Egy igazán beteges anya-fia viszony

A Bates Motel a kultikus, öt Oscarra jelölt Alfred Hitchcock-film, a Psycho előzménysorozata, azt mutatja be, miképp őrül meg a 17 éves Norman Bates, milyen rafinált módszerekkel, pszichés terrorral uralkodik fölötte az anyja,  és közben elkerülhetetlenül hullákba botlik az egyre nyomasztóbb légkörű kisváros seriffje, illetve maga a tévéző. Megnéztük az első öt részt, naprakészek vagyunk, és szeretettel ajánljuk a thriller és a horror műfajok kedvelőinek.

A Caprica formájában megkapta az előzménysorozatát a Csillagközi romboló, készült prequel a Spartacus-hoz, de az idén már a Szex és New York-hoz is. Idő kérdése volt, hogy valaki elővegyen egy régi horrort, thrillert, hogy megmutassa, mi volt előtte: elő is kapta a Psychó-t a Universal Television az amerikai A&E csatorna számára, legyártotta, és nagyon helyesen tette, hiszen az 1960-as klasszikus napjainkba helyezett előzménytörténete, a Bates Motel valószínűleg kielégíti a műfaj híveit. A kanadai Aldergrove-ban forgatott széria nemrég, március 18-án rajtolt az USA-ban, az erős nézettség és a kedvező kritikai fogadtatás - és alig pár rész - után a csatorna már meg is rendelte a második évadot, azaz hosszan tartó borzongásra, szorongásra lehet berendezkedni.

Halottal kezdünk, a kis Norman apját meggyilkolják, amit az anya feltűnően egykedvűen, távolságtartó közönnyel vesz tudomásul. Féléves ugrás jön az időben, anya és fia megveszik a filmből ismert motelt, és épphogy beköltöznek, az ifjú legény máris négy-öt nővel találja magát egy kabrióban, majd diszkréten nyomul rá Mrs. Watson, az irodalomtanára. Az ifjú Norman Bates nem különösebben jóképű, de mivel új hús a kisvárosban, hamar népszerű lesz. Amikor előkerül két iPhone is, már tudjuk azt, ami az első pár perc, a régi Mercedes vagy a ruhák alapján nem egyértelmű: az előzmény a jelenben játszódik, noha az épületben minden a hatvanas-hetvenes éveket idézi, a régimódi lemezjátszón is korai Rolling Stones megy.

A pilot szépen építgeti Norman és anyja különleges kapcsolatát: utóbbi cseppet sem hétköznapi, mártírkodásra erősen hajlamos nő, erősen ragaszkodik a fiához, uralkodik fölötte, kisebb-nagyobb drámai jelentekkel, hatásosan kevervén az önsajnálatot és a kegyetlenséget. Azt is egyből sejti a néző, hogy Normannek sem közömbös a benne tudatosan lelkiismeret-furdalást okozó anyuka, ha másból nem, hát abból, hogy megáll a sötétben, és elnézi a kivilágított ablakban vetkőző asszonyt. A kapcsolat az átlagosnál sokkal erősebb, az anya foggal-körömmel ragaszkodik kisfiához, a körülötte felbukkanó tinilányokat ellenségként kezeli - de a fiú sem komplett, az anyját tökéletesnek látja, lelkileg erősen függ tőle, és a tévéző már előre retteg, mikor következik be a vérfertőző szexuális kaland, mert tempósan és biztosan efelé halad a sztori.

A legtöbb úgynevezett szerializált sorozat (mint a FlashForward) abba bukik bele, hogy a készítők remélik, hogy van idejük komótosan építkezni, karaktereket formálni, és csak lassan adagolják az izgalmat, spórolnak a meghökkentő fordulatokkal. Ez a nézettség csökkenését szokta eredményezni, mire racionális, de kegyetlen lépésként a főképp a mért számokat, semmint a tévét néző, türelmetlen fejesek elkaszálják a szériát, mielőtt a kreatívok kibontanák rendesen a szálakat. Itt viszont a tempó már a pilot az elején sem lassú, de a huszadik perctől aztán végképp felgyorsul, ügyesen felépített, sok feszültséget hozó jelenetek sorjáznak, amelyeket most nem taglalunk, hogy maradjon öröme a nézőnek is. Az első öt rész garantáltan nem lassul le, minden tíz percben akad valami fordulat: ügyes az írói gárda, mivel a tévézőt a képernyő előtt tartja a cselekmény.

A főbb szereplők közül Vera Farmiga érzéki, vonzó de közben láthatóan zakkant, Freddie Highmore pedig eleinte bizonytalanabbul, utána egyre jobban hozza a szépen lassan megbolonduló tinédzsert, aki odaképzeli imádott anyját az ágy szélére, és beszélget vele. A hangulathoz sokat tesz hozzá a lassú zene, illetve a rejtélyes kisvárosi miliő: akadnak pillanatok, amikor a kultikus Twin Peaks juthat eszünkbe róla, néha pedig a Született feleségek, annak minden humora és esetlen bája nélkül, hiszen itt is majdnem minden szereplőnek van valami sötét folt a múltjában, valami nagyon kellemetlen, takargatnivaló a nyirkos, rideg pincéjében, öt lakat mögött.

Friss sorozatos, tévés hírek olvashatók a blogunkon!