Harminc éve jöttek az űrből

A Dallas stábja nagy csinnadrattával, ám csalódott rajongók hadával ünnepelte a sorozat indulásának harmincadik évfordulóját. Persze nemcsak a Ewing család története kezdődött 1978-ban: ekkor rajtolt például három sci-fi is sorozat is, melyek ma már szintén klasszikusnak számítanak - még ha az irántuk való rajongás nem is öltött a Dallas-éhoz hasonló méreteket.

A három 1978-as sci-fi együttes említése nemcsak a kerek évforduló miatt lehet érdekes, hanem azért is, mert a műfajon kívül nem sok közös akad bennük: mindhárom más felfogásban, más technikával közelít a fantasztikum felé. Egyaránt harmincéves a Battlestar Galactica, vagyis Csillagközi romboló eredeti sorozata, a Fantasztikus Négyes animációs változata és a sci-fit szitkomba fordító Egy úr az űrből.

Mindhárom szériát mondhatjuk sci-finek, hisz mindegyik idegen civilizációk találkozását mutatja be - erősítette meg elgondolásunkat Kozsák Rudolf Árpád, a Magyar Scifitörténeti Társaság egyik alapító tagja. Kozsák szerint ez egy fontos kritérium lehet a sci-fi műfajának meghatározásánál, teljesen mindegy, hogy az ominózus találkozás milyen környezetben zajlik le: ez alapján illik ide a sorból leginkább kilógó Egy úr az űrből is, annak ellenére, hogy teljes egészében a Földön játszódik.

"A sci-fi ugyanakkor az aktuális társadalomra is reflektál" - mondja Kozsák, majd hozzáteszi, az Egy úr az űrből e tekintetben is jól vizsgázott, hisz egy földönkívüli szemszögéből mutatja be a hetvenes, nyolcvanas évek Amerikáját. De lássuk magukat a sorozatokat:

A klasszikus: Battlestar Galactica

A Battlestar Galactica eredetijét Glen A. Larsonnak köszönhetjük, aki később a Knight Rider-t is útjára indította. Sci-fi sorozata nem vált egyből olyan sikeressé, mint Michael és KITT kalandjai, elindított viszont egy hullámot, amely aztán végképp elsodorta a műfaj szerelmeseit. Az 1978-as Battlestar Galactica ugyanis 1979-ben véget is ért, de már a következő évben feltámasztották, Galactica 1980 címmel. Az igazi újjászületést azonban a Sci Fi Channel hozta el 2003-ban, a sorozat újragondolásával (és nem újraforgatásával).

Érdemes megemlíteni, hogy a sci-fi alapjául többek között a "szakadár régész", Erich von Däniken gondolatai szolgáltak, aki az Istenek szekerei (más fordításban A jövő emlékei) című könyvével és folytatásaival számos hívet szerzett a hatvanas, hetvenes évek fordulóján. Däniken szerint a prehisztorikus időkben fejlett földönkívüliek látogatták meg a Földet, akiknek nagyon sokat köszönhet az emberiség - ittlétükről a piramisok, a Stonehenge és más építmények tanúskodnak, melyek megépítéséhez rendkívüli tudás szükségeltetik. A Battlestar Galactica emellett sokat merített a mormon tanokból, világképből is.

A rajzolt: Fantasztikus Négyes

A Fantasztikus Négyes (Fantastic Four) csapata 1961-ben képregény formájában jelentkezett először, így várható volt, hogy előbb-utóbb a rajzfilmesek is felfigyelnek rá. Az 1978-as animációs sorozat már a második ilyen kísérlet volt (ezért viseli eredetiben a The New Fantastic Four címet), de csak egy tizenhárom részes szériára futotta belőle. Hatását ebből a szempontból a Battlestar Galacticá-éhoz mérhetjük: ha közvetlenül nem is ért el túl nagy sikert, a Fantasztikus Négyes-hez, mint kulturális jelenséghez mindenképp hozzátette a magáét.

Más kérdés, hogy a Négyes, legalábbis annak egyik tagja más formában jelent itt meg: Mr. Fantastic, a Láthatatlan és a Lény mellett ugyanis nem a Fáklya, hanem egy H.E.R.B.I.E. nevű robot hősködött - neve a Humanoid Kísérleti Robot, B-típus, Beépített Elektronikával angol megfelelőjének rövidítése. A karaktercserét először azzal magyarázták, hogy a sorozatot adó csatorna el akarta kerülni, hogy a tévénéző gyerekek Fáklyát játsszanak, vagyis felgyújtsák magukat. Később kiderült, a dolog hátterében egy szerzői jogi vita áll, Fáklya karakterét ugyanis egy mozifilmben akarták szerepeltetni - a film azonban soha nem készült el, így a lángoló ember, a későbbi változatokban már újra csatlakozhatott társaihoz.

A vicces: Egy úr az űrből

A viszonylag kevés számú sci-fi szitkom közül (hirtelenjében csak az Űrbalekok jut még eszünkbe ebből a műfajból) kétségkívül a legemlékezetesebb darab az Egy úr az űrből, eredeti címén Mork & Mindy. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a sorozatban alkalmazott, jellegzetes kézmozdulattal kísért köszönés (Nanu-Nanu) a popkultúra részévé vált, hisz annak idején hazánkban is elterjedt - az Egyesült Államokban menő volt még a Shazbot kifejezés is, amit az Ork bolygóról érkezett idegen káromkodásként használt.

A fenti szavak Mork szájából hangzottak el, aki először a Happy Days című sitcom egyik epizódjában jelent meg, itteni sikere nyomán kapta meg saját sorozatát. Az űrlakót felettesei küldték a Földre, hogy tanulmányozza az emberek viselkedését - Mork persze mindent megkérdőjelez, zakóját fordítva veszi fel, és a székre sem a szokványos módon ül le. Egy-két tévés vendégszereplést követően ez volt az első számottevő alakítása Robin Williamsnek, akit ma már a legnagyobb komikusok között tartunk számon.