"Pokrivtsák Mónikának nincs arca"

Találkozott olyannal, aki társaságban csak némán ücsörgött, feszengett kissé, mert nem tudott hozzászólni a "kedvenc sorozatom" témához, vagy fogalma sem volt arról, ki Liptai, Fábry, Jack a Lostból, netán House doktor? Vannak ilyen emberek, de nem UFO-val érkeztek, egyszerűen nincs tévéjük, és nagyon gyakran büszkék is rá.

2008-as adatok szerint Európában az olaszok után a magyarok tévéznek a legtöbbet, naponta több mint 4,5 órát megy valami a képernyőn. Persze ez nem jelent folyamatos és feszült figyelmet, sokaknál megy háttérben a tévé, és az esti teendők, vacsora, gyerek fürdetése közben csak akkor néznek a készülékre, ha a hang alapján valami izgalmas várható.

A magyar lakosság egyértelműen tévéfüggő, derült ki a TÁRKI idén szeptember végén közzétett kutatásából: a megkérdezettek 82 százaléka naponta néz tévét, miközben a naponta zenét hallgatók (45 százalék), internetezők (25 százalék) aránya ehhez képest csekély, míg olvasni csak 12 százalék szokott naponta. A televízió tehát központi helyen van a nappaliban, s este jobbára bekapcsolta állapotban: a Medián felmérése pedig kimutatta, hogy a felnőttek három százalékának nincs otthon színes tévéje, tehát igen szűk réteg az, mely nem tart otthon készüléket.

Nem túl gyakran, de találkozni olyanokkal, akiknek a Napló nem tévés, hanem iskolai emlékeket idéz, akiknek fogalmuk sincs arról, ki Erős Antónia vagy Bárdos András, még nagyobb homály telepszik rájuk, ha Gombos Edina, Lilu, Jakupcsek Gabriella vagy Barabás Éva nevét hallják, ennek megfelelően úgy lapoznak át egy színes hetilapot, hogy teljesen ismeretetlen arcokat és neveket látnak. Bizonyára szerencsés emberek ők, hiszen a rengeteg felesleges tudás helyén hasznosabb információkat tárolhat agyuk - ugyanakkor néha előfordul, hogy az előző esti tévéműsorról beszélgetnek a kollegák, barátok, rokonok, ilyenkor viszont a tévé nélküli univerzumban élő hirtelen légüres térbe kerül, és meg sem tud mukkanni.

Sok idegent épp a tévéműsorok kötnek össze, lévén közös élményről van szó: a valójában nem is érdeklődő "hová mész nyaralni?" és a "hihetetlen, mekkora dugók vannak!" mellé bármikor be lehet dobni egy "láttad tegnap Fábry-t?"-jellegű kérdést, és már van is téma, nem kell bambán nézni a lift falát, ha szerencsétlenül elakadunk egy órára. De kimaradunk bármi jóból, ha nem tudunk hozzátenni semmit a tévévetélkedős trendről szóló diskurzushoz?

Állati érdekes!

A tévézés könnyű élvezet

Venczel Tímea szociológus szerint nem jelent komoly hátrányt a társasági életben az, ha valaki nem ismeri a hazai tévésztárokat vagy sorozatokat, mert akinek nincs készüléke, az nagy valószínűséggel úgy is olyan társaságba jár, ahol nem veszik rossz néven, ha nem tudja az illető, ki vezet talkshow-t, ki van a szappanoperában. "Akiknek nincs tévéjük, gyakran büszkék is erre. Egyfelől azért, mert egy tömegcikkre mondtak nemet és egy új életstílus úttörőinek érezhetik magukat, másfelől akiknek van készülékük, úgy képzelik,hogy üresebb lenne az életük tévé nélkül. A tévézésben az a csalafinta, hogy miközben egy színesebb, izgalmasabb világot hoz az otthonokba, tevékenységként többnyire roppant passzív, így az aktív élettől veszi el a teret. Így könnyen megteremtődik az ördögi kör: minél többet tévézik valaki, annál kisebb az esélye, hogy saját egyéni vagy társas élményei legyenek, így mind jobban vágyik rá, hogy mások élményeit élje át és ugyanakkor rá is van utalva a tévézésre, mint időtöltésre. Ugyanakkor nem egyértelmű, hogy nem ad-e több közösségi élményt, például a család életében, ha a család vagy bármilyen csoport tagjai együtt tévéznek, mintha külön-külön például a magaskultúra által oly nagyrabecsült könyvbe merülnek el."

A tévézést a leginkább az különbözteti meg az összes többi szórakozási formától, hogy többnyire semmilyen aktív szellemi részvételt nem kíván a befogadótól. Néha azonban mindenki szükségét érzi a passzív szórakozásnak, így a tévénélküliek gyakran néznek filmet például számítógépen, tehát a mozgóképet nem zárják ki teljesen otthonukból. "A tévé elutasítása mögött gyakran áll a gyerek féltése: a szülők nem szeretnék, ha kisgyerekük elsődleges referenciavilága a sokszor korlátlan mennyiségben nézett rajzfilmek alkotta, sokszor abszurd, esetleg erőszakos világ lenne. Persze a tévé nélküli háztartásokban élő gyerekek vendégségben, nagyszülőknél rögtön rátapadnak a képernyőre, hiszen a tévézés könnyű élvezet, ezenkívül pedig társaik túlnyomó többségénél ezt tapasztalják, és ők nem szeretnek feltétlenül különcködni. De ezt többnyire még a legrigorózusabb szülők is elnézik" - teszi hozzá Venczel Tímea.

Frizbizés főműsoridőben

A végére pedig három férfi, három eset. Egyiküknek van tévéje, de soha nem nézi. A másodikak készüléke sincs tíz éve, büszke is rá. A harmadik ipari mennyiségben szedi le az internetről a sorozatokat, filmeket, de hosszú évek óta nem látott RTL-es, TV2-es, MTV-s vagy Viasatos logót.

Túlzás? Tévé a mosdóban

Csobay László egy távközlési cégnél dolgozik, régen tévézett, de a gyerek születése óta, pont a kicsi rendes fejlődése miatt nem teszi. Némi unszolásra bevallja, hogy néha hiányzik neki egy híradó, de annyira nem, hogy meg is nézze. Neki társaságban semmi hátrányt nem jelent, ha a magyar celebeket nem ismeri, az kellemetlenebb, ha hollywoodi nagyfilmek szereplőiről nem tudja, kik ők. Kislánya kizárólag a Jimjam csatornát nézheti, minden este egy Oswald-ot (aki egy kék polip) és némi Thomas, a gőzmozdony-t. Tudatosan élő apja nem igényli a tévékrimit, talkshow-t, reality-t, inkább megfürdeti a gyereket, olvas neki valamit. "Tévé helyett inkább biciklizés a barátokkal, görkorcsolya. Járunk frizbizni is este, a múltkor a Hősök terén mozogtunk, a turisták örömére" - teszi hozzá.

Tíz éve él készülék nélküli háztartásban A. Kálmán, ő az egyetem után úgy érzete, hogy a munka és a csajozás mellett már nem jut ideje semmire, így nem is lett volna ideje tévézni. "Ha azt hallom, hogy Husika, vagy Dundika, azt sem tudom, hogy néz ki, a neten kellett megnézni, miről beszélnek mások. Pokrivtsák Mónikának nincs arca, nem tudom hová tenni. Alföldit színházból is lehet ismerni, őt el tudom helyezni, vagy Havast, aki régi tévés" - mondja. Barabás Éviről nem hallott soha, Lilu pedig szerinte egy vízilabdás nője, mert a szomszéd nénitől édesanyja kap néha Story magazint, és ott látta ezt a nevet. Ő úgy látja, hogy a tévé számos olyan dologtól vesz el időt, ami mind fontosabb, mint a képernyő bámulása. Ritkán azért rápillant, idegen pályán, de ilyenkor - bevallása szerint - menten el is alszik.

Legalább 800 mozifilmet és további 700 sorozatepizódot húzott le az internetről D. Zoltán, aki barátoknak néha másol, de pénzért nem teszi - ennek ellenére nem adná valódi nevét. Neki nincs tévékészüléke, csak számítógépen nézi azt, ami érdekli. "Egy részt egy sorozatból nem tudok megnézni, egymás után legalább négyet-ötöt kell, mert úgy van értelme. Most épp a misztikus sci-fi, a 4400 az új kedvenc, de mindig van más. A gyűjtemény felét, ha láttam, és valószínűleg soha nem fogom utolérni magam" - meséli. Magyar tévécsatornát csak szüleinél lát, de csak akkor telepszik a fotelbe, ha érdekes futballmeccs van. Hazai sorozat után soha nem keresett a neten, az Üvegtigris második részét ugyan lehalászta, de a gyalázatos minőség miatt törölte is.