Hollywoodban más a hozzáállás – interjú Bordán Lilivel

2014.03.21. 08:19

Kevés magyar színész boldogul Los Angelesben, Bordán Lili közéjük tartozik. Tavaly két fimet forgatott, sorozatokban szerepel, igény szerint váltogatja az európai akcentusokat, és megesik, hogy sírva fakad, ha nem kap meg egy munkát. De vajon leszerződne-e a Barátok köztbe, és mi volt a ládákban, amiket Andy Vajna a születésnapjára vitt?

Mi járatban vagy itthon?

A családom itt él, évente kétszer hazajövök, hogy velük lehessek. Ha jövök, akkor mindig van valami más oka is, forgatni szoktam, most pedig az egyik női magazin olvasói az év legjobb színésznői közé választottak. Lehet, hogy most egy kicsit tovább maradok, mint a tervezett három hét, de ez csak a lehetőségektől függ: egy külföldi film forog itthon hamarosan, ebben lenne egy pár napos szerepem. Többet nem tudok mondani róla, még nem biztos, hogy enyém a szerep, de egy európai-amerikai produkcióról van szó. Emellett még felkértek, hogy zsűrizzek egy rövidfilmfesztiválon, édesanyámnak premierje lesz az Újszínházban, ezután oda megyek a próbájára – úgyhogy nem unatkozom.

Fotó: Tuba Zoltán - Origo

 

Milyen nagyobb munkáid voltak mostanában?

Volt egy Spielberg-sorozat, A folyó, amelyet itthon is vetítettek, ebben volt egy szerepem. A történet az Amazonasnál játszódik, de Hawaiin vettük fel, legalábbis az én jeleneteimet. Tavaly két nagyfilmet forgattam, az egyiket most mutatják be májusban Cannes-ban, a másik amerikai, még vágóasztalon van. Mindkettő erősen főszerep, és érdekesek is. Az elsőben, a Two Days In The Smoke-ban egy Londonban élő magyar kurtizánt játszom, két nap alatt játszódik le az egész sztori. Furcsa keverék, egyfajta romatikus-thriller-komédia, sokan vannak benne Guy Ritchie Blöff című filmjéből. Az én figurám abba akarja hagyni a prostiéletet, de nem engedik, aztán talál egy naiv angol fiút, akit rávesz dolgokra, és különféle kalandokat élnek át. Ezt Londonban és Párizsban forgattam, négy héten át.

És a másik?

A címe Remorse, másfél órás nagyjátékfilm, egy háromszereplős pszichodráma, de van benne egy kis szellemjelenség is. Teljesen amerikai produkció. Egy sci-fi sorozatban vagyok érdekelt még, de várakozó állásponton vagyok. Itthon is lehetnek munkáim, most kaptam egy szerepet a Magyarországon készülő Welcome to Harmony című filmben, amelynek Matthew Fox a főszereplője, és nyáron lehet, hogy összejön egy koprodukció, ott főszerepem lenne, egy kórházi nővért alakítanék. Van még egy magyar nagyjátékfilm, a rendszerváltásról szólna, ott is főszerepem lenne. De többet nem mondanék erről, mert szerződés nincs, csak tervek.

Bordán LiliFotó: Tuba Zoltán - Origo

Kiszemeltek erre a főszerepre, vagy castingon választottak ki?

Nem kellett válogatásra menni. Felhívtak, hogy mit szólnék hozzá, elolvastam a forgatókönyvet, és tetszett.

És Los Angelesben sok castingra jársz? Mi ezt a világot főként olyan sorozatokból ismerjük, mint a Törtetők.

Sok castingra járok, ez a színészélet része, és nagyjából úgy mennek a dolgok, ahogy a sorozatban is volt. Vannak a színészek körül ügynökök, ügynökségek, menedzserek, ügyvédek, sajtósok – de nem az alapján lesz fontos ember vagy sztár valaki, hogy hány ember nyüzsög körülötte. A sajtómegjelenéseimet magam koordinálom, de persze ügynököm van, egy újabb ügynökségnél vagyok, ahol 70 embert képviselnek. Egy jó menedzser is segít, vele négy éve dolgozom együtt, nála úgy 40 színész van.

Összefutsz ismert színészekkel a castingon?

Előfordul, de nem jellemző. Volt, hogy összeakadtam az egyik kedvencemmel, Mirjana Jokoviccsal, aki több Emir Kusturica-filmben szerepelt, például az Undergroundban. Vagy Branka Katic, ő is ott volt valamelyik válogatón. Gyakran találkozom kelet-európai színésznőkkel, talán nem véletlenül.

Pedig nincs magyar akcentusod, ha angolul beszélsz.

Nincs, de tudok német, brit vagy francia, orosz akcentust is. Tanulom is ezeket a nyelveket, mert sokszor pont ezekre van igény. Nemrég a fiatal Helen Mirrent kellett volna alakítanom, ott végig németül kellett beszélni, meg is tanultam a komplett szöveget. Négy nyelven beszélek, igaz, még nem folyékonyan.

Nagy dolog volt, hogy a Battlestar Galactica: Blood and Chrome-ban főszerepet kaptál, viszont legalább másfél évig ücsörgött a megrendelő SyFy a piloton, döntés nélkül. Nagyon türelmetlen voltál már?

Egyáltalán nem, türelmes ember vagyok, forgattam mást, képeztem magam. Végül egy online sorozat lett, amit pár millióan meg is néztek, meg lett belőle egy tévéfilm, amit Angliában például pár hete adtak le. Engem ugyan a végén meggyilkolnak, mint cylonszimpatizánst, azaz lehet, hogy nem kaptam volna szerepet a folytatásban, de a sci-fiben bármi előfordulhat, és az eredeti sorozatban is tértek vissza halottnak hitt karakterek. (Bordán Lili hosszabban is mesélt a kultikus sci-firől, bővebben itt.)

Fotó: Tuba Zoltán - Origo

Volt olyan, hogy sírtál, mert nem kaptál meg egy szerepet?

Volt ám! Szoktam néha sírni, valahogy ki kell engedni ezeket a dolgokat, mert ha gyűlik az emberben a feszültség, az nem jó. Az energia nem szűnik meg magától, le kell vezetni valahogy, ezért is járok sokat edzeni. Az utóbbi időben sokszor kerültem közel a tűzhöz, előfordult, hogy rám osztottak egy szerepet, majd mégis más kapta meg. Pár hete úgy tűnt, hogy a Rake-ben kapok egy karaktert, de az egyik producernek eszébe jutott, hogy inkább egy másik színésznőt kínál meg vele. Egy izraeli kolléganő vitte el a szerepet, Ayalet Zurer, egy A-listás színésznő, őt is nagyon kedvelem, amúgy.

Hol élsz Los Angelesben?

Pasadenában, amely egy kicsit nyugodtabb része a nagyvárosnak.

Amikor nem forgatsz, akkor mivel foglalkozol?

Kinn tagja vagyok egy színháznak. Ott általában nyolc hétig megy egy darab, aztán ha tetszik a közönségnek, akkor meghosszabbítjuk. Legutóbb egy David Mamet-színműben játszottam, ő kint nagyon híres, épp úgy írja meg a dialógusokat, ahogy az emberek valóban beszélnek. Egy médiumot játszottam.

És ha nem a színházban vagy?

Rengeteg gyönyörű hely van a környéken, szeretek kirándulni. Sokat gyalogolok, túrázom, szeretem a természetet. Az óceántól messze lakom, de havi egyszer-kétszer azért elmegyek oda. Most hideg, de júliusban már lehet fürdeni, bár én mondjuk a hideg vízben is megmártózom.

Kível dolgoznál a legszívesebben?

A színészek közül Emily Watsonnal, amúgy az angolokkal ki szoktam jönni, Jonathan Pryce-szal is dolgoztam már együtt. Wes Andersonnal mindenképp forgatnék, de Spike Jonze-zal is, vele egyébként majdnem össze is jött a közös munka. Találkoztam vele, az operatőrével is, fel is vettük a jelenetet, de az a munka végül elúszott. Itthon Szabó Istvánnal dolgozni az egyik nagy vágyam, de van pár fiatal magyar rendező, akik szintén érzékenynek és tehetségesek. A lényeg az, hogy a rendező átlássa a történetet, és közölni is tudja.

Fotó: Tuba Zoltán - Origo

Melyik volt a legnehezebb szereped?

Talán a legutóbbi, amit nyáron forgattam, a Remorse főszerepe: egy olyan nőt játszom, aki mániákusan, már-már betegesen ragaszkodik egy férfihoz, annak ellenére, hogy az szemét vele. Mindenáron mellette akar lenni, akár meg is halna érte. Ez nagyon más karakter volt, mint amilyen én vagyok: ha engem valaki ennyire megbánt, vagy rám emeli a kezét, biztos nem maradok mellette. A filmben egy egyszerű diáklány vagyok, sok függőséggel.

Neked vannak függőségeid?

Azt hiszem, hogy nincs, kávét is alig iszom, nem dohányzom. Babonám sincs, de ha hideg a kezem, akkor valamiért fel kell melegítenem víz alatt. A hideg kéz nálam azt jelenti, ideges vagyok.

Andy Vajnát ismered?

Találkoztam vele párszor. Los Angelesben barátok szerveztek nekem egy szülinapi partit, oda például eljött, és hozott három láda gyümölcsöt, volt benne áfonya, málna, szeder. Nagyon jólesett. Összejárunk kinn magyarokkal, többen próbálnak szerencsét, de nem hiszem, hogy kudarcnak számít, ha valaki nagyjátékfilm nélkül jön haza.

Miben különböznek a kinti színészek a magyaroktól?

Más a hozzáállásuk: ott egy színész folyamatosan tanul, összejárnak, próbálnak, mert a színészetben is vannak dolgok, amiket el lehet felejteni pár év alatt. Ez is egy szakma, és kell is a visszajelzés, például tanároktól. Én minden casting előtt el szoktam menni a tanáromhoz, de ha valamiért nem ér rá, akkor egy barátomhoz megyek, akivel összemondom a szöveget. Négy szem többet lát, mint kettő.

Ha a Barátok közt megkeresne egy jó fizetéssel, maradnál?

Nem. Úgy tudom, itt nem becsülik meg a színészeket az ilyen produkciókban, egyre kevesebbet fizetnek egyre több munkáért. De ha van egy jól megírt magyar sorozat, mint az HBO-félék, akkor abban szívesen szerepelnék, pláne, ha a gázsi is megtisztelő. A Casinóban például szerepeltem, az RTL Klubon ment, de három rész után vége lett.

Mert csúnyán zuhant a nézettsége.

Igen? De ez nem azt mutatja, hogy rossz lenne, mert szerintem kell nyolc-tíz rész, hogy megszeresse a néző egy új sorozat arcait.

A Casinónak a műfaja sem volt egyértelmű. Neked inkább a dráma vagy a komédia jön be?

Inkább a dráma áll közel hozzám, de szeretem a vígjátékot is. Játszom improvizációs színházban is, most vasárnap például a Grund színházban lesz rögtönzős előadás, oda meghívtak vendégnek. Az USA-ban ezt külön műfajként kezelik, ott is csinálom: van olyan este, amikor lezuhanok, van, amikor repülök, de mindig nagy adrenalinlöketet ad. A szitkom pedig még nehezebb is néha, mint a dráma.

Charlie Sheennel szívesen elbolondoznál?

Vele feltétlenül, mert én bírom őt, akármennyire is őrült.

Összefutottál vele vagy más nagy névvel egy jó hollywoodi étteremben?

Látok gyakran hírességeket, mint Liv Tyler vagy Kirsten Dunst, ők nem félnek a paparazzóktól, nem is foglalkoznak velük, szabadon mászkálnak. Ha félsz a fotósoktól, akkor viszont megtalálnak. Tarantinót és Charlize Theront is láttam vacsora közben, de őszintén szólva, én ettől nem jövök izgalomba, és biztos az olvasót sem érdekli, kit láttam kaja közben.

Fotó: Tuba Zoltán - Origo

Magyar vagy amerikai vagy?

Mindkettő.

Hollywoodban tudják hová tenni az országunkat?

Nagyjából. Ha mondom, hogy „hungarian" vagyok, akkor gyakran megkérdik, milyen nyelven beszélünk, és ilyenkor szeretnek hallani pár mondatot magyarul. Ekkor mondok nekik valamit, ami szerintük úgy hangzik szerintük, mint az orosz. Vagy csak nevetnek, mert annyira különös nekik. Volt, aki azt mondta, hogy ez egy tündérnyelv. Pedig Hollywoodban egy időben erős volt a magyar jelenlét: épp a napokban került a kezembe egy régi újság, ahol Cukor György, azaz George Cukor mesélt arról, hogy amikor átköltözött Los Angelesbe, örült, hogy elfogadták az ottani magyarok, pedig ő egy New York-i születésű fiú volt.

Anyukád ismert színész. Mi lett volna belőled, ha nincs ez a háttér?

Apám eleinte nem örült, hogy a színészetet választottam, azt várta, hogy majd kinövöm, de nem így történt. Azt üzenem a szülőknek, hogy ha a gyerekét nagyon érdekli valami, akkor hagyja, hadd menjen abba az irányba, mert akkor lesz boldog, ha azt csinálja majd az életben, amit szeret. Ha szenvedélyt mutat, azt nagyon kell ápolni. New York államban jártam egyetemre, főleg azért, hogy megnyugtassam apámat, aki aztán egyszer látott Prágában egy darabban, és azóta már büszke rám. De visszatérve a kérdésre, ha nem lehettem volna színésznő, akkor tanár lennék, esetleg, mert mindig érdekelt a történelem és az irodalom, ezeket az egyetemen is tanultam. Szeretek írni is, megjelent már pár cikkem, sok dolog érdekel.

Sorozatokat nézel?

A Breaking Bad nagyon jó volt, és remek a Top of the Lake, ez egy ausztrál sorozat, a Mad Menben is látott Elizabeth Moss-szal. És persze a Rake-et is figyeltem: eleinte nem tetszett, de már követem. Nem vagyok amúgy nagy sorozatdzsánki, de azt látom, hogy egyre igényesebbek, és tele vannak filmes elemekkel.