Beavatott csodagyerekek, manipulált játékok - tévés csalások

2011.02.28. 14:44

A Való Világ 4 készítőit Olivér kiesésekor - egy állítólag az RTL Klubtól kikerült levél alapján - sokan vádolták meg azzal, hogy manipulálják a műsort, előre megrendezik a szituációkat. Más tévéműsorok készítőire is támadt már a közönség, sőt nemegyszer előfordult, hogy sikerült bebizonyítani a csalást - egyszer például egy gyerekekkel forgatott vetélkedőt kellett törölni, mert segítettek a szereplőknek, egy másik esetben pedig felfüggesztettek emelt díjas telefonos kvízjátékot, miután a céget azzal gyanúsították, hogy manipulálta a játékok menetét, és már előre eldöntötte, hogy kik kerülnek adásba.

Nem volt elég népszerű, hát lecserélték

Az ötvenes évek talán legnagyobb televíziós botránya egy kvízműsorhoz, a Twenty One című műveltségi vetélkedőhöz kötődik, melynek készítőiről egy idő után kiderült, hogy jóformán előre megírták a játékmenetet, és néhány szereplőnek előre elárulták a helyes válaszokat. A kulisszák mögött zajló üzelmeket végül egy Herbert Stempel nevű játékos hozta nyilvánosságra, aki 1956 végén került a vetélkedőbe. A férfi intelligens volt, sok kérdésre tudta a választ, a nézők körében viszont sehogy sem sikerült népszerűvé válnia - a producerek ezért úgy határoztak, lecserélik őt egy igazi amerikai mintaférfira, Charles Van Dorenre.

A tervbe azonban Stempelt is bevonták (a forgatókönyvben megadták neki, hogy adjon rossz választ egy olyan kérdésre, amelyre egyébként meg tudott volna felelni), amibe a férfi az adásban bele is ment, csak később pakolt ki a rendőrségnek. A nyomozók először nem találtak semmit, úgyhogy Stempelt mindenki csak egy bosszúszomjas vesztesnek tartotta, 1958-ban azonban egy másik vetélkedő, a Dotto egyik résztvevője is előállt egy hasonló történettel: ekkor a Twenty One ügyét is újravizsgálták, és egy másik versenyzőnél találtak is a csalásra utaló leveleket. Ezután már Van Doren is bevallotta, hogy a készítők segítették Stempel félreállításában.

Az esetből Robert Redford filmet is készített Kvízshow címmel, de az ügy a maga idejében is hatással volt: a nézők bizalma a vetélkedőben mint műfajban rendült meg, és a szánalmas nézettség okán több produkció végleg eltűnt a képernyőről. A műveltségi vetélkedők helyett ekkortájt jelentek meg a játékos programok, amelyek a versenyzőktől jóval kisebb tudásszintet követeltek meg, vagy épp kifejezetten a szerencsére építettek. A főnyeremény pedig mindenhol jelképessé vált, az 1963-ban indult Grand 100 volt az első műsor, amely újra nagy összeget, 100 ezer dolláros díjat mert kínálni a nyertesnek.

Csalhattak a kis zsenik is

A vetélkedők tisztasága az utóbbi időben is megkérdőjeleződött néhányszor, 2010 elején például az Our Little Genius című, csodagyerekekkel forgatott kvízműsort vizsgálta az ORTT amerikai megfelelője, az FCC. A vád hasonló volt, mint a Twenty One esetében, a résztvevő hat és tizenkét év közötti játékosok állítólag előzetes felkészítésen estek át. A fülest a médiahatóság egy szülőtől kapta, aki elmondta, hogy a gyereknek a felvétel előtt találkoznia kellett egy stábtaggal, aki átvette vele a lehetséges témaköröket, és néhány kérdésre - amelyekre a játékos nem tudott megfelelni - meg is adta a helyes választ.

Forrás: Fox

A műsor producere, a korábban a hasonló jellegű Okosabb vagy, mint egy ötödikes? eredeti változatát is jegyző Mark Burnett ezután közleményt adott ki, mely szerint szeretné újraforgatni a vetélkedőt, ha már a játék tisztasága megkérdőjeleződött. A Fox így hat nappal a tervezett premier előtt elhalasztotta az egyébként jól beharangozott bemutatót, végül úgy döntött, inkább az egész projektet veszni hagyja, és végképp törli műsorából.

Hiába telefonáltak a nézők

2007-ben a brit GMTV volt kénytelen felfüggeszteni emelt díjas telefonos kvízjátékát, miután a céget azzal gyanúsították, hogy manipulálta a játékok menetét, már előre eldöntötte, hogy kik kerülnek adásba. A Panorama oknyomozó riportja szerint a GMTV vetélkedőinek telefonhívásait kezelő és szortírozó alvállalkozó körülbelül négy évig úgy járt el, hogy már jóval egy-egy adott feladvány lezárása előtt összeállította a lehetséges nyertesek listáját - közben viszont hagyta, hogy további nézők telefonáljanak, hívásonként 1,80 fontért. A nézők mintegy felének így esélye sem volt a nyerésre.

A Panorama szerint a GMTV 2003 és 2007 között játéknaponként 45 ezer fontot, a vizsgált négy év alatt összesen 40 millió fontot húzott le a nyereményesély nélküli betelefonálóktól. Maga a GMTV is vizsgálatot rendelt el az ügyben, és a BBC-nek úgy nyilatkozott, a vád őket is "sokként" érte, semmit nem tudtak a visszaélésekről. Korántsem ez volt azonban az egyetlen hasonló botrány a briteknél, 2007-ben - az egyre szaporodó panaszok miatt - átfogó parlamenti vizsgálat is indult a betelefonálós vetélkedők ügyében.

Kamu volt a ballonos sztori

2009-ben egy amerikai család esete tartotta lázban a világsajtót: Heene-ék udvaráról elszabadult egy héliummal töltött hőlégballon, amelynek kosarában állítólag egyik fiuk, a hatéves Falcon is benne ült. Az amerikai média élőben követte a ballon útját, amely végül a család házától ötven kilométerre ért véget - kosarában viszont nem találták meg a gyereket, így mindenki azt hitte, hogy útközben kizuhant. Később kiderült, a fiú végig a padláson bujkált, és erről a szülei is tudtak - a ballonos sztorit azért találták ki, hogy bekerüljenek a televízióba.

Itt nem a műsorkészítők csaltak, összeállításunkban azért szerepeltetjük mégis az esetet, mert annak idején olyan gyanú is felmerült, hogy eleve egy tévécsatorna rendelte meg az eltűnést, gyakorlatilag egy rendhagyó realityprogramról volt szó. Erre ugyan nem talált semmi bizonyítékot a rendőrség, az viszont tény, hogy a Heene család korábban is szerepelt már a televízióban, a Wife Swap (itthon Anyacsavar) egyik adásában, és a show producere a későbbiekben is tervezett műsort a házaspárral és három gyermekével.

KAPCSOLÓDÓ CIKK