Leszállt egy ufó - és akkor mi van?

Vágólapra másolva!
A sci-fi a világon mindenhol és még nálunk is népszerű műfaj, rengeteg sci-fi témájú film arat sikert itthon, ellenben a tudományos fantasztikummal foglalkozó sorozatokra nincs akkora kereslet. Miért nem szeretik a Galaktikán, Asimovon (vagy Nemerén) felnőtt magyarok a sci-fit?
Vágólapra másolva!

A TV2-n futó francia sci-fi, a Gyilkos körök a múlt héten a célcsoportban 17 százalék maradt, és a teljes lakosságból is csak 572 ezren nézték, a Charlie angyalai ismétlése is leverte, noha az alkotás európai, így az amerikai sorozatokat eleve elvetők adhattak volna neki esélyt. A titokzatos gabonakörök jelenségét és a furcsa múltat bolygató széria nem is "sci-fi" címkével megy, "misztikus krimisorozat" a meghatározása, hátha így jobban ráharapnak a nézők.

Itthon a science fiction, vagyis a tudományos fantasztikum rétegműfaj. Amíg csak moziról és pár tízezer, de a legjobb esetben is százezer nézőről van szó, akkor a kevésbé szofisztikált alkotások sikert arathatnak, de ahogy kinyílik az elérhető nézőtábor, ahogy a több millió potenciális tévénéző elé kerül a téma, itthon valahogy csődöt mond a legtöbb sci-fi sorozat.

Míg akad olyan hazai mikroközösség, amelynél például a Csillagközi romboló vagy az Űrszekerek sorozat meglehetősen sikeres tud lenni, addig ezek a szériák a hazai tévéken sosem tudtak igazán nagyot durranni. És itt nem arra kell gondolni, hogy egy Viasat3 vagy egy AXN eleve viszonylag kevés nézőt ér el, így nem csoda az alacsony nézettség, hanem arra, hogy még ezeken a csatornákon is a legkevésbé nézett produkciók közé tartozik a Star Trek, amely helyett ha egy ifjúsági, tinilányos sorozat vagy egy rajzfilm menne, akkor is nagyobb tábort toborozna maga köré.

Nem véletlen, hogy a tévécsatornák a Star Trek-sorozatok esetében délelőtti sávban gondolkodnak, hiszen a fanatikus rajongók, valamint a nagyon fiatal nézők, akik az űrhajókért lelkesednek, akkor is megnézik az epizódokat. Ellenben, ha már felhoztuk a külföldön egy réteg- vagy éppen scifi-csatornán nagyon népszerű Csillagközi romboló-t, akkor ismét csak naivan csodálkozhatunk a hazai bukáson. Ha nem ismernénk a sorozatot, még azt is gondolhatnánk, hogy afféle "lelövöm lézerrel/süvít az űrhajó/gumiálarcos idegenek" nyomvonallal próbálkozik, közben szofisztikáltan közelíti meg a témát, és a tudomány mellé a politikát és a vallást is bevonja a fantasztikum kísérőelemének. Ez a triumvirátus egyértelmű, hogy taszíthatja a kommerszebb csemegére vágyó tévénézőket, bár azt már sosem tudjuk meg, hogy a Csillagközi romboló vajon mire lett volna képes itthon (nagy promócióval) egy versenyképes, netalántán főműsoridős sávban, bár a válasz sejthető, hiszen az éjszakai és a hétvégi matinésávban sem tudott igazán lenyűgöző szereplést produkálni.

Bárdos szerint a világ(egyetem)

Bárdos András a Nulladik típusú találkozások-at vezette egykoron, a kedvelt műsort sok sci-fi hívő hiányolja manapság. "Déri János a halála előtt úgy döntött, hogy én örököljem a műsort. Kedvelt is, meg borsot is akart dörgölni a vele egykorú kollégák orra alá talán, bár nekem erről nem beszélt soha. Ennyiben volt fontos műsor ez. A leginkább maradandó élmény azokból az időkből maga Déri. Már tudta, hogy nagyon beteg, sőt, valószínűleg ennél többet is tudott, amikor megpróbálta elmagyarázni, hogy hol hibázott életében. Hogy mit rontott el. De hiába. Ugyanazt rontom el én is" - mondta az [origo]-nak, mikor a műsorról kérdeztük.

Forrás: [origo]

Örül a gazda, ki ilyet lel a földjén

"Nem, valóban, a sci-fi nem divatos. Oka? Valószínűleg ennyi csak. A divat. Bár én soha nem voltam rajongó" - emlékezett. Bárdos elmondta, hogy nem néz sci-fit, de mást is ritkán. A műfajért sincs oda különösebben. Arra a kérdésünkre, hogy hisz-e a földönkívüliekben, abban, hogy látogatják-e idegen lények planétánkat, kissé kitérő választ adott: "Én ebben a mi civilizációnkban sem hiszek" - közölte.

A megoldáshoz tehát csak annyira vagyunk közel, mint a Proxima Centauri a Földtől (4,22 fényév), nem tudjuk, miért fordult el a sci-fitől a magyar, amikor nincs szinte olyan negyvenes, aki ne falta volna gyerekkorában a Verne-regényeket, nincs olyan harmincas, aki gyerekként ne olvasott volna pár Nemerét, ne csüngött volna a tévén, mikor az Alfa holdbázis vagy az Orion űrhajó fantasztikus kalandjai ment. Vagy a mai felnőtteket már számtalan más, életközeli dolog érdekel, a fiatalok ingerküszöbe pedig már máshol van, a digitális trükkök ezreit felvonultató, pazar látványvilággal előrukkoló sci-fik miatt?