik, de megvan az eredeti Vuk is DVD-n.

Forrás: [origo]

Bálint Antónia

A Varázsceruza című lengyel animációs film volt a nagy kedvencem. Ha lenne egy ilyen ceruzám, akkor sok mindent rajzolnék vele, sok dolgot meg tudnék valósítani. A rajzfilmet már régen nem láttam képernyőn, de ma is biztos tetszene.

 

Forrás: [origo]

Hollósi Frigyes

Sokat szinkronizáltam, de amikor a jó magyar animációs filmek elkészültek, én már felnőtt voltam. Gyerekként az orosz animációs filmet néztem, szépen meg voltak rajzolva, nagy ívű történetük volt. Az unokáimnak persze a Kukori és Kotkoda is réginek számít, ezt amúgy épp nemrég vettem meg nekik DVD-n.

Forrás: [origo]

Vad Kati

A kockásfülű nyúl volt a nagy kedvencem, mert ahogy a végén bemászik a bőröndbe, és betakarja magát a füleivel, az nem lehetett nem szeretni. Aranyos figura, meg is van DVD-n, néha még a három és fél éves kislányomnak is megmutatom. Szerettem még kisgyerekként a Nils Holgersson-t is, de a folytatása már annyira nem tetszett, az már inkább animére sikeredett.

Forrás: [origo]

Kisó

A Walt Disney-filmeket szerettem, mint a Robin Hood. Kisgyerekként sok rajzfilmet nézem angolul, így tanultam meg a nyelvet. Hatévesen Bagdadban egy nemzetközi iskolába írtattak szüleim, akik sokáig nem is tudták, hogy a suliban és a rajzfilmeket nézve szép csendben megtanultam angolul. Úgy buktam le, hogy egyszer meghallották, amint a telefonban kis pajtásommal folyékonyan karattyolok azon a nyelven.