A múlt héten, 91 éves korában hunyt el a Szezám utca báb- és jelmeztervezője, Kermit Love. Mondhatnánk, hogy halálával véget ért egy korszak, de az általa kitanított bábosok bizonyára továbbviszik munkáját. Nehéz örökségről van szó, hisz a Szezám utca augusztusban már a 39. évadját kezdi, indulása óta pedig száznál is több Emmy-díjat zsebelt be - és akkor még nem is beszéltünk jelentős társadalmi hatásáról, arról az oktató-nevelő munkáról, amit a mai napig kifejt a gyermekek körében.

Mint azt a szériák számából sejteni lehet, az 1969-ben indult Szezám utca az egyik leghosszabb ideje futó amerikai tévéshow. De vajon mi a titka töretlen népszerűségének? - az egyik összetevő bizonyára az, hogy a produkció minden korosztálynak képes adni valamit. Persze elsősorban gyerekműsorról van szó, de az oktató jellegű feladatok mellett számos humoros, parodisztikus jelenetet is felfedezhetünk, melyeket nemcsak hogy felnőttek is élvezhetnek, de kijelenthetjük, hogy egyenesen nekik szólnak.

A Szezám utca alkalmi társulata, a Monsterpiece Theatre például előadott egyszer egy Me, Claudius című darabot: ez egyértelmű utalás volt az anyacsatorna, a PBS egy másik műsorára, a Masterpiece Theatre-re, amely azelőtt nem sokkal Robert Graves könyvét, az Én, Claudius-t (eredetiben I, Claudius) állította színpadra. Nyilvánvaló, hogy az ilyesféle célozgatásokat nem a gyereknézőknek szánták a készítők - ugyanakkor persze az apróságok is jót szórakozhattak azon, hogy a jópofa bábok hogyan ugrabugrálnak a színpadon.

Az R.E.M. szőrös szörnyekről énekelt

Valószínűleg ezt a kettős célt, mármint gyerekek és szülők együttes szórakoztatását szolgálja a rengeteg sztárvendég is, hisz egy felnőttnek másként mókás, ha mondjuk az Egyesült Államok first ladyje, Laura Bush esti mesét olvas Nagymadárnak. És persze ily módon be lehet csábítani az idősebb gyerekeket is, hisz a kilencvenes években melyik kiskamasz ne nézte volna meg azt az epizódot, amelyben a Backstreet Boys szerepelt?     

Márpedig sztárvendégekben soha nem volt hiány, a Szezám utca ezen a téren akár még a Simpson család-dal is felveszi a versenyt - itt olvasható egy impozáns lista a szereplőkről. Laura Bush mellett más politikusokat is sikerült bevonni a műsorba, így például Hillary Clinton vagy Kofi Annan is megjelent egy-egy rész erejéig. A színészek is jöttek szép számmal, olyan hírességeket láthattunk már a bábok között bohóckodni, mint Glenn Close, Sally Field, Jodie Foster, Sarah Jessica Parker, Robert De Niro, Danny DeVito, James Gandolfini vagy Mel Gibson.

Mivel a sorozat számos zenei betétet is felvonultat, így természetes, hogy Sheryl Crow, Johnny Cash, Herbie Hancock, Michael Jackson vagy a Kronos Quartet is megjelent a Szezám utcá-ban, az egyik évad létrehozásába pedig az a Melvina Reynolds is beszállt, akinek a Spangli főcímdalát, a Little Boxes-t is köszönhetjük. A világhírű énekes, Andrea Bocelli Elmónak dúdolt egy altatódalt, az R.E.M. pedig Furry Happy Monsters címmel énekelte el Shiny Happy People című számát.

IMDb

Sheryl Crow a Szezám utcá-ban

A műsor egésze azonban sokkal mélyebbre ás a puszta bohóckodásnál, hisz nem kis mértékben oktatja, neveli is a gyerekeket. A sok sztárvendég nemcsak azért van jelen, hogy feldobja a műsort, de mindegyikük hirdeti is saját magát, ezzel együtt pedig művészeti ágát. A Szezám utca ily módon (és persze saját zenei klipjeivel) a művészeti nevelésből is kiveszi a részét, sőt az első gyerekműsorok között volt, amelyek megpróbálkoztak ezzel.  

Nagymadár, Fa Janika, Ernie és Bert, Kukalakó Oszkár, Sütiszörny (akit különben Sidnek hívtak, mielőtt rákapott volna a sütizabálásra) és a többiek mind az ifjú nézők tanítómestereivé válnak azáltal, hogy játékos módon vezetik be őket a számok, a betűk, a formák világába, alkalomadtán pedig azt is megmutatják nekik, hogyan közlekedhetnek biztonságosan vagy hogy milyen ételeket egyenek, ha egészségesek akarnak maradni - persze jó, ha ez utóbbi feladatot nem pont a Sütiszörnyre bízzák.