David Attenborough: Egyedülállóan ügyes állatok vagyunk

David Attenborough brit tévés
British broadcaster David Attenborough poses for a picture at an event to celebrate the Scott Antarctic Expedition Centenary with the launch of 'Edward Wilson's Antarctic notebooks' in London on November 17, 2011. AFP PHOTO / ADRIAN DENNIS
Vágólapra másolva!
Az Élet keletkezése című háromszoros Emmy-díjas sorozat után Attenborough és stábja újabb dokumentumfilmmel van a képernyőn: Az állatvilág története David Attenborough-val a Földet jelenleg uraló gerincesek történetét tárja elénk magyarázatok és felvételek segítségével.
Vágólapra másolva!

Miért érezte fontosnak elmesélni ezt az evolúciós történetet?

Mindig lenyűgöztek az állati fosszíliák, hisz olyan élőlényekről hordoznak felbecsülhetetlen értékű információkat, melyek már régen kihaltak, de fontos részei az evolúciónak. 2010-ben lehetőségem nyílt elkészíteni 'Az Élet keletkezése' című sorozatot bolygónk legelső élőlényeiről és azok az evolúcióban betöltött szerepéről – munkánk során szinte a világ valamennyi táján forgattunk, és neves szakértők segítségével megalkotott csodálatos számítógépes grafikákkal „életre keltettük" ezeket az ősi élőlényeket – de a történet abban a sorozatban az előtt véget ért, hogy az állatvilág meghódította volna a szárazföldet és a levegőt. Ez a műsor a sztori folytatásának nevezhető, hisz most azt mutatom meg, hogy az állatvilág egyes szereplői miként tanultak meg mászni, járni, repülni, lélegezni, hogyan váltak melegvérűvé, és végül miként jutottak el oda, hogy olyan hatalmas agyat fejlesztettek ki maguknak, mint amilyen a mienk, embereké – és mindezt egyetlen hatalmas újításnak, a gerincnek köszönhetően.

Forrás: AFP/Adrian Dennis

Miért Kínában forgatott?

Kínában ritka fosszíliák kerültek elő az utóbbi időben, melyeket a nyugati tudósok még nem vizsgáltak meg behatóan. Ráadásul ebben a hatalmas országban harminc évvel ezelőtt jártam utoljára, s most szerettem volna visszatérni, hogy filmet készítsek az elmúlt évtizedek nagy felfedezéseiről. Természetesen hatalmas élmény egy ilyen történelmi helyet felkeresni, de amire az ember igazán vágyik, az az, hogy maga is kutatni kezdjen. „Adjatok egy kalapácsot!" – gondolod magadban izgatottan, de tudod, hogy szó se lehet a dologról. Közben a szemünk láttára történtek a felfedezések: jelen voltunk, amikor a Jünnani Egyetem kutatói egy követ kalapácsaikkal felnyitva új és különös, lenyűgözően jó állapotban megőrződött gerinctelen élőlényekre bukkantak. És azt a pillanatot se felejtem el soha, amikor a németországi Messel Pit lelőhelyen konyhakéseinket a porhanyó talajba mélyítve 47 millió éves halakra és növényekre bukkantunk.

Ki volt a legérdekesebb ember, akivel a forgatás során találkozott?

Ji Qiang, az az ember, aki először leírta a tollas dinoszauruszokat. Ő egy történelmi figura, már az hatalmas élmény volt, hogy hallhattam őt, hogy beszélgethettem vele.

Mit tanulhatnak a nézők a sorozatból?

Mi, britek büszkék vagyunk rá, hogy gyakorlatilag mi találtuk fel a paleontológiát. Az elmúlt 500 millió év eseményei tisztán előttünk állnak, de itt-ott azért hiányos a történet. Az egyik ilyen fehér folt a madarak evolúciója, és az a kérdés, hogy miként alakult ki a tollazatuk. A kínai felfedezések mostanra elég határozott választ adtak ezekre a dilemmákra.

Mit tudunk meg a műsorból saját magunkról?

Az evolúció folyamatosan újabb és újabb konstrukciókkal áll elő, melyek egyike-másika tökéletesen illeszkedik az adott környezethez az adott történelmi pillanatban – a mi testünk a legcsodálatosabb vívmányokat egyesíti, melyek az elmúlt 500 millió évben különböző pillanatokban megjelentek. Gondoljunk csak a halakra, melyek négy nyúlványa a mi kezeink és lábaink előfutáraiként értelmezhetők; a kétéltűekre, melyek megtanultak hozzánk hasonlóan a levegőből oxigént nyerni; és az első melegvérű élőlényekre, melyek újításuknak köszönhetően elsőként képessé váltak éjszaka is aktívnak maradni. A sorozatban ugyanakkor azt is megmutatom, hogy mi különböztet meg minket a többi állattól, hogy mi tesz minket egyedülállóan ügyes állattá.

Az utolsó jelenetben egy újszülött kisbabával a kezében látjuk Önt.

Egy újszülött kisbaba, legyen kínai, európai, vagy bármilyen nemzetiségű, egy apró csoda. Tudom, hogy azok a nővérek, akik a szülészeteken dolgoznak, valószínűleg legyintenének erre, és azt mondanák, hogy "ugyan, nem is olyan kényesek, szívós kis emberkék ezek", számomra azonban az újszülöttek rendkívül törékeny és csodálatos élőlények. Gyakran kérdezik, hogy melyik a kedvenc állatom. Erre mondhatnám, és nem hazudnék, hogy a paradicsommadár, a kolibri, a gibbon vagy a fülesmaki... és mégis, ha arra kell válaszolnom, hogy melyik az az élőlény, amelyik a legnagyobb örömmel, derűvel, érdeklődéssel és csodálattal tölt el, akkor a válaszom az, hogy az emberi újszülött.

Miről szól a következő filmje?

Egy varázslatos film lesz, melyet éppen most fejeztem be a Londoni Természettudományi Múzeum számára. Tele van érdekes új tudományos tényekkel, kihalt állatokat mutat be lenyűgöző számítógépes grafikák segítségével.

Az interjút National Geographic Channeltől kaptuk, magyarul csak az Origón olvasható. A minisorozat első részét február 9-én 18 órakor, a második részt február 16-án 18 órakor adja a csatorna.