"2009-ben a TV2-n futó Párbaj című műsorban egy megdöbbentően dús keblű asszonyságot válogattak be játékosnak a szerkesztők, és nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy engem akartak zavarba hozni. Üzenem nekik: sikerült! Kellemetlen szituáció volt; azon járt az agyam, hogy ennek nem lett volna szabad megtörténnie, ezt a szintet már nem kellett volna megvárnom, egy kvízműsor az én mércém szerint nem szólhat erről. Részemről hiba volt engedni, hogy így alakuljon, amit a mai napig bánok" - írja Vágó István a hamarosan megjelenő, Legyen ön is kvízmester! című könyvében.
Vágó visszaemlékezik pár ügyesebb, felkészültebb játékosra, korábbi kvízekből. "Különös momentuma volt a Milliomos egyik adásának, amikor a sorkérdés sikeres megválaszolása után beült a 'vallatószékbe' egy férfi, akit történetesen Vágó Istvánnak hívtak. Komikus helyzetet teremtett, amikor oda-vissza 'Vágó uraztuk' egymást" - írja.
A műsorvezető szerint a régi kvízeket felváltották az újabb gameshow-k, önmagát lényegesen megengedőbbnek tartja az önfeledt szórakoztatásra építő formátumokkal szemben, mint kortársai többsége. "A mai, szórakoztató játékokban csöppet sem kínos a válaszok nem ismerete, nincs nyilvános lebőgés, megszégyenülés, azaz intellektuális kockázat. Nevetünk egy jót, vagy éppen sírunk, aztán hazamegyünk. Ez már az átlagemberek, sőt részben az exhibicionisták terepe, ahol a kérdés nem önmagáért fontos, hanem a dramaturgia egyik elemeként jelenik meg" - elemzi a mai show-kat.
Vágó szerint érthető, ha a tévések a bulvár után nyúlnak. "Tessék elfogadni, ma már Győzikének is nagyobb a létjogosultsága egy kvízkérdésben, mint Corneille-nek vagy Racine-nak! A vetélkedő ugyanis nem értékítéletet hordoz, hanem azzal szórakoztat, ami az embereket érdekli. Ha az efféle extrém példától elvonatkoztatunk is, látni kell: a rockzene, a gasztronómia, az informatika mára egyenrangú az irodalommal, a komolyzenével vagy a természettudományokkal. Legalábbis a vetélkedőműsorokban" - áll a könyvben.