Sebestyén Balázs: Szinte csak hazugságot írnak rólam

2013.12.25. 12:05

A Vundersőnnek lett volna még jövője, de örül neki, hogy egy új családi vetélkedőt kap 2014 tavaszán az RTL Klubon. Istenes Bencét nem tartja riválisnak, mert egészen más karakterek, a műsor körüli hisztéria szerinte valójában nem is a talkshow-ról szólt, hanem az ország morális állapotáról. A napi bulvárral hadban áll, és nem bánna egy erős konkurenciát a jelenleg ellenfél nélkül lévő Morning Show-nak. Az RTL Klub és a Class FM egyik legismertebb arca az Origónak mesélt az agyonkritizált műsora után.

Pont ma az egyik mai lap „bukott Balázs" címlappal jelent meg. Mit gondolsz róla?

Fontos különválasztani, mit ír a napi bulvár, és mi a valóság, mert a kettő sokszor köszönőviszonyban sincs egymással. Én a legnagyobb napi bulvárlap ellen nemreg megnyertem egy nagy pert, és azóta úgy látom, hogy van a részükről egyfajta bosszúszomj, velem kapcsolatban szinte már csak hazugságot írnak. Megbukott a műsor, írják, de nem bukott meg, hanem leállt a tervezett kilenc rész után. Egy cikkük szerint gyorshajtáson kaptak, börtönbe megyek – nem így történt, nem hajtottam gyorsan, lejárt a műszakim. Az olvasók remélem, belátnak a cikkek mögé.

Fotó: Hajdú D. András - Origo

 

A napi bulvárral van bajod, vagy a színes hetilapokkal is?

Nem, utóbbiaknak néha nyilatkozom, de a napi bulvár sokszor szinte már-már úgy működik, mint egy bűnszervezet. Ha nem nyilatkozol nekik, hazudnak rólad, valótlanságokat állítanak, fenyegetnek és zsarolnak, hogy nyilatkozz! Ha megteszed, írnak rólad, ha nem, akkor pedig azt gondolják, bármit írhatnak. Ezért is álltam velük perben, és ezért is fogok mindig kiállni magamért, ha hazugságot írnak. Én nem bántom őket, de rettentően etikátlannak tartom, ahogy ők bánnak az emberekkel. A napi bulvár az, amely már a szakadék szélére jutott, de közben a színes magazinok korrektek: néha adok interjút, amikor felkérnek.

Van most pered?

Folyó per épp nincs, csak helyreigazítási ügyek. Egy heti magazinnal például, amely azt gondolta, hogy ha kérdőjelet tesz egy mondat végére, akkor az rendben van. Nincs rendben.

Melyik, mit írt?

Mindegy, egy hetilap, és a magánéletemről cikkezett. Olyat írt, ami nem fedi a valóságot.

Fotó: Hajdú D. András - Origo

Értékelnéd a Vundersőn és Zuperszexit?

Nagyon izgalmas időszaka volt ez az életemnek. Az angolszász országokban, ahol a late night show-k elindultak, általában nem voltak egyből és egyértelműen sikeresek. A miénk egy megosztó műsor volt, de a műfaj is az, és nem is volt vele szemben olyan elvárás, hogy akkora számokat hozzon, mint az X-Faktor vagy a Csillag születik. Hihetetlen indulatokat váltottunk ki az emberekből, de ugyanakkor voltak sokan, akik szerették, akadtak bejáratott rovataink. Szerintem szakmai dilettantizmus bukásnak mondani egy olyan műsort, amely az utolsó pár adására emelkedő tendenciát mutatott, és a teljes lakosságból megnézték 800 ezren. Ezt legfeljebb a bulvár teszi, személyes bosszútól vezérelve. Ha összeadjuk, mennyit hoz Fábry, a Kasza és a Frizbi, azaz a három másik, hazai tévéken futó talkshow, akkor azt látjuk, hogy a három együtt sem hoz annyi nézőt, mint tette azt a Vundersőn utolsó része. Kilenc adás volt, a folytatás függ a tavasztól, a piaci lehetőségektől, bennem pozitív élményként maradt meg.

Értem én, de nem mindegy, hogy egy műsor megörökli-e az X-Faktor kétmillió nézőjét vasárnap este, vagy eleve egy SuperTV2-szerű kis kábeltévén indul.

Ez nyilvánvaló, ahogy az is, hogy semmilyen műsor nem tudta volna megtartani az X-Faktor hatalmas táborát. Az első pár adás után nekünk is kellett korrigálni a szerkezeten, változtattunk több elemen, kipróbáltuk magunkat több szerepben. Más országokban évek vannak ilyen kísérletezésre, és ha megnézzük Fábry első évét, akkor nem azokat a számokat hozta, mint később. Nálunk is kellett idő, hozzá kellett szoktatni az embereket. Sokan vártak tőlünk valamit, sokan azt kapták, mások viszont nem. Szokatlan lehetett a tévézőnek a közlési mód, a kommunikációs stílus, amely egészen más volt, mint mondjuk a Széf-ben, az X-Faktor-ban vagy a Való Világ-ban, amelyeket szintén én vezettem.

Fotó: Hajdú D. András - Origo

Hiba volt élőben indulni.

Megpróbáltuk, de inkább átálltunk felvételre – ahogy eredetileg is terveztük, és ahogy sok országban mennek ezek a műsorok.

Sokan várták, hogy egyszer elbukj. Szerinted miért?

Ez nem volt bukás, de az rettenetesen szórakoztatott, mennyien kívánták, hogy az legyen. Arról lehet szó, hogy sokaknak baromi irritáló, hogy itt van egy pasi egy kereskedelmi tévénél, és 10 éve - kis szerencsével, a kreatív osztállyal összehangolva, némi tapasztalattal – folyamatosan olyan műsorokban van, amelyeknek brutálisan jó a nézettsége. Ez az ország egy kicsit erről is szól: ha valaki valamiben jó, sikeres és működik, akkor sokan várják, hogy mutassa meg, hogy ő is tud egy nagyot perecelni. Nyilván sokan várták, hogy bukjak, már csak a médiában eltöltött húsz évem miatt is – ami azért mutat egyfajta ívet. Az pedig, hogy egy talkshow ilyen indulatokat szül, az már nem a műsorról szól, hanem érzelmi és lelkiállapotról. Szent meggyőződésem, ha egy műsor ennyire tudja foglalkoztatni a közvéleményt, az megdöbbentő morális állapotokra utal.

A frusztrációjukat vezetik le a netezők egy műsor szidásával?

Ha megnézzük a hozzászólásokat a műsorokról szóló cikkek alatt, mondjuk az amúgy nagyon nézett X-Faktor-nál, akkor kiderül, hogy minden rossz, mindenki szar, mindenki dögöljön meg, és senkinek nincs hangja. Ez egyfajta morális állapotot mutat. Én nem nagyon olvasok kommenteket, mert nem túl építő. Sok kommentelő állítja, hogy színházba jár, és csak Dosztojevszkijt olvas, de közben utálja azt a tévészereplőt, akit fél éve néz. Mi tudtuk, hogy ez a műsor nagy indulatokat fog generálni, hogy ez nem egy egyértelmű dolog lesz. Műfaji sajátosság az, hogy egy ilyen típusú late nightot legalább annyian utáltak, mint amennyien szerettek. De nekem pont az volt a jó benne, hogy sok év televíziózás után kipróbáltam magam egy ilyen műsorban is.

Fotó: Hajdú D. András - Origo

Nem az volt a baj, hogy egy rádióműsort akartatok képernyőre vinni?

Nem, ez csak egy árukapcsolás volt a Janival. Én ezt a hihetetlen indulatot azzal próbálom magyarázni, hogy talán nagyon magasan volt a mérce, valami nagyon jót vártak tőlünk... aztán néhányan azt mondták, hogy „nem teljesen ezt vártam". Én szerettem ezt az időszakot, és nem úgy nézek rá, mint a bulvár.

Milyen lesz az új műsorod?

Amit 2014-ben indítunk egy régi, külföldön nagyon sikeres vetélkedő, az eredeti címe Family Feud. Németországban sokáig nem volt, de most tért vissza. Celebek vetélkednek benne családtagjaikkal és barátaikkal. Hasonló, mint a Széf: vetélkedő talkshow-elemekkel. A Legyen Ön is milliomos! még klasszikus kvíz volt, de azóta sokat változtak a formátumok. A Széf-nél a párok vetélkedtek, itt vetélkedő keretein belül verseng két család, miközben persze beszélgetések is kialakulnak. Egy csapat négyfős, és már zajlanak az előkészületi munkák.

Korábban arról beszéltél, hogy szeretnél egy jó late night show-t, de tavasszal megint gameshow-t viszel. Ez visszalépés?

Semmiképp. Itt nem előre vagy visszalépünk, hanem azt nézzük, hogy mit tudunk kihozni egy adott formátumból. És itt említeném a Széf-et, amely más országban nem volt sikeres, de nálunk az lett. Ez nem olyan, mint a színésznél, aki eljátssza III. Richárdot, majd utána valami mellékszerepet, és úgy érzi, visszalépett. Most ezt csinálom, talán máskor egy másik talkshow-t. Az sem mindegy, hogy mi áll jól az embernek: én egy Való Világ 6-ra már idős vagyok. Csináltam a VV-sorozatból hármat, de negyven felé járva az ember már másfelé orientálódik. A lapok persze itt is arról írogattak, hogy Istenes Bence kiütött a nyeregből, ami azért hülyeség, mert soha nem is volt róla szó, hogy én vinném a VV6-ot.

Nem érzed riválisnak?

Egyáltalán nem, sőt kedvelem őt. Ha a munkabírása, az alázata megmarad benne, akkor még sokra viheti! Ha a személyisége is jobban átjön majd a képernyőn, akkor oké lesz. A VV6 például már jobban áll neki, mint nekem, hiszen úgy tíz évvel fiatalabb nálam. Dumáltunk már, nagyon ügyes. De nem az van, amit a bulvár szeretettel előad, hogy kitalál egy tévé egy formátumot, a műsorvezetők összeverekednek az öltözőben, a legerősebb meg felmegy Kolosi Péterhez, és megkapja a show-t. Van egy műsor, és mindig ahhoz keresnek műsorvezetőt. Az én személyiségem pedig más, mint a Bencéé. A csipkelődős, humoros, szarkasztikus lényem valóban passzolt a Való Világ-okhoz, de nem kell másmilyennek lennem majd jövőre a Family Feud magyar verziójában sem. Az irónia, humor megmarad, és ez a műsor teret is ad rá, mert családon belül megy majd a civakodás, okoskodás. 

Fotó: Hajdú D. András - Origo

Nem tartasz attól, hogy mindig gameshow-kat vezetsz majd?

Nem, hiszen rengeteg mindent csináltam a csatornánál, volt reality, Celeb vagyok, volt Való Világ, X-Faktor-t is vezettem, Vágó Istvánnal kvízt, Kész átverés-t, talkshow-t, számos más műsor mellett. Ha körülnézel a csatornánál, sok embert sokkal könnyebb elhelyezni egy szerepben, pont magamat tudnám nehezebben beskatulyázni. Nagyon sok területen mozgok: most volt kilenc adás late night show, jövőre jön egy vetélkedő. Nem tartok attól, hogy rám ég egy szerep.

Letettél a talkshow-ról?

Nem adom fel. Ez a kilenc adás nem győzött meg arról, hogy nekem azt nem szabad csinálom, talán fogok én még vezetni ilyen műsort.

Mindenki elbukhat egyszer, nem áll meg attól a világ. Vagy igen?

Kétségtelen, hogy tapasztalás szempontjából nekem nagyon kellett egy ilyen kaland. Ez nem volt egyértelmű siker, és érdekes volt látni, milyen, amikor erősen megosztom a közvéleményt, hogy áll hozzám a bulvár, ki az, aki hisz bennem, mit tud csinálni a stáb egy ilyen esetben.

Fotó: Hajdú D. András - Origo

Eleve egy szűkebb célcsoportra lőttetek?

A habitusunk, a műsor hangvétele alapján lehetett tudni, hogy elsősorban a húszas-harmincas közönségnek szólt. Ez egyben válasz, hogy miért nem tudta megtartani az X-Faktor nézettségét, de ez nem is volt elvárás. Ez egy kisebb nézettséget hozó, megosztóbb műfaj, mint egy tehetségkutató. Úgy tudom, hogy az elvárás az volt, hogy nyerje a műsorsávját, és ezt szinte minden alkalommal teljesítette is, csak valamelyik Transformers-filmtől kapott ki.

Ki volt a kedvenc vendégetek?

Nagyon sok volt, mindenkit kicsit megpróbáltunk kimozgatni a szerepéből. Jó volt beszélgetni Frei Tamással, Szellővel, nagyon örültem, hogy Vágó István bejött az első adásra, és benne volt, hogy összehasonlítsuk, kire hány Google-keresés érkezik. Kiderült, amit persze tudtunk, hogy a puncit még többen írták be a keresőbe, mint a mi nevünket, úgyhogy egyfajta tévétörténelem volt, hogy Vágó és a punci egy mondatban elhangozhatott. Mindig az volt a cél, hogy mást lássunk a vendégből, mint amit mindig mutat, a külső forgatásokat pedig nagyon szerettem Janival.

Mit bántál meg? Egervárit?

Tíz magyar emberből kilenc nem tudta, mi történt a volt szövetségi kapitány feleségével, nyilván, ha tudjuk, nem csinálunk poént belőle. Bocsánatot kértünk, de a Blikk is felkapta a sztorit, kihasználva, hogy tud rajtunk ugrálni. (A műsorban a hollandiai 8-1 után Egervári felesége is felbukkant egy viccben.)

Szándék volt a polgárpukkasztás? Az utolsó adásban a puncinyalás egy percig volt téma.

Ott a vendég, Puzsér Róbert őrült meg egy pillanatra, ő rugózott ezen. De este kilenc után, 16-os korhatárral szerintem elhangozhat ilyen: ne legyünk már álszentek, ha ezt a szót olvassuk az interneten, gond nélkül átsiklunk fölötte. De ha elhangzik a televízióban, akkor mindenki álszent módon sopánkodni kezd. Este fél tízkor, egy late night-ban a punci kimondása bele kell, hogy férjen. A magyar néző szeretne egy kicsit amerikai lenni, meg emlegeti, hogy Amerikában mennyire bevállalósak. Aztán lát egy ilyet, és felsikolt, hogy ilyesmi megtörténhet nálunk. Amúgy Puzsérral nyilván nem beszéltük meg előre, hogy erről lesz szó, csak elmondta, hogy hosszabb időre Thaiföldre távozik, mi meg megkérdeztük, mit csinál ő ott.

A végére nem kellett volna egy jó nagy dobás, hogy hiányérzete legyen a nézőnek, ha a Vundersőnre gondol? Mert most az volt a vége, hogy kártyalapokat húztatok, és aki veszített, széttört egy tojást saját fején.

Ez egy kísérlet volt, abszolút szándékosan. Arról van szó, hogy Magyarországon a celebek nagyon akarnak szerepelni – de nem tudnak. Amerikában Jimmy Fallon műsorában Tom Cruise be mert vállalni egy ilyen játékot, mi meg a kilencedik adásig nem találtunk olyan képernyőst, hírességet, aki benne lett volna a játékban. Mert az USA-ban tudnak röhögni magukon, tudják, a show-biznisz miről szól, így Tom Cruise is leönti magát, vagy fura dolgot eszik, ha arról van szó. Itthon viszont mindenki görcsösen védi a magáról kialakított kis képét, nem mertek egy ilyen játékot vállalni.

De közben a Kalandra falban idétlenkedtek.

Ott igen, de ott csapatban voltak, nem egyedül kellett szerepelni... Akarnak, de nem tudnak szerepelni a mi celebjeink, és ezt most is megtapasztaltam a Vundersőn-ben. De ettől függetlenül erős adás volt az utolsó, behívtuk például az Éjjel-nappal Budapest szereplőit, akiket a fél ország néz.

Riasztóan súlytalanok voltak, főleg Puzsér után.

Ez szubjektív. Azok, akik a Budapest-et nézik, azoknak az volt a jobb rész, és talán nem ismerték Puzsért, nem tudták, ki az a pali előtte, aki ott ordibál. Én kedveltem a sorozatszereplőket is, kedvesek voltak.

Fotó: Hajdú D. András - Origo

Mit szólsz ahhoz, hogy egy darabig biztosan nagy rivális nélkül marad a Morning Show, hiszen a volt Neo FM frekvenciáját szétosztották állami adók közt? Nem inspiratívabb, ha van ellenfél?

Igen, olvastam róla. Én mindig elmondom, hogy drukkolok Bochkoréknak, hogy visszajöjjenek az éterbe, mert jelenleg nincs olyan reggeli rádióműsor, amelyre mi konkurenciaként tudnánk tekinteni. Két utcára lakunk egymástól Gáborral, ha találkozunk, mindig dumálunk, hogy mikor térnek vissza. Mi hallgattuk őket, ők figyeltek minket. Nekünk is jobb volt, amíg ment a Bumeráng, mert versenyhelyzetet teremtett. Ha viszont nincs rivális, akkor nem tudod magad kihez mérni, nem egy szerencsés helyzet. Egy jó konkurencia mindig kell, ha másért nem is, azért mindenképp, hogy ne mondhassa senki, hogy „neked könnyű, mert nincs ellenfél". Közben rohadtul nem könnyű felkelni minden hajnalban, és négy órán át rádiózni, négy órát megtölteni tartalommal.

A Class FM-nek könnyű azt mondania magáról, hogy a leghallgatottabb rádió, hiszen az egyetlen országos kereskedelmi, egyedül focizik egy ligában.

Az nem az én asztalom, hogy ki mit mond. Azt tudom, hogy a versenyhelyzet egészséges. Az RTL-nek is jó, hogy ott a TV2, tudjuk magunkat kihez mérni.

Meddig rádiózol még? Hol leszel öt év múlva?

A reggeli kelést meg lehet szokni. Öt év múlva még menni fog a Morning Show, de a tíz évben már nem lennék biztos.