A frászt hozták egy francia kisváros lakóira

Mit tennénk, ha egy tragikus balesetben elhunyt közeli rokonunk, évekkel az után, hogy eltemettük, visszatérne, és - mindenféle zombiszag, hörgés és darabos mozdulat nélkül - megpróbálna teljes életet élni újfent? El tudjuk-e fogadni, ha egy lezárt, nyomasztó emlék, egy sokk után minden a visszájára fordul? Ezzel is foglalkozik a Les revenants, 2012 legmerészebb francia sorozata.

Miközben rendszeresen találkozhat a magyar tévéző spanyol sorozatokkal - lement itthon az Internátus, a Bárka, az idén márciusban pedig elindult a rituális gyilkosságokkal foglalkozó, szintén misztikus Telihold -, jóval kevesebb francia szériát vesznek mostanában a magyar tévék. Régebben bele lehetett futni Az első csók és A második csók idegesítően nyávogó hangú Anette-jébe (magyar hang: Mezei Kitti), a Babar rajzfilmbe, az Éretlenek-szériába, a Szerelmek Saint Tropez-ban sorozatba, a Heléne és a fiúk-ba vagy a Kalandos nyár-ba, de utóbbi például 1996-os, és az RTL Klub által megvett, viszonylag élvezhető Dolmen - Rejtelmek szigete is 2006-ban ment le itthon. Mostanában az AXN adja itthon a Profilozók-at, amúgy ritka az újabb francia széria, úgyhogy menten ajánlunk is egyet.

A Les revenants egy mai francia drámai sorozat, megfelelően szépen fényképezett, az amerikai Helyszínelők és Dr. Csont felpörgetett tempójához képest igen lassú, de elgondolkodtató és nyomot hagyó - Fabrice Gobert műve. Felkavaró jeleneteiben a főszerepet Anne Consigny, Clotilde Hesme, Guillaume Gouix viszik, többek közt, egyelőre egy évad, nyolc rész készült belőle. Láttuk az összeset, várjuk a folytatást, noha nehéz elképzelni, hogy a dermesztő végjáték után mi jöhet még.



A történet nagy vonalakban annyi, hogy van egy francia kisváros, félig-meddig elzárva a hegyek közt, ahová egyszer csak elkezdenek visszaszivárogni korábban meghalt fiatalok. De nem hörgő zombiként, agyatlanul, vad tekintettel lődörögnek az utcán, hanem ugyanúgy bukkannak fel, ahogy eltűnésük, haláluk napján voltak, ugyanabban a ruhában, látszólag sértetlenül, nem öregedve semmit az évek alatt. Hazamennek, benyitnak az ajtón, és mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, éhesen kinyitják a hűtőt (évek óta egy morzsát sem ettek, hiszen halottak voltak), tévét néznek, trécselnek. Furcsa szaguk nincs, a testhőmérséklet is rendben - csak épp a gyászon, tragédián már jó ideje túllépett családtagok állnak döbbenten az események előtt.

A kissé nyomasztó, sötét drámai sorozat azzal a kérdéssel játszik el, hogy mit tenne a szülő, testvér, ha mégiscsak visszakapná a balesetben elhunyt lányt, húgot, azt a személyt, akit egyszer már eltemetett, de akinek hiánya reménytelenségbe és kétségbeesésbe taszította egykoron. Mit lépünk akkor, ha egy abszurd, teljességgel irreális vágyunk teljesül? Mit tud tenni egy nővé cseperedett ikerlány, aki hat-nyolc éve elvesztette a testvérét, amikor a testvér megjelenik ugyanúgy, kiskamaszként, és próbálja visszavenni régi életét?

A Canal+ sorozata meglehetősen kedvező kritikákat kapott, a Libération egyenesen a kultikus Twin Peaks-hez hasonlította a képi világát és a hangulatát, úgyhogy nem volt meglepetés, hogy berendelték a második évadját. A folytatást épp mostanában forgatják Franciaországban, júniusban végeznek, a képernyőre pedig 2014-ben küldik. Mi ott leszünk, de biztosan nem egyedül és késő éjjel nézzük majd.