"Előszeretettel hívnak az amerikai Tolkiennek" - mesél a Trónok harca írója

Vágólapra másolva!
A magyar HBO az amerikai premier után egy nappal, április 18-án mutatja be a Trónok harcá-t, amelynek első részét ráadásul kódolatlanul sugározza. A széria George R. R. Martin fantasy-regénysorozata alapján készült, és a végeredménnyel maga az író is igen elégedett. Martin a szűkös hollywoodi költségvetések miatt kezdte el írni a történetet, és a sikerek ellenére is úgy érzi, legalább egy szempontból a nyomába se ért Tolkiennek. Egy Beverly Hills-i hotelben, az HBO által szervezett nemzetközi kerekasztal-beszélgetésen kérdeztük. 
Vágólapra másolva!

Így képzelte el a könyvei tévés adaptációját? Mennyire elégedett a megvalósítással?

- Abszolút elégedett vagyok, ami valószínűleg az embereknek, az ő lelkesedésüknek köszönhető. A két alkotónak régi álma volt, hogy filmre vigye a könyvemet, és ehhez csodálatos színészeket és színésznőket találtak. Főleg azt méltányolom, hogy fiatal tehetségeket is felkutattak a sorozathoz, Emilia Clarke-nak és a Jon Snow-t alakító Kit Harringtonnak egyaránt ez az első munkája. A színészek hamar át is vették a mű hangulatát, rájöttek, hogy nem egy könnyű történetet forgatunk, ahol csak pózolniuk kell a kamera előtt; hamar magukévá tették mindazt a félelmet és fájdalmat, amit megírtam.

Gondolkodott már azon, hogy milyen színészeket lehetne még bevonni, ha folytatódik a történet, és megjelennek új karakterek?

- Nem gondolkodom ilyesmiken, éppen azért, mert a készítők - a casting director, Nina Gold irányításával - csodálatos szereplőgárdát hoztak össze, bízom bennük a továbbiakban is. Egyébként sem értek az ilyesmihez, a színészek gázsijával sem vagyok tisztában: az első szezonban is van olyan, akiről azt gondoltam, hogy túl sokba kerül, de végül megszerezték.

Mi volt a benyomása, amikor először járt a díszletben?

- Ez a pilot forgatásakor volt: valahol Belfast környékén állt a kastély, amely a könyvemben ábrázolt egyik helynek hivatott megfelelni. Miután a sztorit körülbelül húsz évvel ezelőtt kezdtem el gyúrni, egy nagyon erős kép élt már bennem azokról a helyekről, amelyeket teremtettem. Ez a kastély elsőre nem tűnt rossznak, de azért nem volt az igazi - valójában csak az volt a baj vele, hogy néhány részletben eltért attól, amelyet elképzeltem. Aztán ahogy egyre többet jártam a helyszínre, egyre inkább elfogadtam a kastélyt, és legutoljára már azt láttam magam előtt, ha arra a bizonyos helyre gondoltam. Azt hiszem, ilyen egy könyv igazán jó adaptációja.

Mit szól a dothraki nyelvhez, amelyet kifejezetten a sorozathoz alkotott meg egy nyelvész, David J. Peterson?

- Nagyon tetszik, én nem lettem volna képes ilyesmire. (A könyvben csak pár dothraki kifejezés szerepel, ezek alapján alkotott Peterson egy komplett nyelvet - a szerk.) A kritikusok előszeretettel hívnak engem az amerikai Tolkiennek, de már ebből is látszik, hogy Tolkien magasan fölöttem áll: ő nyelvész volt, A Gyűrűk Urá-hoz több különféle eldarin nyelvet kidolgozott, és akkor a törpök, orkok és a többiek nyelvéről még nem is beszéltünk. Tőlem hiába várnának ilyesmit a rajongók, amit azonban Petersen és csapata véghezvitt, valóban zseniális, és számomra nagy élmény, hogy hallok embereket dothraki nyelven beszélni. Olyannyira tetszik, hogy az újabb könyveimben, ha használni fogom ezt a nyelvet, én is Petersen szabályaihoz nyúlok majd vissza.

Hogy került kapcsolatba az alkotókkal?

- Ahogy sorra jöttek ki a könyvek - és egyre sikeresebbek lettek -, egyre többször kerestek meg Hollywoodból, producerek és forgatókönyvírók egyaránt. Először mozifilmet akartak készíteni a regényekből, de azt nem engedtem: túl sok karakter és túl sok történetszál van ahhoz, hogy két órába beleférjen, nagyon ki kellett volna csontozni a könyveket. Aztán az ügynököm szervezett egy találkozót Daviddel és Dannel (David Benioff és D. B. Weiss, a Trónok harca alkotói - a szerk.) egy Los Angeles-i étterembe, ahova egy korai ebédre tértünk be. Aztán elkezdtünk beszélgetni, és egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy már vacsorázó társaságok, randizó párok lepik el a helyet - annyira egy hullámhosszon voltunk, hogy észre sem vettük, mennyire elment az idő. Ezek után már nem volt kérdés, hogy rájuk bízom a könyveim megfilmesítését.

Korábban úgy nyilatkozott, hogy a Trónok harcá-t azért kezdte el írni, mert belefáradt hollywoodi munkájába.

- Igen, de azért ez ennél bonyolultabb kérdés. A hetvenes évektől kezdve írok novellákat különféle magazinoknak, 1977-ben pedig megjelent az első regényem is. 1985-ben elkezdtem a tévének dolgozni, például az Alkonyzóná-ba vagy A szépség és a szörnyeteg sorozatváltozatába is besegítettem. Alapjában véve tetszett a munka, és a producerek is elégedettek voltak velem, csak az volt a gond, hogy sok esetben olyan dolgokat találtam ki, amelyek nem fértek bele a költségvetésbe - ezeket az ötleteimet négyszer-ötször is át kellett dolgoznom, mire megfeleltek az elvárásnak. Ebből úgy tíz év után lett végleg elegem, végre valami igazán nagyot akartam alkotni, az eredeti ötleteim szellemében. Ezekből állt össze A Jég és Tűz dala című regénysorozat, melynek első része, a Trónok harca 1996-ban jelent meg. Így most már nem nekem, hanem Davidnek és Dannek kell aggódnia a költségvetés miatt.

Jóval több történelmi eseményt vesz alapul, és kevesebb mágiát használ, mint a legtöbb fantasyíró. Miért?

- A mágia a fantasyben szerintem olyan, mint a só az ételhez: kell hozzá, de nem túl sok. Túl sok varázslat tönkreteheti a fantasyt. Anélkül is szeretek egyébként a történelemről, főleg a középkori történelemről olvasni, hogy utána írnék róla - így sosem tudom előre, hogy mi az, amit fel fogok használni valamely írásomhoz, olvasás során viszont óhatatlanul is gyűjtöm az anyagokat. Amit írok, így is különbözik azonban a történelmi fikciótól, inkább mondható fantasynek: ha nincs benne túl sok mágia, még hihető - vagy legalábbis realisztikus - is lehet, de attól még nem kell, hogy valós alapja legyen.

-----------------------------------------

Los Angelesben interjút készítettünk a Trónok harca alkotóival és több szereplőjével: David Benioff-fal és D. B. Weiss-szel való beszélgetésünket itt olvashatja, Sean Beannel, Emilia Clarke-kal és Peter Dinklage-dzsel készített interjúinkat később közöljük.