A Duna tévén futó Miért éppen Magyarország? a hazánkban élő bevándorlók helyzetét mutatja be, személyes sorsokon keresztül: chilei villamos üzemmérnök vagy Maliból származó pénzügyi-számviteli előadó éppúgy szerepel a műsorban, mint, mondjuk, Makk Károly fia, aki a Bermuda-szigetekről költözött vissza Magyarországra. A vállalkozásról a rendező, dr. Gyarmati-Paor Zoltán mesélt az [origo]-nak.

A Duna Televízió februártól, csütörtök délutánonként vetíti a Miért éppen Magyarország? című sorozatot, amely a hazánkban letelepedett külföldiek helyzetét kívánja bemutatni. A sorozat rendezője kiemeli, hogy a műsorban nem elsősorban politikai menekültekről van szó: a készítők olyan emberekre voltak kíváncsiak, akik önszántukból - kalandvágyból, karrierlehetőségként vagy épp romantikus okokból - választották második hazájuknak Magyaroszágot.

A sorozat ötlete a későbbi producer, Paor Lilla fejéből pattant ki, aki eredetileg inkább gasztronómiai szempontból vizsgálta volna a nálunk élő nemzeteket. "Jött viszont egy uniós pályázati lehetőség, ami a bevándorlók integrációjáról szólt, úgyhogy módosítottuk kicsit a műsortervet. A Miért éppen Magyarország?-nak így társadalmi üzenete is lett, azt próbálja bemutatni, hogy a bevándorlók nincsenek az állam terhére, mint azt sokan gondolhatják" - meséli Gyarmati-Paor.

Ennek érdekében példaértékű sorsokkal kívánták szembesíteni a nézőket, de azért más szempontjai is voltak a szereplők kiválasztásának: "Próbáltunk elsősorban olyanokat találni, akik kinézetre is kilógnak az itteni átlagból, ahogy egy dél-amerikai indián, egy Közép-Afrikából származó fekete vagy éppen egy kínai. Persze a külsőn túl a mentalitás- és szokásbeli különbségek is jelentősek, ezért a hozzánk hasonlító bevándorlók esetében is van miről forgatni, ugyanis igen sok tévhit és előítélet él a magyarokban a külföldiekkel szemben, amelyek csak akkor dőlnek le, ha hajlandók vagyunk megismerni őket" - mondja Gyarmati-Paor.

Az első rész főszereplője így Mauricio Miranda lett, aki még 1976-ban, a Pinochet-diktatúra elől menekült el Chiléből; a magyar nyelvet könnyen elsajátította, sikerült az egyetemet is elvégeznie, jelenleg villamos üzemmérnökként dolgozik az országban. Amikor a készítők az őshazájáról kérdezték, annyit mondott, hogy a chileiek olyanok, mint a magyarok pénteken. A nyolcrészes sorozat (amelyből még tizenkét epizód készül) olyan figurákat is felvonultat, mint a Maliból származó dr. Adama Diarra, aki - két hazája kulináris hagyományait vegyítve - földimogyoróval eszi a pörköltet, vagy az iraki jogtanácsos, dr. Daybis Raad, aki a nyolcadik kerület szívében rendezett be egy minden ízében arab stílusú lakást.

Forrás: Lp Média

Maurizio Miranda: "A chileiek olyanok, mint a magyarok pénteken"

Feltűnnek a sorozatban olyanok is, akik magyar szülőktől, ám külföldön jöttek a világra: "Forgattunk például Reichel Lászlóval, aki Makk Károly rendező fia; Kanadában született, miután az apja kiment oda 1956-ban. Egy idő után azt vette észre magán, hogy érdekli Magyarország, kíváncsi az ősei otthonára, így Bermudáról ideköltözött. Elvett egy erdélyi magyar lányt, akivel ma már magyarként nevelik a gyereküket" - meséli Gyarmati-Paor. Reichel egyébként ingatlanügynökként dolgozik Magyarországon: miután - túlképzettként - egy évig nem kapott munkát, megalapította a saját cégét.

A Miért éppen Magyarország? egyes epizódjaiban különböző szakértők (pszichológusok, teológusok, a bevándorlási hivatal munkatársai) is megszólalnak, és szót kap az "utca embere" is, aki szintén kifejtheti véleményét az adott országról, illetve annak kultúrájáról. Több oldalról megvilágítva a bevándorlók helyzetét, nagyjából hiteles (vagy legalább vitaindító) képet kapunk, ami akár oktatási szempontból is hasznos lehet: a készítőket már több iskolából megkeresték, hogy osztályfőnöki órán vetítenék a filmeket, ezzel is a toleranciára nevelve a diákokat. 

Forrás: Lp Média

Arabok Józsefvárosban: dr. Daybis Raad és családja

A sorozatból nem mellesleg arról is kirajzolódik egy kép, hogy a hazánkban élő külföldiek miként látják Magyarországot. "A legtöbb bevándorló, jöjjenek akár Afrikából vagy Oroszországból, egy kissé zárkózottnak tartják a magyarokat, akikhez nem lehet akármikor csak úgy átugrani. A nálunk tanuló török egyetemista fiúk viszont túl nyitottnak, túl liberálisnak tartják az itteni embereket. A kínaiak szerint pedig túl pedánsak, túl rendesek vagyunk" - meséli a rendező a forgatás során szerzett tapasztalatait. Az egyik legérdekesebb élménye az volt, amikor egy fekete férfi tökéletes magyarsággal válaszolt a nemzetiségét firtató kérdésre: "Én magyar vagyok, hát nem látszik?" 

Volt olyan is, aki azt mondta, hogy ha valamilyen okból kitennék az országból, egy ideig csak állna a határ másik oldalán, és sírna - igaz, még így is ott van benne az érzés, hogy ő nem teljesen magyar. Nemrég forgattak Lyn de Gara Fülöp-szigeteki szépségkirálynővel, aki stílustanácsadóként dolgozik itt: ő például 99 százalékig már magyarnak érzi magát, de egy százalékban mindig meg fog maradni Fülöp-szigetekinek. A magyarokban egyébként a lehetőséget látta meg, amikor végigment az utcán, azt vette észre, hogy nagyon szépek a magyar lányok, de sokan elhanyagolják magukat, vagy előnytelenül jelennek meg - ez adta az ötletet a stílusiskolájához.

Forrás: Lp Média

Lyn de Gara munka közben

A sorozatból így nemcsak a bevándorlók életét ismerhetjük meg, de megtanulhatjuk azt is értékelni, amilyen adottságokkal a nemzetük vagy az országunk rendelkezik. Jó példa erre Rosenfeld Miklós története, aki jól fizető állását hagyta ott Izraelben, hogy Gödöllőn nyisson egy teniszklubot: többet ért neki a békés, nyugodt környezet, és a zöld területek is nagyon hiányoztak neki a sivatagos országban.