Felszisszennek a magyarok egy bátrabb gegtől

2012.05.19. 16:30

Nagyjából tizenhét éve vannak a pályán, és lassan tíz éve, hogy elindult első saját műsoruk a tévében: akkoriban még Fábry Esti Showder-ébe is írtak poénokat, kézzel, papírra, később viszont már titkárnő gépelte le ezeket. A humoristapáros az [origo]-nak egy rövid teniszmeccsről, a német rendőrségről, a sértődős magyarokról, az elkopott karakterekről is mesélt.

Amikor megbeszéltük az interjút, ledaráltad a paramétereket, majd a kérdésemre, hogy ez Ivánnak is megfelelő lesz-e, te csak annyit mondtál, hogy "persze, majd én megmondom neki". Ez mindig így néz ki nálatok, vagy néha az Iván is beleszól a dolgokba?

Bagi Iván: Igazából ez csupán azon múlik, hogy melyikünket hívják fel. Van, hogy én szervezek le egy interjút, van, hogy az Olivér.

Nacsa Olivér: Azért ez a gyakoribb eset, amit te is említesz. Nem szeretnék semmiféle politikai párhuzamot vonni, de frakcióban működünk mi is, immáron tizenhét éve. Azt hiszem, az mára kikristályosodott, hogy én vagyok a páros egyszemélyes menedzsmentje.

Miért ráncolod a homlokodat, Iván?

B. I.: Igazából most hallom ezt először az Olivér szájából. Én tényleg azt gondolom, hogy azon múlik, melyikünknél csörren meg a telefon.

N. O.: Az igazat megvallva valóban munkamegosztásban dolgozunk. Mindkettőnknek megvan a saját szakterülete.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Ahogy említetted, 17 éve vagytok együtt. Hogyan ismertétek meg egymást?

N. O.: Egy gimnáziumi házibuliban találkoztunk először. Úgy éreztem, hogy nekem ott színre kell lépnem. Iván benne volt a zsűriben, amely a spontán fellépőket pontozta. Én akkor olyan 16 éves lehettem, Iván viszont 19 is elmúlt, sőt, ő néha napján már a rádiókabaréban is fellépett. Tetszett neki, amit én ott bohóckodtam, a műsor után felvetette, hogy mi lenne, ha közösen folytatnánk, mert neki is hasonlók az elképzelései.

B .I.: Őszintén szólva akkor még nem nagyon gondoltuk, hogy ez valaha is kinőheti magát az iskolás keretekből. Aztán a tanácsomra felkerestük Sinkó Pétert a Rádiókabarénál, de még ekkor is szkeptikusak voltunk, azt hittük, hogy ennél nem nagyon van feljebb.

A karrieretek elején volt példakép előttetek?

N. O.: Nem nagyon, én eleve sportriporter szerettem volna lenni. Azonban az biztos, hogy akiken felnő az ember, az mindig meghatározó élmény a számára. Hofit mindig külön kiemelem, mert őt egy százötven évente születendő tehetségnek tartom, de a Markos-Nádas duó is nagy hatással volt ránk fiatalkorunkban.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Lassan már tíz éve annak, hogy elkezdődött az első önálló show-műsorotok, a Banánhéj. Szinte nem múlt el olyan év azóta, hogy ne lettetek volna képernyőn saját produkcióval. Mennyit és miben változott a televíziózás 2003 óta?

B. I.: Elbulvárosodott a média. Elég, ha megnézed a híradókat. Ezzel együtt a világ is felgyorsult, megjelentek a közösségi oldalak, ami egy egészen másfajta formája a fiatalok életének. Rengeteg információ zúdul az emberekre, ezáltal mindenki sokkal inkább képben van. Ez azt jelenti a számunkra, hogy sokkal naprakészebbnek kell lenni nekünk is. Erre jó példa, hogy amikor régen elmentünk a Pagodába, a Fábrynak segíteni gegelni, akkor az ott a mindentudás egyetemének számított. Olyan lassú, kényelmes volt minden: kézzel írtuk a szövegeket, aztán majd valaki begépelte.

Régebben tovább meg lehetett élni egy poénból?

N. O.: Persze. Sokkal több karaktert kell megformálnunk mostanában. Szinte minden héten jön egy új arc, akire kíváncsiak a nézők.

B. I.: Nekem az a legfurább, hogy régen egy-egy karaktert évekig használtunk. Mostanában van olyan, hogy fél év elteltével a néző nem ismeri fel azt a közismert embert, akit alakítunk. Jó példa erre Baló György. Régen nagyot ütött az ő megformálása, ma már nem nagyon nevetnének rajta az emberek. Nagyon gyorsan el lehet tűnni a médiából.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Ha a saját műsorokat vesszük alapul, akkor a Banánhéj a kedvenc?

B. I.: Ha választani kell, akkor nekem inkább a Médiacápa.

N. O.: Igen, nekem is inkább a Médiacápa, ez volt ugyanis az első olyan műsor, amire a saját gyermekünkként tekinthettünk. Az a műsor elejétől a végéig a mi kezünkben volt, nem voltak ránk erőltetett vendégek. Ehhez a show-hoz fűződik a Kamera Hungária-díjunk is. Ez egy olyan visszaigazolás volt, hogy mi nyertük akkor az egyetlen TV2-s díjat, ami a mai napig felejthetetlen.

Mi a helyzet a Szálka, avagy Bagi Nacsa megakad a torkán című mostani műsorotokkal?

N. O.: Ez a legprofibb, amit valaha csináltunk. Ez egy tökéletesen érett műsor. Mondhatni egyveleg, magában hordozza a Médiacápa és a Banánhéj erősségeit is. Mi egyébként személy szerint is most értünk be annyira, hogy most tudunk a legprofibban részt venni a műsorunkban.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Vannak gyakori, régi karaktereitek, mint Korda György, Friderikusz Sándor. Nem unjátok őket?

N. O.: Azt kell, hogy mondjam, igen, meg lehet unni a parodizálásukat. Kordát nem is tudom, mikor használtuk utoljára, az biztos, hogy nagyon régen. Friderikusz lesz a következő adásban a Legyen Ön is milliomos! kapcsán, persze picit megspékelve. Két politikus, Gyurcsány Ferenc és Matolcsy György lesznek a játékosok, a műsor címét pedig Legyen Ön is politikus!-ra változtattuk.

Észlelitek a különbséget, hogy kereskedelmi csatornáról közszolgálatira váltottatok?

N. O.: Természetesen. Elvárják tőlünk, hogy milyen arányban és milyen típusú paródiák készüljenek. Egy kereskedelmi tévénél a politikai humornak háttérbe kell szorulnia, a köztévénél pedig a bulvár a másodlagos téma. Én ezt nem is nagyon bánom.

Kényszerdöntés volt, hogy az MTVA-hoz szerződtetek?

B. I.: Abszolút nem. A kereskedelmi szemléletből már picit elegünk lett. Szerettünk volna egy kicsit igényesebb műsort készíteni, és nem mindig csak a Kiszel Tünde meg a Terry Black bőrébe bújni.

N. O.: A nézettségre sem panaszkodhatunk, mivel az M1 nézettségi átlaga felett vagyunk, igaz, ezt el is várják tőlünk.

Régebben azt nyilatkoztátok, hogy Magyarországon egyfajta túlérzékenység észlelhető. Hogy kell ezt érteni?

B. I.: Egy bátrabb paródiánál megijednek az emberek itthon. Amerikában vagy akár Angliában nem szisszennek fel az emberek olyan gyakran.

Nem olyan régen volt az RTL-en a Roast, a Showder Klub keretében. Nem tudom, hogy láttátok-e, de durvább az eredeti, amerikai változat.

N. O.: Igen, talán ez a legjobb példa. Itthon nem minden működik, de nem azért, mert rossz az elképzelés, hanem azért, mert egész egyszerűen máshol van az ingerküszöb a magyar közönségnél. Én láttam olyan amerikai humorestet, ahol olyat műveltek a saját elnökükkel, hogy még elmondani sem szalonképes.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Barátok vagytok?

N. O.: Igen. Legalábbis én ezt hiszem.

B. I.: Olivér erre azt szokta mondani - csodálkozom, hogy most nem így fogalmazott -, hogy az ember a testvérét nem választja. Ez már inkább testvéri kapcsolat köztünk.

N. O.: Azt el kell ismerni, hogy nagyon mások vagyunk. Amikor belenőttünk ebbe az egészbe, volt olyan, hogy öltük egymást. Ma, 18 év elteltével - kimondani is horror - ez teljesen máshogy megy.

A szabad időtöket soha nem töltitek együtt?

N. O.: Ritkán. Előfordul, de nem egy a baráti körünk, és azért így nehéz. Egyébként az érdeklődésű körünk sem egyezik. Iván inkább sportolni szeret, mintsem nézni azt, én pedig a fotelból szeretem leginkább követni a sportot.

B. I.: Ezt alá tudom támasztani. Egyszer elhívtam teniszezni, és a fura az volt benne, hogy el is jött. Igaz, hogy nem tartott sokáig a játszma, mert feldobta a labdát, és kiment a bokája. Azóta inkább más partnert keresek.

N. O.: Helyreigazítást szeretnék kérni! Az igazság az, hogy egyből ráléptem egy labdára.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Beszéltünk arról, hogy felgyorsult a világ az internetnek is köszönhetően. Mennyire vagytok jelen a közösségi portálokon?

B. I.: Én egyszer regisztráltam az egyik ilyen oldalra, de gyorsan le is töröltem magam, mert, amikor bejelölt valaki, és megláttam a profilképét, akkor nagyon meglepődtem. Legtöbbször bűnözők vagy pornósok találtak meg. Olivér viszont még mindig aktív.

N. O.: Valóban. Velem az esik meg a legtöbbször, hogy kölcsönkérnek. Néha a néző úgy kezeli a képernyőst, mintha a közeli haverja lenne. Alapjában ezzel nem is lenne baj, a gond ott kezdődik, hogy vannak nehezen kezelhető emberek.

Olivér, te Németországban élsz a feleségeddel. Volt már olyan, hogy kint felismertek, ott élő magyarok?

N. O.: Olyan még nem nagyon, viszont egyszer autóval jöttem haza, és egy vicces dolog történt. Az autópályán megállítottak a rendőrök, és a kocsimban volt egy bicska, ami kint nem megengedett, mert fegyvernek minősül. A biztos urak felvették a jegyzőkönyvet, és miközben töltötték ki a papírt, megkérdezték, hogy mivel foglalkozom Magyarországon. Mondtam, hogy humorista vagyok, amin ők nagyon jót mulatoztak, úgy festett a dolog, hogy nem nagyon akarják elhinni. Volt náluk valami számítógépes kütyü, megkértem őket, hogy a YouTube-on üssék be a nevemet és írják mellé, hogy Angela Merkel. Megtalálták a Merkel-paródiámat, amit nem teljesen értettek, mert a jelenetben hiába beszélek németül, magyar narráció van alatta. Nagyon sajnálkoztak, hogy nem értenek magyarul, majd megveregették a vállamat, és továbbengedtek. Azóta ezt mesélem mindenkinek, hogy Angela Merkel megszabadított egy rendőrségi eljárástól.

Elgondolkodtatok már azon, hogy mi lesz, ha kiöregedtek a paródia műfajából? Mihez kezdenétek egymás nélkül?

B. I.: Reméljük, ez még odébb van, korai lenne ennyi idősen ezen gondolkodni. Sokan nem látták be, hogy csak párban érdekes és sikeres az, amit csinálnak. Nekünk a duónk a legfontosabb.

Azt mondod ezzel, hogy egy Bagi Iván-show nem élne meg a tévében?

B. I.: Biztos vagyok benne, hogy nem lenne túl sikeres.

És mi lenne egy Nacsa Olivér-show-val?

N. O.: Az bizonyára sikeresebb lenne, mint az Iváné (nevetnek). Viccet félretéve: az Iván nélkül az én műsorom is hamar bedőlne.

B. I.: Én beismerem, hogy az Olivér jobb műsorvezető például. Én inkább karakterben tudok feloldódni. Ugyanakkor én könyveket és verseket is írok, mindenkinek meg kell találnia, hogy miben jó. Az Olivér szerint tehetséges költő vagyok, mindig átküldöm neki a verseimet, fontos nekem, hogy mit gondol róluk.

N. O.: Tényleg ügyes: általában úgy néz ki a dolog, hogy ő átküldi a legújabb versét, a feleségem pedig este felolvassa nekem. Konkrétan felolvasóesteket szoktunk tartani. Buzdítom a nézőket, hogy olvassák Iván műveit. Több értéket rejtenek magukban, mint egy valóságshow.

Gyulai Péter