Pocsék melók vezetnek a sikerig - mesélnek a Kergetjük az amerikai álmot főszereplői

Az HBO keddenként adja a Kergetjük az amerikai álmot második, egyben befejező évadját, melyben a két New York-i fiatal továbbra is mindent megtesz azért, hogy elérje az áhított sikert. A főszereplők, Bryan Greenberg és Victor Rasuk a valóságban is jóban vannak egymással, és örömmel látják, hogy a sorozat ugyanazt a New Yorkot mutatja meg, amelyet ők is ismernek. A két színészt egy nemzetközi kerekasztal-beszélgetésen kérdeztük, ahol eddigi legrosszabb munkáikról és legemlékezetesebb forgatási élményeikről is meséltek.

Elég jó az összhang közöttetek a képernyőn. A valóságban is?

Bryan Greenberg: A forgatás előtt nem ismertem személyesen Vicet, de láttam már pár filmjét, a Raising Victor Vargas különösen tetszett. Úgyhogy amikor a Kergetjük az amerikai álmot készítői bedobták a nevét, nagyon izgatott lettem, vártam a közös munkát. Elsőre is jól megértettük egymást, és bár sok dologban különbözünk - ahogyan a karaktereink is -, civilben is jó barátok lettünk.

Victor Rasuk: Igen, Bryannel nagyon jó a viszonyunk. Óriási szerencsének tartom, hogy ez a projekt így összehozott minket, hisz az eddigi munkáim során nem igazán kerültem közel a kollégáimhoz, sokan vannak, akikkel már nem is beszélek. De Bryannel más a helyzet, biztos vagyok benne, hogy a sorozat végeztével is kapcsolatban fogunk maradni.

A sorozat készítője, Ian Edelman úgy nyilatkozott, hogy azért is választott titeket a főszerepre, mert ugyanazok a történeteitek vannak New Yorkról, mint neki. Mit gondoltok erről?

B. G.: Engem is pontosan ezért fogott meg a sorozat koncepciója. Kezdettől fogva úgy éreztem, Ian New York igazi arcát próbálja megmutatni: nemcsak azt a csillogást, amit, mondjuk, a Szex és New York láttat - és nem is feltétlenül a város bűnös oldalát, amelyet pedig több krimisorozatban fel lehet fedezni. Ez a New York ugyanaz, amelyet én is ismerek: bohém és nyüzsgő hely.

V. R.: New York legautentikusabb részének én is a - történetnek helyet adó - Lower East Side-ot tartom. Annak idején olyan emblematikus figurák mozogtak itt, mint Andy Warhol vagy Basquiat, és a környék most is él. Kicsit vadabb, mint a Central Park vagy a Wall Street környéke, de pont ettől izgalmas.

Ismertek is hasonló figurákat, mint a karaktereitek?

B. G.: Természetesen, sőt elég sok közös vonásunk is van. Az egyetem elvégzése után én is kénytelen voltam mindenféle munkát elvállalni, mert New York azért elég drága hely ahhoz, hogy csak úgy ellegyen az ember. Dolgoztam rendezvényszervező cégnél, voltam irodai asszisztens és csapos, de közben folyamatosan jártam meghallgatásokra, mindenáron színész akartam lenni. Szóval jól tudom, milyen az, amikor az ember az álmát kergeti. Rengeteg hasonló emberrel is találkoztam, van például egy haverom, aki DJ-zik, és közben hátizsákokat tervez, remek figura.

V. R.: Én is hasonló közegben nőttem fel, Camnek sokszor vannak is olyan mondatai, amelyeket valaha hallottam vagy kimondtam, szóval elég közel érzem magamhoz a karaktert.

Ha már szóba került, mi volt eddig a legrosszabb munkátok?

B. G.: Mint mondtam, nekem nagyon sok volt, sok rossz is. Egy ideig egy golfklubban dolgoztam, én voltam az a srác, aki a gazdag csávók után vitte a felszerelést. Állandóan elhagytam az ütőket, és fogalmam sem volt a játék szabályairól - szerintem én voltam a klub legrosszabb embere. Dolgoztam irodában is, pénzügyi cégnél, ott meg naphosszat aktákat kellett fénymásolnom és rendezgetnem, értelmetlen és agyatlan munka volt.

V. R.: Nekem ilyen szempontból nem volt annyira kalandos az életem, mint Bryannek, de azért megfordultam én is pár helyen. Egy ideig egy galériának dolgoztam, én szállítottam ide-oda a festményeket - amik a súlyos keretek miatt baromi nehezek voltak, sokszor majd' megszakadtam.

Beszéljünk a jelenről: a második évad forgatásakor mi volt a legviccesebb, legemlékezetesebb élményetek?

B. G.: Nem olyan nagy sztori, de engem megérintett, hogy a kedvenc hotdog-lelőhelyemen, a Ray's Candy Store-ban is forgattunk egy jelenetet. Iskolásként szinte mindennap betértem oda, most pedig egészen más szerepben voltam ott. A jelenet ráadásul véletlenül került be a sorozatba: eredetileg egy közeli parkban forgattunk volna, de elkezdett esni az eső.

V. R.: Én a Scottal (Kid Cudi, amerikai rapper, aki nemcsak szerepel a sorozatban, de több számot is készített hozzá - a szerk.) való közös munkára emlékszem a legszívesebben. A második évadra már annyira belejött a színészkedésbe, hogy szinte az egész forgatókönyvet megtanulta: sokszor jobban tudta a szövegemet, mint én.

Bryan, te zenélsz és énekelsz, a Kergetjük az amerikai álmot-ban pedig igen markáns szerepe van a zenének. Nem bántad, hogy nem vontak be a zenei munkálatokba?

B. G.: Nem, mert a történethez pont ez a kicsit vadabb, városi zene illik, én meg teljesen más hangulatú számokat írok. Bár épp mostanában jelenik meg egy lemezem, amelyen Kid Cudi is közreműködik: persze örülnék, ha a készítők bevennék pár közös dalunkat a sorozatba is, de nem ez az elsődleges cél. (A lemez We Don't Have Forever címmel került a boltokba, de a második szezon soundtrackjére nem került fel róla semmi - a szerk.)

A tévében miket néztek még?

B. G.: Szeretem a Trónok harcá-t, a Totál szívás-t, a Félig üres-t és a Mad Men - Reklámőrültek-et. Louis C.K. sorozata (az itthon is látható Louie - a szerk.) pedig egyenesen zseniális!

V. R.: A Trónok harcá-ba engem is berántott Bryan, de amit igazán szeretek, az a Law & Order: UK(az Esküdt ellenségek brit változata - a szerk.): egy csomó mindent megtudok belőle olyan országokról, ahol sosem jártam. Belenéztem mostanában a Luther-be is, ami szintén jónak tűnik.