Rákóczi Feri: Belevaló csajokat kerestünk

2012.11.05. 9:09

Rákóczi Ferenc november 4-én a Viasat3-on, az Újonc-cal tért vissza a képernyőre. Az álláskeresős reality első adásában még a Hooter'sbe válogatott csajokat, de nem mindegyik adás lesz ilyen szexi, és azt is tudni kell, hogy a munkát valóban megkapja a nyertes. A műsorvezető árult már lopott melegítőket is, és nagyon szeretne vidékre költözni; az Ezek megőrültek-et imádta, az ÖsszeEsküvők-et nem vállalta, de szerinte az embernek nem is kell erőltetnie, ami nem neki való.

Az Újonc első adásában a nagy mellű lányokat foglalkoztató Hooter'sbe kerestek egy csajt. Mindegyik rész ilyen lesz?

Azt, hogy nagy mellű csajokat válogatnánk, máris cáfolnám, hisz nincs kifejezetten nagy melle a győztesnek. Az étterem profilja inkább a szórakoztatás, annyiban más, mint a többi hely, hogy az ott dolgozó csajok kaphatók bizonyos dolgokra, bizonyos mértékig: partnered lehet egy beszélgetésben, leül melléd, táncol neked, vagy csak simán vicces. De a nagy mell nem volt kifejezett kérés a megrendelő részéről. Sajnálom amúgy, de nem csak ilyen szexi adások lesznek, bármi benne van a pakliban. Nem csak arról van szó, hogy dekoratív hölgyekkel beszélgetünk - ha az élet úgy hozza, hogy csavargyári munkást vagy esztergályost kell keresnünk, akkor azt fogunk keresni. Van egy partnerünk, egy állásközvetítő cég, amelyik látja, hogy hol milyen a kínálat és a kereslet, hova mennyien jelentkeznek, ők a mi nagy segítségünk.

Fotó: Magócsi Márton [origo]

Akkor ezek nem kamu állások? Nem is statisztákkal töltöttétek fel a műsort valódi álláskeresők helyett?

Határozottan nem. Egyrészt azzal játszani kamuból, hogy embereknek hónapok óta nincs melójuk, az nem is lenne annyira vicces, másrészt pedig, ha van olyan cég, amelyik partner tud ebben lenni, és tényleg keres munkatársat, akkor miért ne csinálnánk meg rendesen a dolgot? Ezek az emberek természetesen munkába tudnak állni - az utána már csak rajtuk áll, hogy meddig tudnak megmaradni a munkakörben. Erre is kíváncsiak vagyunk egyébként, lesz olyan, hogy pár hét vagy hónap múlva visszamegyünk a céghez, és megnézzük, hogy teljesít az adott ember. A döntést ráadásul mindig a cégvezetés hozza meg, nem mi mondjuk meg, hogy te jó esztergályos vagy. A folyamat ugyanaz, mint a valóságban, csak épp felvesszük: önéletrajzot kell írnod, be kell menned bemutatkozni, ugyanúgy kell csinálnod egy próbanapot. 

Te mennyire tudod belevinni a saját tapasztalataidat a műsorba? Volt esetleg valamilyen vicces vagy kínos sztorid, ami álláskereséssel kapcsolatos?

Szerencsére nem, a jóisten világéletemben a tenyerén hordozott. Voltak azért izgalmas állásaim, voltam például szeszcsempész egy ideig, az akkori Jugoszláviába hordtam ki sajtot, vissza meg szeszt. Szegeden a Lenin körúton melegítőket árultam, amelyekről utóbb kiderült, hogy lopottak, a tulajdonos kamionról leesett áruval kereskedett. Voltam hangszerbolti eladó is, de amióta csinálom ezt a rádiós, tévés dolgot, nem kellett állásért kuncsorognom. A mi szakmánkban az a jó, hogy látják és hallják a produkciónkat, van referencia, tudják, mit vesznek. Mindig szoktam például csodálkozni, amikor behívnak castingra.

Azért az ismert embereknek sem árt a versenyeztetés.

Igaz, az mondjuk érdekes lehet, hogy egy új szituáció miket hoz ki belőled. Az Újonc-nál is látom, hogy amikor valaki először megy be egy munkahelyre, akkor előfordul, hogy egy picit játszik: megpróbálja magát jobb színben feltüntetni, behazudja, hogy így meg úgy kezel Windowst meg Excelt, miközben valójában nem. Nem egyszerűek ezek a dolgok, de előbb-utóbb úgyis kiderül, mire vagy képes.

Fotó: Magócsi Márton [origo]

Láttalak én is egy castingon még pár éve, akkor is a Viasatnál próbálkoztál, a Bár 2.0-val. Hámori Barbara (a csatorna akkori programigazgatója) azt mondta, látszik rajtad, hogy rádiós vagy, mert a duma nagyon megy, de nem figyelsz közben az arcodra.

Én akkor erre azt is mondtam, persze, hogy nincs tévés eszköztáram, hiszen rádiós vagyok. Amikor végül is bekerültem a tévébe, valamennyire dolgoztam ezen, az például természetes volt, hogy újranéztem magam - de szerintem egy újonnan indult műsornál még a gyakorlott tévések is ezt teszik. Visszanéztem én is mindig, hogy mi az, amit másképp kéne csinálni, de olyan dolgokat úgysem tudok magamra erőltetni, ami nagyon nem én vagyok - ahogy az élet többi területén sem. Olyankor mindig kilóg a lóláb, hiteltelen lesz tőle az ember.

Az első nagyobb műsorod, az Ezek megőrültek mennyire feküdt neked? Azért arra jóindulattal sem lehet azt mondani, hogy igényes produkció.

Pedig az egy nagyszerű kulturális produktum. (Nevet.) Ott szerintem attól működött a dolog, hogy Majkával nagyon jó párost alkottunk, két különböző stílust hoztunk. Ami ő, az én nem tudok lenni, és ami pedig én vagyok, azt ő nem tudja. Nagyon pazar nyár volt, nagyon sokáig is forgattunk, mert egy nap csak egy adást tudtunk felvenni a műsor bonyolultsága, a beszerelések, átállások miatt. Ezzel együtt nagyon imádtuk, Majka és én is, délelőtt bementünk, és késő estig sírva, fetrengve röhögtünk a bénázó sztárokon.

Hogy viszonyultál ahhoz, hogy innentől kezdve már az arcodat is ismerték a nézők, nem csak a hangod után fordultak meg, ha, mondjuk, kértél egy kiló kenyeret a boltban?

Azért szerepeltem én korábban is tévéműsorokban ilyen-olyan vendégként, de tény, hogy az Ezek megőrültek óta jobban megismernek. Szerintem a helyén tudom kezelni ezt a dolgot, persze ebben közrejátszik az is, hogy Magyarországon azért annyira nem szedik szét az embert. Bár pont nemrég voltam a békéscsabai Kolbászfesztiválon, ott egy lépést nem tudtam megtenni anélkül, hogy oda ne jött volna valaki fényképezkedni vagy meghívni egy italra. Igaz, ez majdhogynem hazai pálya volt, hisz békés megyei, újkígyósi vagyok.

Fotó: Magócsi Márton [origo]

A fővárosi létet hogy tudtad megszokni?

Nagyon sokfelé éltem Magyarországon, városban, faluban, itt-ott. Úgy fogalmaznék inkább, hogy nem zavar, hogy már pesti vagyok, de azért szeretnék egy kicsit vidékibb lenni, kertes házban lakni, és nem a negyediken - főleg a gyerekeim miatt. Tök jó lenne, de a mi szakmánk itt él, egyszerűen nem lehet máshol csinálni. Vidéki fellépéseken mindig elábrándozom, de a költözés még várat magára.

A TV2-t miért hagytad ott?

A hagyományos értelemben nem hagytam ott a TV2-t, hisz nem voltam velük leszerződve, csak egy-egy projektre. Már egy ideje ezeket nem csinálom, de jött egy megkeresés a Viasattól, amit örömmel vállaltam. Egyébként is gyakran nézem a csatornát, a műsorait nagyon kedvelem.

A TV2-nél az ÖsszeEsküvők-nél is felmerült a neved. Azt végül is te nem vállaltad?

Végül is igen. Elmentünk egymás mellett egy pár dologban a TV2-vel, és aztán Tilla kapta meg a műsort. Nem volt semmi különösebb konfliktus, egyszerűen mások voltak az elképzeléseink, elhussant egymás mellett a két vélemény. Ennek már több mint egy éve, azóta nem akadt a TV2-nél projekt, amelyet vihetnék.

A40 milliós játszmá-t viszont te vitted, arra hogy emlékszel?

Nagyon szerettem csinálni. Licencműsor volt, és a licenctulajdonos nagyon komolyan vette, hogy ugyanúgy viselkedjek, mint az eredeti műsorvezető, harsánykodjak, üvöltözzek a stúdióban. Az elején még csináltam is, de aztán sikerült ezt lecsendesíteni, kicsit a magam képére formálni a műsort. Nagyon bírtam, jó játék volt, hogy effektíve ott van a negyven milla a kezedben, és az a tied is: nem az a dolgod, hogy megszerezd a pénzt, hanem hogy ne veszítsd el.

Neked milyen érzés volt egyben ennyi pénzt látni?

Nagyon tanulságos. (Nevet.) Amikor megtudtam, hogy én vezethetem ezt a játékot, és értesültem is róla, hogy ez végül is micsoda, azonnal elkezdtem tréningezni az agyam, hogy miként lehet kezelni negyvenmillió forintot. De aztán rájöttem, hogy ez úgysem lesz az enyém, én csak műsorvezető vagyok, úgyhogy gyorsan le lehetett állítani agyban ezt a történetet. 

Vágó Istvánnal nem volt konfliktusod? Egy ideig úgy lehetett tudni, hogy ő kapja a műsort.

Én is csak akkor tudtam meg, hogy én kapom A 40 milliós játszmá-t, amikor hivatalosan bejelentették - nem az volt, hogy ketten versenyeztünk a műsorért. Ott egyszerűen másra volt szükség, mint amit Vágó tud. Ez egy ilyen szakma, egyszer majd velem is megtörténik, hogy már nem én kellek egy műsorra, hanem valaki más. Mindig csak az lehet kérés ilyen helyzetekben, hogy engem ne így küldjenek el, perrel és veszekedéssel. Persze tudni kell abbahagyni is, fel kell ismerni a pillanatot, amikor már nem neked való az egész. És tudni kell elengedni is feladatokat, elfogadni, hogy nem neked való egy műsor.

Forrás: Viasat3

Te egyébként mennyire tartod magad tévésnek? Ahogy a facebookos rajongói oldaladat néztem, szinte csak receptek vannak rajta.

Ha történik valami, arról szívesen írok ott is. Azokat az embereket, akik megtisztelnek azzal, hogy rám klikkelnek, nem szeretem olyasmikkel zaklatni, hogy "Ma reggel megint megyek be a stúdióba. Hamarosan jön Balázs és Jani is. Ugye ti is várjátok már a műsort?" Azt gondolom, hogy ez egyáltalán nem ildomos. A kitelepülésekről - amikor külső helyszínről jelentkezünk - vagy a forgatásokról mindig szívesen teszek fel képet. A receptes dolgot azért nyomom, mert imádok főzni. Otthon is én vagyok a főzőember, mindennap csinálom, aminek szerintem az is az üzenete 2012-ben, hogy amikor a nő meg a férfi is dolgozik, akkor igenis, a férfinak is be kell segítenie kicsit.