Vágólapra másolva!
Október 28-án van az animáció világnapja, aminek alkalmából több mozi és klub szervez vetítéseket, sőt idén a Duna Televízió is bekapcsolódik a programsorozatba. Az animációs filmek tehát nemcsak a nagyvásznon, de a tévében is jelen vannak, számos tematikus csatorna is foglalkozik velük - ez azonban nem mindig volt így, idő kellett, mire a rajzfilmeket befogadta a televízió.
Vágólapra másolva!

Az animáció világnapját azért ünnepeljük éppen október 28-án, mert 1892-ben erre a napra esett Émile Reynaud optikai színházának első nyilvános vetítése. A nézők két másik rajzfilm mellett a Pauvre Pierrot című alkotást láthatták ekkor: mintegy ötszáz kézzel festett képet egymás után, tizenöt percen keresztül. Innentől számítjuk tehát az animáció megszületését, bár hozzá kell tenni, a mozgást már bizonyos barlangrajzok is megpróbálták ábrázolni, mint ahogy a későbbiekben is szép számmal történtek efféle kísérletek, elég csak például Leonardo da Vinci fázisrajzaira gondolni.

Reynaud vállalkozása azonban már a ma ismert rajzfilmek felé mutatott, és lassan az egész világon elterjesztette a műfajt. Az első, hagyományos filmre vett animáció 1906-ban készült el, 1917-ben pedig már bemutatták az első egész estés (hetvenperces) rajzfilmet is: ez volt az argentin El Apostol - az ebben a kategóriában úttörőnek tartott Disney-film, a Hófehérke és a hét törpe csak 1937-ben, vagyis húsz évvel később jelent meg, és a közbenső időben is legalább nyolc egész estés rajzfilm készült.

A hőskorszak rajzfilmjei hagyományosan legalább annyira szóltak a felnőtteknek, mint a gyerekeknek: az először 1930-ban megjelenő Betty Boop például szándékoltan erős szexuális kisugárzással rendelkezett, a Tapsi Hapsit és Droopy kutyát is kiötlő Tex Avery pedig már 1943-ban jelentkezett a Piroska és a farkas egy feldolgozásával, melyben a női főhős egy night clubban dolgozott. Ez alapján érthető, hogy a tévé talán első gyerekműsora, az 1947-es Howdy Doody inkább bábokkal operált, "akik" élő szereplőkkel együtt laktak a mesés Doodyville-ben.

Viszonylag későn kapcsoltak a tévénél

A televízió első ismert rajzfilmfigurája Félix, a macska volt, ő sem itt kezdte azonban a pályáját: mozis kalandjai már a húszas években igen népszerűek voltak, sőt a róla írt dalok nyomán figurája a dzsesszkultúrába is átszivárgott. A tévében 1953-ban jelent meg először, némileg lebutított, kevésbé artisztikus formában - talán innen datálható, hogy a rajzfilm mint műfaj inkább a gyerekeket kezdte célozni. A háttérben az állhat, hogy amíg a felnőtt nézőknek már számos televíziós formát kitaláltak az amerikaiak, addig a gyerekek kevés teret kaptak a műsorkiosztásban.

Émile Reynaud egyik rajzfilmje, 1894:


A Félix, a macska mindenesetre óriási hullámot indított el, hisz sikerét látva a tévé ráállt arra, hogy a húszas, harmincas évek rajzfilmtermését bemutassa az új generációnak. Egy neves rajzfilmproducer, Paul Terry például összes művének televíziós jogát eladta, amiből élete végéig tartó jövedelmet szerzett magának. Walt Disney is viszonylag korán felismerte az új médium előnyeit, így 1954-ben heti sorozatot indított Disneyland címmel, melynek eredetileg ő maga volt a házigazdája is. A műsorral azonban nem sokat tett hozzá a tévés animáció fejlődéséhez, hisz abban gyakorlatilag csak saját nagyfilmjeit, illetve a Disneyland Parkot reklámozta.

Az első stúdió, amely kifejezetten televízióra gyártott rajzfilmeket, a Hanna-Barbera Productions volt: műsoraival az úgynevezett családi órát célozta meg, vagyis azt az esti sávot, amikor az egész család leül a tévé elé. Első eresztésük a Foxi Maxi kalandjai volt 1958-ban, az igazán nagy dobásnak azonban a két évvel későbbi Frédi és Béni számított, amely félórás "rajzos sitcomként" valóban minden korosztályt szórakoztatott. A stúdiónak ezeken kívül is számos, ma már klasszikus rajzfilmet köszönhetünk, olyanokat, mint a Tom és Jerry, a Maci Laci, a Jetson család vagy a Hupikék törpikék.

Félix, a macska, 1959:


Az Egyesült Államokban William Hanna és Joseph Barbera erőfeszítéseinek köszönhetően indultak el a vasárnap reggeli rajzfilmblokkok is, amelyek aztán szinte az egész világ televíziózásába átgyűrűztek. Tévés rajzfilmek terén egyébként mi, magyarok sem maradtunk le: nálunk 1954-ben üzemelték be az első adóállomást, és a Magyar Posta akkori kísérleti vetítésein elsőként Az erdei sportverseny című animációs filmet, Macskássy Gyula alkotását tekinthették meg az érdeklődők.