Csobot Adél: Nem lomboztak le a kritikák

2012.12.14. 19:55

Az X-Faktor három döntőse közül kétségkívül Csobot Adélról beszélnek a legtöbbet, és ő az, aki a leginkább megosztja a közvéleményt - a lány ezzel együtt a pozitív dolgokra szeretne csak koncentrálni, amiben szerinte a fiatalsága is segíti. Úgy érzi, sok mindent megtanult magáról a verseny során, örült, hogy Malek Miklós lett a mentora, és szereti, ha kis cetliket hagynak neki a rajongók. Az RTL Klub székházában, két próba közt beszélgettünk vele.

Szombaton kiesik egyvalaki, vasárnap pedig már az is kiderül, hogy ki nyeri az idei X-Faktor-t. Hogy érzed magad a hétvége előtt?

Nagyon furcsa érzés, mert annyi minden van, amit meg kell tenni magunkért, még az utolsó pillanatokban is nagyon oda kell figyelni - úgyhogy vannak olyan másodpercek, amikor el is felejtjük, hogy miért vagyunk itt. De nyilván nagyon várjuk a döntőt, szerintem mind a hárman. Ez a hét, ez a két adás lesz az, amikor már mindenki szívből fog énekelni, és élvezni fogja, és nem azon fog gondolkodni, hogy továbbjut-e vagy sem. Mindhárman elmondhatjuk magunkról, hogy dobogósak vagyunk, és ez szerintem iszonyat nagy dolog. Pláne az, hogy két nagyon fiatal lány is benne van a legjobb háromban, ilyenre eddig még nem volt példa.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Elképzelhető, hogy 2012 végre a nők éve lesz az RTL Klubon? Eddig se X-Faktor-t, se Csillag születik-et, se Való Világ-ot nem nyert még nő.

Azt gondolom, hogy bármi megtörténhet, és Timi nevében is beszélhetek, amikor azt mondom, bízzunk benne, hogy idén egy lány nyeri meg az X-Faktor-t. De tényleg mind a hárman letettünk már valamit annak érdekében, hogy itt legyünk, úgyhogy bízunk a legjobbakban.

Az elején gondoltad volna, hogy idáig eljutsz?

Nem hittem el, de bíztam benne. Annyira távolinak tűnt a dolog, csak a legmerészebb álmom és kívánságom lehetett, hogy idáig eljussak. Amikor elindultam a versenyben, nem erre gondoltam, hanem próbáltam kisebb célokat kitűzni magam elé, mindig csak a következő adásba továbbjutni. Mindig arra próbáltam összpontosítani, hogy az aznap esti produkcióm jó legyen. Ez juttatott el idáig, ami óriási dolog. Most egyelőre az a cél, hogy szombatról a vasárnapi döntőbe jussak.

Ti tudjátok egyébként, hogy miként áll éppen a szavazás? A nézőknek azt mutatták, hogy valaki nagyon elhúzott.

Napról napra változik, tegnap este 51 százaléka volt az elsőnek, a másik kettőnél szoros az állás, de természetesen mi sem tudjuk, ki kicsoda ebben a történetben. Lehetne persze tippelgetni, de nekünk nem ez a dolgunk: ha ezen morfondíroznánk, az csak elvinné a figyelmet, amit másra kell fordítanunk.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Vastag Csaba azt mondta, nálad a fiatalság egyszerre előny és hátrány. Te mit érzel ebből?

Nem tudom, arra mindenképp büszke vagyok, hogy ilyen fiatalon, tizennyolc évesen úgy tudom megélni ezt az egészet, hogy ne legyen rossz nekem - ne legyenek a koromnak hátrányai, csak előnyöm származzon belőle. Nem tudom, más hogy áll hozzá, de szerintem azért is jó ez a verseny, mert sok dolgot megismertem önmagamban, megtudtam, mi az, ami felé menni szeretnék, és mi az, ami felé egyáltalán nem kell elhajóznom. Előtte is éreztem persze, hogy mi fontos, de a verseny megerősített ebben. Megvan már a fejemben a kis út, amelyet végig szeretnék járni.

Ebben segít elvileg a mentor is. Mi volt az első gondolatod, amikor kiderült, hogy Malek Miklóshoz kerültél?

Eleve hozzá szerettem volna kerülni. Úgy indultam neki, hogy ha sikerül bejutnom, akkor mindenképpen Malek Miklóst szeretném mentoromnak - úgyhogy nagyon örültem, amikor ez a kívánságom teljesült. Valahogy volt egy olyan érzésem, hogy jó lesz hozzá kerülni, és nem is okozott csalódást, azt kapom tőle, amit vártam. Szerintem ő is örült, hogy a lányokat kapta.

A mentorok közül Geszti Péter kritizál téged a leginkább - ezzel mit tudsz kezdeni?

Abszolút elfogadom. Ugyebár az énektechnikai kérdéseken kívül abszolút szubjektív, hogy kinek mi tetszik a színpadon, de azt gondolom, hogy azért ők a mentorok, mert szakemberek, és korrekten el tudják mondani, amit látnak, vagy amit éreznek. Soha nem éreztem azt, hogy ezek a kritikák bármilyen negatív hatással lennének rám, mert nem mondanak olyan dolgokat, amelyek ne lennének építő jellegűek. Bennem ezek a kritikák csak egy újabb bizonyítási vágyat keltettek, abszolút nem lomboztak le. Azt is hallottam sokszor, hogy most éppen jobban énekeltem, mint a múlt héten: bennem ezek jobban megmaradtak, szinte el is felejtettem azokat a mondatokat, amelyeket előtte mondtak. Nekem ez a fontos, és bármilyen negatív kritikát kapok, azt próbálom átformálni úgy, hogy az rám jó hatással legyen.

És az internetes kommentekkel mit tudsz tenni? Ott azért nem az építő jellegű kritikák a jellemzők, alázós beszólások is akadnak bőven.     

Meg kell tanulni elfogadni, hogy ezt a műsort rengeteg ember nézi, ezek egy része szeret, más része nem. Talán ez az előnye, hogy tizennyolc éves vagyok: a negatív dolgokat is könnyen el tudom magamtól hárítani. Meg kellett tanulnom persze, hogy mi az, amit meghallgatok, mi az, amire odafigyelek, és mi az, amire nem. Nem gondolkodhatok folyamatosan azon, hogy mit kéne tennem ahhoz, hogy az egy-kétezer embert számláló antiklub tagjai másnap azt mondják, ez az Adél mégiscsak jó. Inkább azoknak az embereknek énekelek szívből, akik eddig támogattak, akik eddig megszerettek - vagy az első perctől, vagy a műsor folyamán. Ezért is mondtam, hogy megtanultam magamról dolgokat, mert például azt nem is gondoltam volna, hogy ez nekem ilyen könnyen fog menni.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Így is te vagy azért a legmegosztóbb személyiség az X-Faktor-ban, és veled is foglalkozik legtöbbet a média. Minek tudod be ezt a nagy érdeklődést?

Igazából nem tudom, számomra ez nagy meglepetés volt. Az ember nem úgy jön ide, hogy akkor ő fog a legtöbbet szerepelni a médiában, nem talál ki ezt meg azt, csak azért, hogy bekerüljön a lapokba. Ezt csak úgy hozta magával a verseny - ezt is meg kell tudni élni, és kezelni kell.

Mi a legjobb az ismertségben?

Nem tudom, mi a legjobb, mert igazából időnk sincs arra, hogy felfogjuk, egy ország megismert minket. Akárhova megyek, akár korizni vagy vásárolni, mindig akad egy, két, három vagy akár több ember, aki azt mondja, hogy "Nézd már, ott a Csobot Adél", és nekem még mindig felfoghatatlan, hogy megismernek. Ugyanakkor felülmúlhatatlan is az érzés, amikor odaszólnak, sok sikert kívánnak a továbbiakra - mi lehetne jobb ennél?

Extrém rajongói megnyilvánulásokkal nem találkoztál? Lehetett olvasni, hogy vannak, akik egész nap várnak téged a Corvin sétányon.

Nagyon sokan vannak ilyenek, és őket nagyon tudom tisztelni. Értékelem azt a gesztust, hogy akár vidékről is felutaznak ide, eljönnek a Corvin sétányra, csak azért, hogy találkozzanak velünk, ha csak negyed órára is. Elképesztő, hogy az emberek mire képesek, és ez nekünk nagyon jó érzés. Mindig örülök, ha például ott hagynak egy cédulát azzal a szöveggel, hogy "Adél, ha van egy kis időd, gyere le!" Az ilyen emberekért csináljuk azt, amit csinálunk, mindig élmény testközelből találkozni olyanokkal, akik úgymond odavannak értünk, akiknek a segítsége nélkül nem is jutottunk volna el idáig.

Szülővárosodban, Nagykárolyban hogyan készülnek a hétvégére? Tudsz valamit?

Nem tudok erről igazából semmit, számomra is meglepetés lesz. Bízom benne, hogy otthon is nagyon sokan szurkolnak, biztos jó lesz látni az otthoniakat.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

A kiesettekkel tartod a kapcsolatot?

Persze. Nagyon jó érzés visszaemlékezni arra, amikor még mindannyian versenyben voltunk, az első héten együtt gyakoroltunk a táncórákon és az énekórákon. Eléggé összeforrtunk ahhoz képest, hogy ez csak egy rövid ideig tartott. Annak ellenére, hogy kiestek - akár már az első vagy a második adásban -, a mai napig itt vannak velünk az élő show-k alkalmával, illetve olykor, például a forgatások, események alkalmával fel is járnak hozzánk beszélgetni. Azért is jók ezek a találkozások, mert a kiesettek elmondanak általuk már megélt dolgokat, amelyeket nekünk talán nem úgy kéne megélnünk. Nagyon szeretem őket, kijelenthetem, hogy mindenkivel jó viszonyt ápolok.

Volt, akitől - mint ellenféltől - tartottál?

Igazából mindenkitől tartottam, mert nem tudhattam, hogy kiből mit hoz ki ez a verseny, például, hogy ki milyen gyorsasággal fejlődik. Nagyon jó énekesek voltak ebben a szériában is, mindenkit, de tényleg mindenkit erősnek tartottam. Aztán, amikor a verseny beindul, az ember már nem foglalkozik ezzel, mert megvan a saját célja, a saját feladata, amit végre kell hajtani, meg kell oldani. Szerintem az is az egésznek a titka, hogy az ember tudja, milyen célt tűzött ki maga elé, és felejtse el, hogy ott van még mellette tizenegy produkció - felejtse el, hogy meg kell magát mérettetnie, esetleg párbajoznia kell, helyette inkább előre menjen. Ha hiszünk magunkban, lehet előttünk akár ezer akadály is.

Hihetetlen lelkesedéssel és optimizmussal nyilatkozol mindenről. Tudsz mondani legalább egy negatívumot, amit ez a verseny hozott az életedbe?

Tényleg nem érzek benne semmi negatívumot. Úgy indultam neki az egésznek, hogy próbáljuk meg, csöppenjünk bele, lássuk meg, hogy mi az a szint, ameddig el tudok jutni. A verseny alatt éreztem csak meg - folyamatosan, hétről hétre -, hogy én ezt mennyire akarom. És most itt állok a döntőben, ami hihetetlen. Tudom azt, hogy szombaton úgy kell énekelnem, mint még soha ebben a versenyben, hogy ezzel is megháláljam azt a sok szeretetet, amit kaptam az emberektől.

Olvasnivaló: Hogy áll most a szavazás?