A magyar emberek elhanyagoltak - interjú Lakatos Márkkal

2012.11.06. 17:59

Gáspár Lacit ők szoktatták le a susogós melegítőről, Oláh Ibolyára ők adtak első alkalommal magas sarkú cipőt, Tóth Gabi pedig kezük alatt lett vidéki rockerlányból különc popénekesnő. Miután Lakatos Márk különféle lapokban volt divatszerkesztő, dolgozott a VIVA-nak, majd egy csapásra ismert lett az első három Megasztár stylistjaként. Azóta öltöztette Horváth Évát két Éden Hotel-sorozat alatt, kapott több saját átalakító műsort a Viasat3-on, a TV2-n, most a Voice-ban ügyel arra, hogy a 48 énekes mellett a négy mester is jól nézzen ki.

Megérkeztél, és berakattál valamit a hűtőbe. Otthonosan mozogsz itt? (Az interjú egy főképp művészek által látogatott kávézóban készült.) 

Én most épp a halpiacról jövök, az estére szánt ételt rakattam be a hűtőbe. Van egy nyolc-tíz fős társágunk, amely minden hónapban együtt vacsorázik, és mindenki hoz három alapanyagot. Nem mondjuk el a többieknek, mi lesz az, és ezekből kell összehozni valami finom vacsit. Ez a negyedik ilyen lesz, én találtam ki a rendszert, szerintem jól működik.

Most a Voice-nak dogozol, korai szakaszban járunk. Mennyi melód van vele?

Most már egyre több, felvettük már a párbajadásokat, ami igazából az első nagy lépés lesz: negyvennyolcból lesz huszonnégy előadó. Ez egy intenzív szakasz, ráadásul az az etap, amikor valamiféle karakterformáláson esnek át a versenyzők. Az összes emberrel nekem kellett foglalkoznom.

Fotó: Mudra László [origo]

A fiúkkal nehezebb?

Nem feltétlenül. Érdekes ez, mert vannak olyan sztereotípiák, miszerint a lányokat nehezebb instruálni, a fiúkat könnyebb öltöztetni, vagy arról is, kik a hiúbbak.

Szerintem egy fiú kevésbé engedi, hogy ráaggass olyan sálat, amely nem tetszik neki.

Itt egy félreértés van. Sokan azt hiszik, hogy a tévéshow-kban erőszakkal kell az embereket felöltöztetni, hogy itt valamiféle terror van. Nem is értem, ez miből fakad, teljesen értelmetlen lenne, ha így lenne: nem adunk szereplőkre ruhákat akaratuk ellenére. Ha olyat adnánk neki, amiben kellemetlenül érzi magát, akkor nem érezné jól magát a színpadon sem, pofákat vágna, feszengene a ruhában, ez pedig a nézőnek is lejönne. Vannak, akik hatalmi szóval dolgoznak, de én a Megasztár alatt is azt gondoltam, hogy az a jó, ha megtaláljuk a fogást az embereken, és olyan ruhát, kiegészítőt kapnak, amely erősíti az önbizalmukat, átadják nekik az energiát, amellyel kiléphetnek a színpadra vagy az utcára. Attól függően persze, hogy a show-ról beszélünk, az átalakító műsoromról vagy a makeover-szalonról.

Találkoztál már ezzel a felvetéssel?

Évek óta kapok olyan újságírói kérdéseket, hogy mi van, ha valakinek nem tetszik a ruha, amelyet ajánlunk. Mintha itt valami nagy titok lappangana! Minden arról szól, hogy minimális idő alatt hogyan tudsz a legközelebb kerülni valakihez - mert idő ritkán jut, pláne, ha majdnem ötven emberrel kell foglalkozni. Rá kell érezni arra, hogy mit szeretne az énekes, mit akar a produkció, és mit kíván az adott dal, amellyel fellép.

Ez a gyakorlatban hogy néz ki? Ott a komplett ruha- és kelléktár?

Van a kreatív team, amelynek tagjai összerakják az egész műsor koncepcióját. Ők elkészítenek egy karakter guide-ot, amelyben leírják, szerintük ki milyen egyéniség, milyen jellemvonását érdemes kidomborítani, mi benne a különleges, olyan tulajdonság, amelyet érdemes jobban megmutatni. A ruhák nagy részéről még tudni kell, hogy szponzorált termékekről van szó, ami egyfajta korlátja a stylist munkájának, hiszen meg van szabva, milyen anyagokból dolgozhatunk. Ez azonban nem annyira gátol minket, hiszen ez egy alkalmazott terület: ha egy divattervezővel dolgozunk együtt, akkor az ő koordináta-rendszerében kell gondolkodnunk, ha fotózáson vagyunk, akkor pedig alkalmazkodni kell az adott újsághoz, a főszerkesztő kéréséhez. Ilyesfajta korlátok mindig vannak a mi szakmánkban, így hozzászokik az ember. Ez bizonyos helyzetben inspiráló is lehet, ráadásul én nagyon hiszek a véletlenekben. Az elmúlt években számtalanszor alakult úgy, hogy pont azokat a ruhákat hoztuk el, amelyek nagyon jól álltak valakinek, és mindig összeállt a dolog. Persze az ember mindig gondolkodik azon, kinek mit hoz el, de gyakran épp a véletlen rendezi el, mi legyen a fellépőruha.

Fotó: Mudra László [origo]

Az első három Megasztár-ban te feleltél a ruhákért. Kivel volt igazán nehéz dolgod?

Olyan nem volt, aki folyamatosan ellenállt. Nagyon sokféle ember van, nagyon sokféle közegből érkeztek, sokféle sztorival, ugyanakkor olyanok is akadtak, akik nem a kellő nyitottsággal álltak neki a közös munkának. Ez nekem azért volt furcsa, mert a művészekről feltételezem, hogy a legnagyobb nyitottsággal fordulnak a világ felé. Sokan bezártak, félénkek, nehéz velük megtalálni a hangot - először.

Mondasz neveket?

Gáspár Laci például, aki megjelent a kis susogósában. Ő az elején úgy látta, hogy itt minden szar, mert ő soha nem hordott mást, csak joggingot, így kellett neki egy paradigmaváltás, hogy lássa, érdemes foglalkozni a ruházkodással. Rá kellett ébrednie, hogy az ember külseje alakítható, rájött, hogy milyen lehetőségek vannak ebben. Nézzük meg, azóta mi lett Gáspár Laciból: egy trendeket követő szívtipró, azaz nagyon érdekes átalakuláson esett át.

Oláh Ibolya nehéz nőnek tűnt. Mit szólt az ötleteidhez?

Meglepő módon vele nem volt problémám, mert én szeretem, ha valaki hülye. Vele nagyon hamar megtaláltuk a közös hangot. Én tudtam, hogy mivel lehet rá hatni, így nagyon jó kapcsolat alakult ki köztünk - ő pedig megtanulta, hogy bízhat bennünk, mert érte dolgozunk. Öntörvényű, sebzett lélek, de ha megérzi, hogy számíthat valakire, akkor támaszkodik arra az emberre. Ő látta, ha valamit nem akar felvenni, akkor azt nem kell, és ez megnyugtatta. Mi adtunk életében először magas sarkú cipőt Ibolyára, és valami mini cucc, harisnya került még rá. Jó volt, hogy látta, milyen csinos tud lenni, ha épp úgy öltözik. Aztán nem maradt így, nem ezt a stílust választotta, viszont az tök jó, hogy újdonságokat meg tudsz mutatni embereknek. Ez a mi feladatunk. A szalonban is az a reakciója a legtöbb vendégnek, hogy nahát, ezt a ruhát magától fel nem vette volna - de mivel minden ember másképp látja magát, mint a többiek őt, ezért van értelme ilyen tippeket adni. Mindenkinek megvannak a biztonsági játékai, mert nagyon sebezhetőek vagyunk, a külsőnkkel pedig főleg. Sokszor a biztosra megyünk, és a stylist feladata pont az, hogy játsszon a lehetőségekkel, ruhákkal, emberekkel. Az, hogy nem merünk kísérletezni a külsőnkkel, azzal függ össze, hogy a játékkedvet is hamar elveszítjük, hamar leszokunk arról, hogy tét nélkül próbálkozzunk.

Fotó: Mudra László [origo]

Mivel a legtöbb emberrel, aki szembejön, egy szót sem váltasz, így persze hogy a külső alapján ítélsz. Biztonsági játék, hogy télen mindenki feketében és sötétkékben van, nem látsz színt az embereken Budapesten.

Tényleg sokakról a külső alapján gondolunk valamit. De épp azért fontos megtartani a kísérletezőkedvünket, játékszenvedélyünket, mert így többet tudhatunk meg saját magunkról is. Ha folyton megúszós ruhákba, feketébe öltözünk, akkor az azt mutatja, hogy nem adjuk ki magunkat.

Most mindketten feketében vagyunk.

Az igaz, de nem megúszósban, legalábbis én ezt nem tartom annak. Amúgy nagyon jó szín, és tudni kell, mit miért visel az ember.

Tóth Gabi is feketében nyomta főleg, ő is a kezed közül repült ki, még a második Megasztár-ban.

Ő nagyon fiatalon került be a műsorba, és már akkor is benne volt mindenféle vagány dologban, így elénekelte Madonnától a Like a Prayer-t, hatalmas bakancsban és rózsakoszorúval a fején. Gabi már ott is elég extrém irányba ment el, és nekem tetszett, hogy a vadóc rockerlány fazonját elindítottuk egy picit extrém, de nőies irányba. Így lett az, amit ő most képvisel. Nagyon szeretem, dekoratív, csinos, bírom, amit csinál.

A mostani Voice-mezőnyből kiket lehet jól alakítani?

Azzal semmire nem megyünk, ha valakit sajnálunk, normálisan kell kommunikálni mindenkivel. Agárdi Szilvi gyengén látó lány, vele szép élményem volt. Borzasztó kíváncsi voltam az ő világára, arra, hogyan viszonyul egy ruhához, mit érez belőle, és hogyan. Ez nagyon izgalmas dolog, főleg egy nővel, hiszen nekik fontosabb az öltözködés, mint általában a férfiaknak. Szilviék a párbajnál az egyik kedvenc számomat énekelték (a címet nem mondhatom el), a dalhoz pedig passzolt az, amit kitaláltam, aranyszínű, flitteres ruhát adtam rá. Ő fényeket azért lát, ingereket fog, az aranyszín csillogását is érezte. Nem látta, de érezte a ruhát. Látás nélkül is tudta, hogyan áll rajta a ruha, és ráadásul csodaszép volt.

Ki volt még emlékezetes?

Van például egy Gyöngyösi Tamás nevű, teljesen egzaltált fazon, tökéletesen viselkedészavaros, furcsán kommunikál, a beatkorszakból itt maradt, a hatvanas évekbe való arc. Neki egy picit megpöccintettük a karakterét, a stílusát, találtunk rá egy állógalléros bársonyzakót, amely a Beatleshez is passzolt régen. Kicsit glamrock lett tőle. Elsőre azt mondta, hogy nem, de felvette és elfogadta, mert az egésznek lett valami szinergiája. Megértette és megszerette a ruhát. Aztán vannak extrém lányok, ami nekem külön jó, mert szeretem az extremitást, jó, ha valaki elmegy a végletekig a külsőségekben. A madonnás, Cyndi Lauper-es, Gwen Stefanis vonalat nagyon kedvelem. Vannak, akik szeretik az ilyet, vannak, akik eleve így jönnek. Én pedig nagyon híve vagyok annak, ha valakinek kialakult stílusa van, akkor úgy hagyom, hiszen az ő.

Fotó: Mudra László [origo]

Van, aki élőben nem meggyőzhető, csak akkor, ha képernyőn látja magát? Tudjuk, hogy a tévében mindenki kövérebbnek és magasabbnak tűnik.

A modern televíziózás nagyon agresszív vizuális ingerekre épül, és az akkor is igaz, ha a fényeket, színeket, formákat nézzük. Fénnyel díszítünk, jóformán alig van díszlet, és ez új kontextus, amelyhez hozzá kell szoknia a szemnek. Ez a koncertkultúra hozadéka, ugyanis a koncert képalkotási rendszerré alakult át. Ez pedig nagyon izgalmas a képernyőn, mert másképp viselkednek a textíliák, a ruhák, mint élőben. Mondok példát: van egy voice-os énekesnő például, aki szeretett volna rózsaszín nadrágban fellépni, de javasoltam egy erősebbet, pirosat. Ő az öltözőben közölte, hogy ebben nem akar kiállni, de én kértem, hogy ne arra gondoljon, hogy az utcán miben menne végig, hanem azt tartsa szem előtt, hogy olyan díszletben lesz, amely piros-fekete, és folyamatosan intelligens lámpák mozognak mindenfelé. Egészen más lesz a jelentése egy ruhadarabnak - meg is értette, be is jött. Ezek apró segítségek, amelyekkel lehet erősíteni, de gyengíteni is egy karaktert, hiszen minden színnek és formának jelentése van.

Beleszólhatsz, hogy Malek Andrea mit vegyen fel?

Őket is én öltöztetem. Van olyan, aki külön varr Andinak, de a Voice mestereinek külsejéért is én felelek.

Sok neves zenésszel, képernyőssel dolgoztál már. Kivel volt nehéz, ki volt könnyen formálható?

Minden attól függ, ki milyen helyzetben van épp a saját életében. Mennyire azt csinálja, amit szeret. Somával például nagyon könnyű volt együtt dolgozni, mert borzasztóan kiegyensúlyozott nő, megvan az exhibicionizmusa, minden olyan tulajdonsága, amely miatt elégedett. Tudja, mit szeretne, miért szeretné, vele semmi gondom nem volt a Megasztár-ban. Amúgy a híres nőknek épp olyan problémáik vannak, mint az úgymond hétköznapi, nem híres nőknek, ugyanúgy vannak komplexusaik, ugyanúgy utálják bizonyos dolgaikat - ha épp utálják. Ugyanazok a félelmek, a blokkok. Amikor kamera elé kell állni, fotózni kell, akkor jönnek elő a félelmek: a hisztik akkor vannak, ha a nőben bizonytalanság van.

Két Éden Hotel-t lenyomtál Horváth Évával. Őt könnyű öltöztetni?

Őt nagyon könnyű. Vele csak az a probléma, hogy egy olyan márka arca, amelynek én nem vagyok nagy híve, de mivel alkalmazott műfajról beszélünk, kompromisszumokat kell hozni néha. Vannak olyan dolgok, amelyek fölötted állnak. Mexikóba és Kolumbiába is kivittünk rengeteg ruhát, de azért voltak dolgok, amelyek ismétlődtek, amúgy a két évadnál más-más cég volt a szponzor.

Akkor nem lehetett kiballagni a kolumbiai Santa Marta-i piacra, és venni egy ruhát?

Nagyon jó kiegészítőket tudtunk helyben beszerezni például a mexikói Puerto Vallartában. De mindenképp kellett sok ruha itthonról, mert nem lehet arra építeni, hogy majd kinn, a felvétel előtt találunk egy kosztümöt.

Fotó: Mudra László [origo]

Vannak egyáltalán határok egy tévéshow-ban? Kiléphetek a színpadra gumicsizmában, perui lámaszőrponchóban és bukósisakban?

Miért ne? Van a német tévén egy szuper late night show, ott például egészen extrém megoldásokat látni. Más azonban a tévéshow és a tehetségkutató. A Voice üzenete, hogy mindegy, hogy nézel ki, a hangod számít. Viszont közben nem szabad elfelejteni, hogy egy olyan kultúrában élünk, amely nyolcvan százalékban vizuális ingerekre épül. Ez a műsor a televízióban van, nem a rádióban: innentől kezdve erős a vizualitás szerepe.

Lady Gaga extremitását elfogadná a magyar tévénéző?

Mivel a zenés tehetségkutatókban a magyar átlag tévénéző szavaz, elég rövid élete lenne egy ilyen típusú extremitásnak, ilyen előadónak. Lady Gaga nagyon kevés embert ösztönöz arra, hogy felvegye a telefont, és emelt díjasan szavazzon rá. Neki megvan a közönsége, a tíz és tizennyolc éves kor köztiek.

A külső nem veszi el a figyelmet a hangról?

Arány kérdése. Attól is függ, mire akarjuk a figyelmet felhívni. A zene egyre inkább vizuális műfaj, ami meglepő, de a klipek megjelenése óta egyre jobban számít, ki mit visel. Mivel a popzene nem mindig erős zenei anyagra, hangra épül, fontos a vizualitás, mert ilyenkor épp a stílus, a külső viszi el azt, amit a hang nem tud. A Voice viszont a hangra épít. Eleve csak a jók kerültek be, mert egy mester sem nyomott rossz hangra. Utána pedig feszült párbaj-szituáció alakul ki, ötpercenként esik ki valaki, ami szerintem sokkal izgalmasabb, mint ha egy háromórás műsor végén hullik ki egy ember.

Melyik volt az első tévés munkád?

Általában úgy alakult az életem, hogy mélyvízbe dobtak: az első nagy, komoly munkám a Megasztár volt. Nem én voltam az első stylist Magyarországon, már csak koromnál fogva sem, de az ország nagy része épp az első Megasztár kapcsán tanulta meg ezt a szót, ugyanis előtte kicsi, belterjes szakma volt, és sokaknak csak homályos gondolatai voltak arról, mit is csinálnak ők. Három szériát kaptam.

És előtte?

A VIVA tévének és a Sanomának dolgoztam, különféle lapokban. Divatszerkesztő voltam, írtam. A mai napig szoktam írni, divathetekről szoktam tudósítani.

Mostanában makeover show-kat készítesz, két tévén is megfordultál: mi ezek közt a különbség?

A Szeretem a testem volt az első ilyen, amelyet a Viasat3-ra készítettünk. Szintén mélyvíz volt, mert kvázi műsorvezetőként, hosztként fogadtam a nőket. Érdekes módon ez a műsor is ahhoz kötődik, aki miatt a Megasztár-t is elkezdtem csinálni, ő Csényi Kati. Ő jó barátom, és érdekes figurája az életemnek, sokszor változást hoz nekem egy-egy ötlete. Az a műsor pedig egy nagy gátat döntött le a magyar tévézésben, arról szólt, hogy lehet kövér embereket mutogatni anélkül, hogy viccet csinálnánk belőlük. Az elmúlt száz év amerikai mozgóképe nagyrészt arról szólt, hogy csak tökéletes alakú embereket szabad képernyőre engedni - mi ezt egy kicsit megbombáztuk ezzel a műsorral. Nem a mi ötletünk volt, ez egy külföldi licencműsor, de Angliában vagy az USA-ban is azért volt sikere, mert az ember elszokott attól, hogy más hús-vér embereket meztelenül lásson, hacsak nem tökéletes az alakja. Ebből volt két évad, ebből indult a mostani karrierem, amelyet a makeover szóval tudunk meghatározni.

Szerinted ez mi magyarul?

Az átváltoztatást nem szeretem, az átalakulás talán jobb, de szívem szerint a kivirágzás vagy felragyogás lenne a legjobb szó rá. Olyan kicsengése van, mintha varázslat lenne, ami azon kívül áll, akivel ez történik. Egyébként sokat törtük a fejünket Hámori Barbarával, hogy mi is lenne magyarul a megfelelő szó a makeoverre. Vele találtuk ki az Andrássy úti szalont is, amely a közös álmunk szép sikerű megvalósulása. Az egésznek a lényege viszont, hogy csak akkor lehet bármit elérni, ha az belülről indul el. Az én feladatom, hogy ez elinduljon. Ha nem történik meg a belső átalakulás, akkor semmi értelme, akkor olyan, mintha egy modellre ráadnánk egy ruhát, amelyet majd levesz. Talán az átalakítás emberibb szó erre, de nem fedi a valóságot.

Átalakításról szólt a 10 év 10 nap alatt, szintén a Viasat3-on.

Szintén külföldi formátum. Olyan kultúrában élünk, hogy egyre lejjebb tolódik a kor, amelyben valaki felnőtt fogyasztónak van nyilvánítva, cél, hogy a gyerek minél előbb legyen vásárló. Az öregség közben egyre inkább szégyen, holott minden tradicionális, rendes társadalomban fontos az idősek megbecsülése. Korunk problémája, hogy nem fogadjuk el az öregeket.

De ez a műsor épp őket próbálta fiatalítani. Nem ellentmondás ez?

Pont arról szólt, hogy fiatalabbnak tűnjön a szereplő, ami neki életviteli kötelezettsége is, hiszen nem kapott volna munkát, ha öregnek tűnik. A munkáltatók nem nagyon alkalmaznak idős embereket, és ez is komoly probléma. Amellett, hogy nem modellalkatúak az emberek, az is feszélyezi őket, hogy nem tűnnek fiatalnak - és a kozmetikai ipar nagy agressziója, hogy ha ráncos vagy, akkor már nem vagy ember. Az üzenete az volt a műsornak, hogy ha elhasználtnak érzed magad, akkor is van remény. Másik, ami jellegzetesen magyar jelenség, hogy nagyon keveset foglalkoznak magukkal az emberek, elhanyagoltak. Nincs idő, pénz, igény? Sokan idősebbnek látszanak, mint ahány évesek valójában.

És ez ment tovább a TV2-es műsorodban?

Az Én is szép vagyok egyfajta hibrid. Az első évad nagy sikerrel ment, 12 hétig vertük az RTL Klubot a saját műsorsávunkban. Ezért van most második szériája.

Fotó: Mudra László [origo]

Mennyire esnek vissza a kliensek? A nő kijön a fodrásztól, remekül áll a haja három órán át, ragyog, alszik, majd másnap ugyanúgy néz ki, mint előtte.

Szoktam találkozni azokkal, akikkel dolgoztam már együtt. Az a tapasztalatom, hogy hetven-nyolcvan százalékban beépítik az életükbe azt az élményt, amelyet kaptak. Ez olyan, mint bármi más az életben, de attól függ, milyen személyes igényed van. Van, aki egy intenzív nyelvtanfolyamot elvégez, majd soha nem gyakorolja a nyelvet.

Az épp aktuális divat azonnal megjelenik a tehetségkutatókban?

Ugyanazokat a trendeket meg lehet figyelni. A londoni fashion week kvázi slamposabb, inkább underground, mint a New York-i, amely sokkal piacorientáltabb. Minden évben két divathét van ott: amit látunk, az hamar megjelenik a tehetségkutatókban, amelyek szorosan kötődnek a zenetévékhez is, hiszen az énekesek a klipjeikkel ott élnek tovább. A szakma tehát érzékenyen reagál a divatra, de nem az a cél, hogy a divatról mutassunk be egy víziót, hanem az, hogy a divatkövető énekeseket trendi ruhákba öltöztessük - vagy épp ne, ha nem divatkövetőek.  

Párizs régóta nem a divat fővárosa?

Párizs nagyon érdekes hely, de már nem arról szól, hogy központ lenne. Egy érdekes kirakat, arról szól, milyen a halál utáni élet, amely ugyan működik, de az erő New Yorkban van.