A híradózásból elege lett, szakmailag már nem okozott örömet neki, kompromisszumokat kellett kötnie, ráadásul délután és este ritkán látta lányát, ezért hagyta ott az MTV esti hírműsorát D. Tóth Kriszta, akit egy talkshow-val tartott magánál a közszolgálati csatorna. Úgy érzi, még nem elég laza, látja a műsor hibáit, de javulást, neves külföldi és magyar arcokat ígér. Elmeséli legviccesebb és legszomorúbb híradós napját, és röviden elemzi a talkshow-k hazai képviselőit.

- Márciusban otthagytad a Híradót. Miért?
- Az egész helyzetből elegem volt, miközben túl sok kompromisszumot kötöttem szakmailag és emberileg is. Nem láttam eleget az ötéves kislányomat, nem nekem mesélte, mit evett, kivel játszott, kire haragszik, ezek pedig egy gyerek életében kardinális kérdések. Fél kilenc körül már majdnem aludt, mire hazaértem, ezeket addigra mind elfelejtette. Ez egy anyának nehéz helyzet. Közben azt is éreztem, hogy amit a Híradó-ban csinálok, szakmailag nem tesz boldoggá. Hónapokkal a váltás előtt már éreztem, hogy lassan döntést kell hozni.

- Pontosan hogyan történt?
- Jogilag rendesen, tisztességesen szerettem volna csinálni, mert abból a híradózásból elég volt. Házon belül sokan, köztük vezetők is kérdezték, mi és miért történt - igazából sokakat meglepett a bejelentésem. Aztán március 11-én, az elköszönés után hazamentem, három vagy négy hétig nem is foglalkoztam azzal, mit szeretnék a tévében csinálni. Akkor fejeztem épp be a Nagylánykönyv-et, ami nyár elején meg is jelent. Utána kezdtem csak el mérlegelni az ajánlatokat, és a most velem dolgozó szerkesztőségi csapat, illetve a műsor miatt itt maradtam. Mint minden műsorvezető, már nem MTV-s, hanem MTVA-s vagyok.

- Állítólag nem jöttél ki Élő Gábor hírigazgatóval. Igaz ez?
- Nyolc és fél év alatt volt tíz-tizenkét hírigazgató vagy hírfőszerkesztő a fejem fölött, ki könnyebb ember volt, ki nehezebb. Annál sokkal régebben kezdtem ezt a szakmát, hogy személyes ellentétek miatt hagyjak ott egy állást. Az viszont elengedhetetlen, hogy képesek legyünk egymással szakmailag vitázni, megbeszélni a dolgokat.

- A híradós időszakban volt, hogy meghatódtál egy hír olvastán?
- Például március 11-én, amikor utoljára elköszöntem. Aztán voltak olyan ügyek, amelyekről folyamatosan tudósítottunk, mint például az amstetteni rém, a Fritzl-féle eset. Minden ilyen történet nagyon felkavart, volt, hogy befelé sírtam, nyeltem a könnyeimet. De azért az ellenkezőjére is akadt példa, szerencsére csak egyszer. A híresen laza Pálffy István hosszan Monthy Python-idézetekkel szórakoztatott, persze nem a felkonf közben, hanem amikor a bejátszás ment. A déli híradót alig tudtuk befejezni a röhögéstől. Én amúgy riporterként, újságíróként kezdtem a szakmát, amikor lehetett, beszálltam a szerkesztésbe is. Bent voltam déltől estig. Megtehettem volna, hogy büfézek, aztán bemegyek a sminkbe, majd a kamera elé, és egyszerűen felolvasom a szöveget, amit elém tesznek. De nem így dolgoztam - akkor sem, most sem.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

- Hírműsorból léptél át a showbusinessbe, egy talkshow-val. Ki a követendő példa?
- Sokan csinálták jól a műfajt, de nem csak másokra kell figyelni, hanem magunkra is. Tudni kell, mi áll jól, így nem lehetek Fábry, nem lehetek Jay Leno. Nem humorista vagyok, én máshonnan jövök, ezért, ha olyat erőltetek magamra, ami természetellenes, az rosszul fog elsülni. Azt azonban én is látom, hogy ebbe a műfajba bele kell ülnöm még. Ezt mindig is tudtam, azok is tudták, akik megbíztak ezzel a feladattal: ez egy folyamat, nem lehet megugrani elsőre a legmagasabb akadályt. Nekem az a kihívás, hogy azt, aki vagyok, merjem szabaddá engedni a stúdióban.

- Nem sikerült eddig?
- Folyamatban van. Én már láttam a második-harmadik adást, látjuk, hogy van fejlődés, egyre inkább enyém a műsor, egyre inkább megnyílok, és a csapat is egyre inkább ráérez a show-készítés ízére. Arányérzék kérdése az egész, fontos, hogy ne legyek túl sok, de közben valóban ott legyek, és én legyek ott, tényleg az én show-m legyen.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

- Több magyar elődöd volt a műfajban, nézzünk pár nevet, mit gondolsz róluk: Friderikusz Sándor?
- Ő a talksow-pápa, megkerülhetetlen, ha a műfajról van szó. Meg kell nézni a régi adásait, ha valaki ilyen műfajjal próbálkozik. Nem mondom, hogy minden műsora tetszett, annak idején dinamikában, vizualitásában nagyon más volt egy talkshow, de elvitathatatlanok a szakmai érdemei. Viszont a Friderikusz show-kat nem lehet a mai talkshow-khoz hasonlítani, ahogy egy körtét sem egy almához.

- Fábry Sándor?
- Érdekes és markáns figurája a televíziózásnak. Nem tudom, hogy mennyien emlékeznek a kezdetekre, még az MTV-n, de ő maga is egy furcsa fejlődésen ment át. Ma, Magyarországon ő a talkshow.

- Jakupcsek Gabriella?
- Én úgy látom, hogy Gabi olyan a műsoraiban, mint az életben. Kíváncsi, analitikus, érdeklődő típus. Érdekes keveréke az intellektuálisnak és az empatikusnak.

- Szulák Andrea?
- Nagyon szeretem, jó embernek, empatikus riporternek tartom. Voltam vendég az m1-en és a Tv2-n futó műsorában is, ahogy voltam vendég Fábrynál is. Ég és föld. Andi a szó nemes értelmében puhább, emberibb figura.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

- Nála megfigyelhető volt, hogy szidta a bulvárt, majd témát váltott: "Meghalt édesapád a közelmúltban, hogyan tudod feldolgozni?" - kérdezte érzelgősen. Te is szidod majd a bulvárt, majd fél percre rá vájkálsz a vendég magánéletében?
- A bulvár nem egy szitokszó, nem kell befogni az orrunkat, ha kimondjuk, és ugyanezt gondoltam akkor is, amikor elkezdtük kitalálni ezt a show-t. De ennek is vannak fokozatai, itt is fontos az arányérzék, hogy megtaláljuk azt, amikor még érdekes, de már nem tartalmas a beszélgetés. Csányi Sanyi közismerten elzárkózik attól, hogy a magánéletéről beszéljen, de sikerült megnyitni annyira, hogy elmeséljen néhány helyes történetet a fiáról, a származásáról, arról, milyen apa ő. A bulvár megközelítés kérdése, de tény, hogy számomra ez semmiképpen nem a "gatyaletolást" jelenti, hanem azt, hogy keresem a nyilvános álarc mögötti embert.

- Mennyi valósult meg abból, amit elterveztél?
- Sok éve nem készült ilyen műsor az MTV-n, pláne belső gyártásban. Ráadásul egy új, átalakuló rendszerben - vagyis volt, illetve van vele munka. Nagyon örülök, hogy létrejött, de pontosan látjuk a gyerekbetegségeit. Észrevesszük a hibáinkat. Nehezen tudunk például aktuálisak lenni, hiszen - a költséghatékonyság miatt - három adást előre veszünk fel, három nap alatt. Ugyanakkor szerintem egy tehetséges, érdekes, sikeres vendég mindig aktuális lehet. Nem a szemétdomb, nem a mélybulvár aljára ásunk, olyan embereket hívunk, akik elértek valamit azzal, hogy küzdöttek érte. Vendégem lesz például a pókervilág legnépszerűbb játékosa, Daniel Negreanu. Kicsit tartottam tőle, de az első perctől olyan volt, mintha egy haverral beszélgetnék. A szponzora az utolsó pillanatig ragaszkodott ahhoz, hogy Daniellel pókerezzünk a stúdióban, de nekünk más terveink voltak vele. Végül belement a játékba, kártyáztunk, de nem pókert. És játszottunk egy blöffölős játékot is. Elképesztően jó fej, másnap kiírta a Twitterjére, hogy milyen jól érezte magát nálunk. De Bryan Ferry is jó élményekkel távozott, pedig nagyon fáradtan, koncertjének másnapján érkezett kilenctagú zenekarával. Nem is kértek mást az öltözőikbe, csak húsz üveg sört - amiből aztán mindössze három fogyott el. Viszont az interjúban kedves volt és közvetlen, a show színpadán pedig zseniális.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

- Minden adásba kell egy külföldi sztárvendég?
- Nem, de törekszünk rá. Azt látni kell, hogy a miénk világszinten egy kicsi piac. Hiába forgat itt a médiát amúgy nagyon tudatosan használó Brad Pitt és Angelina Jolie, szinte lehetetlen őket megszerezni. Amerikában sem látni őket nap mint nap tévéstúdiókban. Persze megpróbálni kötelező, nehogy azon múljék a dolog, hogy nem hívtuk!

- Pitt és Jolie mellett kivel ülnél le a show-ban? Tegyük fel, hogy a pénz nem számít.
- Michelle Obamával mindenképp, de ha Barack elkísérné, neki sem mondanék nemet. Van, ami nem a pénzen múlik. Hogy magyarokat is említsek, Friderikuszt, Egerszegi Krisztinát, Dzsudzsák Balázst is szívesen látnám. Amúgy volt olyan név, amit bedobtak az értekezleten, és elsőre azt válaszoltam, hogy szerintem nem érdekes - de erre mondtak róla három olyan dolgot, ami miatt elkezdett érdekelni. Mielőtt elfelejteném, Jeremy Irons is nagy kedvencem.

- Itt forgatja a Borgiák-at, nem messze.
- Igen, és jó a híre, laza ember, látták a Sziget fesztiválon, a balatonfüredi vitorláskikötőben is.

- Ha már Friderikusz: a tévés öregek, Vágó, Vitray, Egri feltűnnek majd a show-ban?
- Minden elképzelhető. Majdnem mindannyiuk neve felmerült már, és én akár együtt is szívesen látnám őket. Nagyon érdekes kémiája lenne.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

- Pálffy István? Sokat dolgoztál vele.
- Biztos eljönne, remek interjú készülhetne, sok röhögéssel, némi nosztalgiázással. Azt viszont el kellett döntenünk, hogy hívunk-e politikában szerepet vállalt embereket, mi pedig úgy határoztunk, hogy egyelőre nem. Ehhez tartjuk magunkat.

- Akkor nálad Rogán Antal lézerkarddal és R2-D2-val nem lesz, mint a Playboyban?
- Nem, ő nem lesz, de lézerkard még lehet!

- Meg is sérültél a felvételen. Hogyan történt ez?
- A második adás előfelvételein történt. Egy akciójelenetben kellett szerepelnem, levegőben lógva, kötéllel mozgatva, többször felvéve. Az utolsónál egy mozdulat rosszul sikerült, de így is végigcsináltam a műsort, törött lábujjal. Ez egy olyan kaszkadőrjelenet volt, amire két hónapig edzettem, rendszeresen eljártam Gulyás Kiss Zoltán csapatával gyakorolni. Mindig sportoltam, gyerekként tornáztam, ma már jógázom, a finom, nőies mozgásokhoz képest éles váltás volt a levegőben pörögni, ütéseket és rúgásokat gyakorolni, meglett férfiakkal harcolni. De nagyon élveztem, ez látszik is az egyik videón, amit az edzésen forgattunk. Az ilyen kulisszavideókat néha adásban is bejátsszuk, de alapvetően webre, közösségi médiafelületekre gyártunk ehhez hasonló exkluzív tartalmakat.

- Meddig lehet képernyőn a műsor? Milyen nézettségi elvárás van?
- Türelem van, nem nézettségi elvárás. A nézői szokásokon nehéz változtatni, nem mehet egy-kettőre. Rengeteg fiatal azt sem tudja, hányas gomb az m1 a távkapcsolón. Mi folyamatosan dolgozunk azon, hogy egyre jobb műsorok szülessenek, fejlesztjük a formátumot. Az első adás a csatornaátlagot hozta, ezen mi is szeretnénk javítani. Az év végéig biztosan megy a show.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

- A DTK a TDK-kazettákra épít? A betűtípus is hasonló.
- A DTK a nevem kezdőbetűiből áll össze. Nem volt tudatos visszautalás, a logót nem én terveztem. Több variáció volt a műsor nevére, de ebben a műfajban elég egyszerűen elintézik a show-k nevét.

- Említetted a nézői szokásokat. A tévézők nagyrészt a kereskedelmi tévékre álltak rá, az MTV nyolc százalékon áll. Hívtak más csatornák mondjuk a brüsszeli munka után?
- Igen, hívtak. Nagy is, kisebb is. Volt olyan ajánlat, amelyen pontosan egy másodpercig gondolkodtam, majd megköszöntem és visszautasítottam, mert nem nekem való. Másfél évtized után a szakmában már nagyjából tudom, hogy mire kell nemet mondanom. Például a Vacsoracsatá-ra és a Hal a tortán-ra biztosan.

- Az RTL-nél is dolgoztál vagy tíz éve, maradtak onnan barátok?
- Barátok is, és a testvérem is ott dolgozik, illetve olyanok, akikkel még az egyetemről ismerjük egymást. Ha négy-öt évet lehúzol valakivel az egyetemen, akkor az a barátság sokig megmarad. Nem képernyős sztárokról van szó, hanem riporterekről, szerkesztőkről.

A DTK Show kedd esténként látható az MTV-n.