Száz évet élt valójában – adomák Bajor Imréről

2014.08.07. 13:07

Havasnak ő adta a "tanár úr" becenevet, a Kicsihuszárt kapta vissza cserébe. Bajor még a gumicsizmáit is megválogatta, a whiskyből nem kétcentest kért, és három hete, még nagybetegen is leült pókerezni egyet. Halála után több színészt, tévést megkeresünk, ők is meséltek több történetet, ma még négy kollegát felhívott az Origo, az ő sztorijaikkal búcsúzunk Bajor Imrétől.

Hajdú Steve: „Az egyik, Imivel kapcsolatos kedvenc történetem egy Vacsoracsata forgatáshoz fűződik. Mikor nálam jártak a Heti Hetes szereplői, és én főztem nekik, egy kiváló minőségű skót whiskyvel is megkínáltam őket. Mikor neki töltöttem, megjegyezte, hogy látni akarja a felületi feszültséget a poháron, azaz teljesen csurig kérte, hogy szinte púposan álljon benne. Mindenki jót nevetett rajta, én pedig bíztam benne, hogy nem fogja kilötyögtetni ezt az öreg italt. Egy másik kedvenc sztori is eszembe jut egy hideg téli napról, mikor Hajós Andrással már régóta vártuk őt egy forgatáson. Meglepő módon gumicsizmában érkezett Imi a tévéfelvételre, pedig nagyon hiú, jól öltözött ember volt. Mikor nevettünk, és elkezdtük szekálni vele, úgy vágott vissza, hogy ez a gumicsizmák Rolls-Royce-a. Mint kiderült, egy vadászboltban vette ezt a speciális, nagyon drága termogumicsizmát. Később nagy poén maradt ez köztünk, és ha szalmakalapban jött, akkor azt mondtuk, hogy ez a szalmakalapok Rolls-Royce-a, ha egyszerű pólóban, akkor azt a kínai pólók Rolls-Royce-ának hívtuk."

Budapest, 2006 novembere, Bajor Imre a Mikroszkóp SzínpadonForrás: MTI/Bruzák Noémi

Ónodi György, producer: „Holnap reggelig tudnék mesélni, mert annyi sztorim van Imikéről. Nem mondom, hogy barátok voltunk, de nagyon jó haverok és nagyon jó kollégák. Rengeteg magánjellegű programunk volt az elmúlt években, a Heti Hetes stresszel járó forgatásait követően gyakran mentünk el kocsmázni, hülyéskedni és lazítani egyet. Mindig ő volt a társaság központja, akkor is, ha olyan nagynevű pályatársakkal ültünk egy asztalnál, mint Hajdú Steve vagy Kern András. Imike nem csak feldobta, de le is csapta a poénokat. Magyarországon álszent módon kezelik az emberek a dohányzást és az italozást, rossz szemmel nézik, ha valaki ezekben talál élvezetet. Imi habzsolta az életet, és boldog volt, ha leült egy whisky mellé egy jó cigarettával. Sokan mondják, hogy nagyon fiatalon ment el, de ha azt nézzük, hogy mindig két végén égette a gyertyát, akkor száz évet is élt ennyi idő alatt."

2005 novemberében a Magyar RádióbanForrás: MTI/Nándorfi Máté

Havas Henrik: „Ami legelőször eszembe jut Imiről, hogy egymásnak köszönhetjük a becenevünket, ugyanis én kezdtem el először Kicsihuszárnak hívni a Heti Hetesben, és ő kezdett el Csiszár miatt tanár urazni. A munkán kívül családilag is gyakran összejártunk, és bár mindig nagyon különböző emberek voltunk, egy dolog összekötött minket, és az a kártya. Elég sok pénzt elnyertünk egymástól pókerben, úgy emlékszem, többször én nyertem, de ha itt lenne, akkor ő biztosan máshogy emlékezne. Három hete találkoztam vele utoljára, de annyira nem tudott rosszul lenni, hogy ne akarjon egyet pókerezni. Utoljára is én nyertem, de pénz helyett ezúttal zsetonnal játszottunk."

2012 szeptembere, a Centrál Színház évadnyitójánForrás: MTI/Beliczay László

Hajós András: „Jó tíz évvel ezelőtt ismerkedtem meg Imrével közelebbről, mikor bekerültem a Heti Hetesbe. Az első pillanattól kezdve befogadott, a legnyíltabb szívvel közeledett felém, amint meglátott. Gálvölgyi megdolgoztatott a szeretetéért, ő egy keményebb ember, Hernádi Juci nőként távolságtartóbb volt, Teddy is inkább szakmailag méricskélt. Akkoriban a forgatások után a Fehérvári úton beültünk egy étterembe lazítani. Az első ilyen alkalommal Imre odalépett hozzám, és azt mondta, 'Na jó, akkor most megnézzük, normális vagy-e.' Az este végén közölte, hogy nem vagyok, úgyhogy maradhatok. Inkább az adások alatt és rendezvényeken találkoztam vele, de mindig úgy éreztem, hogy hasonlóak vagyunk. A családunkban kering egy sztori rólam, amit én is csak hallomásból ismerek, mert olyan kicsi gyerek voltam, mikor történt. Apámnál volt látogatóban egy orosz orvos, aki rám akasztotta az Andrjusa nevet, és később néha így szólítottak otthon. Egyszer, mikor Imre odalépett hozzám, rátette a kezét a vállamra, és ezt a nevet mondta, pedig soha nem meséltem neki erről. Sokszor éreztem, hogy egy hullámhosszon vagyunk, sosem volt köztünk konfliktus vagy beszólás.

Akármilyen gondja volt, akár pénzügyei, munkája vagy egészsége miatt, soha nem húzta le mások kedvét, arra mindig nagyon ügyelt. Mindig úgy jött be az öltözőbe, hogy azonnal jókedvet csinált. Mi ültünk az asztaloknál és olvasgattuk csendben a papírjainkat, de ha megjött, kisütött a nap. Elképesztő sztorikat tudott előadni, volt egy emlékezetes magánszáma. Mikor belépett az ajtón, nagy hangon belekezdett, hogy neki egyszerűen annyi pénze van, hogy nem tud vele mit csinálni, és ha ez nem lenne elég, a hétvégén még a lottót is megnyerte, sőt egy euróval teli pénztárcát is talált. Szerethető, másokat felvidító ember volt, aki mindig felpezsdítette a hangulatot."

Farkasházi Tivadar, Árpa Attila, Ábel Anita is mesélt Bajorról, korábbi cikkünk itt olvasható.