"Olyan szórakoztató, mint egy Verne-regény" - mesél A bárka kapitánya

A bárka című, itthon az AXN-en vetített spanyol sorozat kapitánya, Juanjo Artero harminc évvel ezelőtt már sztár volt az Ibériai-félszigeten és egész Latin-Amerikában, mivel a Verano Azul című, kedvelt gyereksorozatban szerepelt. Az új, misztikus szériában jóságos, empatikus hajóskapitányt alakít, akinek két lánya van, de fogalma sincs arról, hogy mi történt a világgal, miért tűnt el minden hajó és szárazföld a radar képernyőjéről.

A Verano Azul óriási siker volt Spanyolországban, egy-egy részt húszmillióan is megnéztek. Gyerekként csöppent bele: hogyan jött ez a lehetőség?

- Már gyerekkorom óta színész szerettem volna lenni, 13 évesen aztán jött a Verano Azul. Korábban mindenféle színdarabban játszottam a suliban, egyszer például én vittem színre a francia forradalmat egy iskolai előadás keretein belül. Az igazgatónak is tetszett, a tanáraim pedig már akkor mondták, hogy ennek a gyereknek színésznek kell mennie. Utána való nyáron kerestek meg tévések a sorozattal, akkor persze a tanárok már azzal jöttek, hogy korai lenne - de akkor már rábólintottam. A sorozat meg befutott, úgy tudom, sok országban kedvelték.

Utána egyértelmű volt, hogy marad a pályán?

- Tizenöt voltam, amikor befejeztük a Verano Azult. Érettségi körül én már híres, ismert gyerek voltam Spanyolországban, mégsem találtam munkát, így aztán színészetet tanultam, forgattam filmeket, szerepeltem drámai darabokban színpadon. Nem haladtam azért annyira könnyen a pályán, mint várható lett volna, és ennek valahol örülök is, mert ilyenkor megtanul az ember küzdeni. Ha minden simán jön, akkor talán nem képezem magam.

A bárká-t Valenciában és Madridban forgatják: hol jobb?

- Én azt szeretem, ha változatos az élet. Ha mindig a tengeren forgatnánk, Valencia partjainál, akkor az untatna, ha mindig a stúdióban, az is monoton lenne. Én elégedett vagyok azzal, hogy három hetet veszünk fel Madridban, egyet pedig a tengernél. Habár, meg kell jegyeznem, hogy a nagy hullámok miatt egyre kövérebbek a halak a Földközi-tengerben, mert a szendvicsek egy része a vízben végzi. Van, amit tengeribetegség miatt meg sem esznek a kollégák, és hányás volt párszor.

Hány évad van ebben a történetben?

- Legalább három évünk még biztosan van, annyira jó a sztori.

Hogyan írná le annak, aki nem ismeri?

- Nagyon újszerű, legalábbis Spanyolországban ilyet még nem készítettek. Sci-fi, amely egy különös világba visz, egy hajóra, ahol egy világméretű katasztrófa túlélői próbálnak együtt maradni. A zárt tér miatt minden emberi kapcsolat, emóció felerősödik - akárcsak a Big Brotherben, ahol minden szónak, tettnek nagyobb súlya van. A forgatókönyv fantasztikus, a digitális trükkök is sokat tesznek hozzá. Van benne több titokzatos szál, a szereplők közt pedig különös kapcsolatok alakulnak ki. Furcsa dolgok történnek sorra, így misztikus sorozatnak is nevezhetjük. Az is furcsa, hogy a kapitány, akit én alakítok, sokáig nem is tudja, mi a fene zajlik körülötte - csak a mostanában forgatásra kerülő epizódban kezd rájönni, mi is történt. A csapat nagy része fiatal, szeretik őket a nézők: jó színészek, jól működnek együtt.

Forrás: [origo]

Képek a forgatásról itt!

Milyen a kapitány?

- Ricardo Montero a neve, özvegyen maradt, van két lánya, akiket el is visz magával az útra. Egyiküket Blanca Suárez alakítja, ő Ainhoa, a másik kicsi lány Patricia Arbues, szerepe szerint Valeria. A kapitány, aki ugyan főnök lenne, igen toleráns, másokra figyelő, demokratikus figura, akinek közben sok konfliktusa van. Jó ember, akinek a gonoszsággal kell megküzdenie, a támadások pedig sok oldalról érik. Hatalmas a felelőssége, mert a világméretű katasztrófa után ő felel a gondjaira bízott emberekért.

Ha a valóságban történik egy ilyen katasztrófa, mint amely A bárka központi eseménye, akkor túlélőként kiket vinne egy hajóútra?

- Nem könnyű kérdés... Most úgy látom, lehet, hogy fel sem szállnék egy ilyen hajóra, ha itt a világvége. De nyilván a családomat vinném el, próbálnám megmenteni, csak nem tudom, milyen jövő várna rájuk az óceán közepén hánykolódva. Elvinném a fiaimat, szüleimet, barátaimat, még Nachót sem hagynám itt (vigyorogva megböki a mellette átszellemült arccal dohányzó szerkesztőt - a szerk.). De ez nem az élet, ez egy tévésorozat, amely szórakoztató, mint egy Verne-regény!