Bozsek Márk: Elfogadták, hogy az utam másfele visz

2014.10.11. 09:27

Bozsek Márkot a Barátok közt szereplőjeként ismerte meg az ország, ő azonban elsősorban zenészként definiálja magát. Több mint tíz éve gitározik és énekel, a forgatások ideje alatt is rendszeresen játszott különféle zenekarokban. Tavaly nagy figyelmet kapott a médiától, mikor ismert arcként az X-Faktor színpadán bukkant fel, az élő műsorból való önkéntes távozása pedig botrányt és pletykákat generált. Az Origónak elmondta, hogy a sorozatból saját döntése alapján távozott, Danics Dórával a tehetségkutató óta nem beszéltek, és a karjára varrt tetoválásnak köze van az életében bekövetkezett váltáshoz. A Parlament mellett vették fel hat év után utolsó jeleneteit, itt beszélgettünk.

Közel hat év után döntöttél úgy, hogy kiszállsz a Barátok közt -ből. Nehéz volt meghozni a döntést, régóta fontolgattad a váltást?

Olyan típusú ember vagyok, aki szeret eljátszani a gondolattal, hogy a különböző lehetséges döntések milyen következményekkel járnak. Ez így zajlott az X-Faktor alkalmával, és így zajlott most is. Akkor nem bántam meg a kilépést, azóta csak néha fészkelődött be a fejembe a "mi lett volna, ha" dilemma, és most úgy érzem, ezúttal ismét jól választottam. Van olyan pont az ember életében, mikor érzi, hogy tovább kell állnia. Úgy hiszem, az a jobbik eset egy napi sorozat szereplőjének, ha ő döntheti el, meddig van képernyőn, nem pedig dramaturgiai okokból kell távoznia. Nagyon szerettem a sorozat szereplőivel dolgozni, Kalamár Tamás producerrel pedig jó viszonyban váltunk el, elfogadta, hogy az én utam most másfele visz.

Mi az első emléked a sorozattal kapcsolatban? Hogy kerültél be?

Anyukám unszolására mentem el a castingra, ő nézte rendszeresen a sorozatot és hallotta, hogy szereplőket keresnek. Egyébként színésznő akart lenni, úgyhogy a mi példánk tipikusan olyan eset volt, mikor a szülő azt szeretné, hogy a gyermeke valósítsa meg az álmait. Szerencsére nálunk jól sült el, mert egyrészt nem vitte túlzásba az erőltetést, másrészt nekem is volt kedvem kipróbálni magam. Ekkor a középiskola után voltam nagyjából egy évvel, és nem nagyon csináltam semmit, otthon pedig piszkáltak, hogy kezdjek már valamit az életemmel. Zenélgettem, és vártam a csodát, hogy hirtelen majd híres zenész lesz belőlem. Végül elmentünk a meghallgatásra, és szó szerint mi voltunk az utolsók, már be se akartak engedni, de anya rásegített, kvázi belökött az ajtón, hogy a kisfiát még hallgassa meg valaki. Ekkor már órákon át azt néztem, hogy szomorú emberek jönnek ki az ajtón, akiket hazaküldtek.

Mi volt a feladat?

El kellett játszani párban egy jelenetet, végül pedig viszonylag kevesen maradtunk a közel háromszázból. Több mint fél év múlva kaptam a telefonhívást, hogy Fekete Szabolcs karakterét nekem szánják, pedig ekkor már szinte teljesen lemondtam a szereplésről. Megtetszett, aláírtam a szerződést, de abban megállapodtunk, hogy semmiképp nem szeretném abbahagyni a zenélést.

Édesanyja unszolására ment el a castingraFotó: Polyak Attila - Origo

Emiatt születtek a gitározós, éneklős jelenetek?

Eleinte nem voltak, talán egy év elteltével volt először olyan szituáció a sorozatban, hogy megmutathattam az énektudásom és bevihettem a gitárt. Mondhatjuk, hogy részben hozzám formálták Szabit.

Más tulajdonságaiban is hasonlít rád a karakter?

Azért volt jó eljátszani ezt a figurát, mert kicsit szerencsétlen, kicsit naiv srác, aki nem tipikus csajozógép, nem bánik szemét módon a nőkkel, hanem pont olyan, aki általában pórul jár. Rólam is ilyen kép él az emberekben, de azért nem vagyunk egyformák. Nekem is voltak már csalódásaim, de nem olyan rendszerességgel, mint a képernyőn. A karakter egyébként az első perctől ilyen volt, már nagyon az elején volt egy olyan jelenetem, mikor egy harminc éves férjezett operaénekesnőt ölelgetek vehemensen a Rózsa bisztró irodájának asztalán. Ekkor még kezdő voltam, lámpalázasan próbáltam átfogni valahogy, három kamera pedig vette az intim jelenetet. Körülbelül a harmadik próbán mondta, hogy nyugodtan érjek hozzá normálisan, és innentől kezdve tényleg szinte csak csajozós sztoriim voltak.

Gyakran kaptál kéretlen jótanácsot a nézőktől?

Persze, rendszeresen előfordult, hogy odajöttek hozzám és elmondták, mit hogyan kellene másként csinálni. Mások nem szóltak semmit, csak csendben követtek hazáig. Szerencsére nem olyan volt a karakterem, aki nagy indulatokat váltott ki a nézőkből. Szőke Zoltánt és Rékasi Károlyt volt, hogy meg is fenyegették, ennyire nem tudnak az emberek különbséget tenni a képernyőn látottak és a valóság között. Egy nagymama például egyszer borítékban küldött pénzt, mikor az volt a sztori, hogy Zsolt lánya pénzt vett ki a bisztró kasszájából, a nagyi pedig eljuttatta az ötezer forintot, hogy ne legyen hiány Linda miatt a Rózsában. A pénzt természetesen visszakapta, de ezen kívül is voltak elképesztő sztorik.

Nem bánja, hogy jófiút alakított a sorozatbanFotó: Polyak Attila - Origo

A történet szerint hat hónapra utazol el külföldre egy lánnyal. Ez azt jelenti, hogy néhány hónap múlva visszatérsz a képernyőre?

Nincs kizárva, de egy jó ideig biztosan nem leszek adásban. Most a zenélésre akarok koncentrálni, ez tölti ki a gondolataimat és a napjaimat, nem férnének bele az életembe a forgatások.

Egyszer már választottad a zenélést, de visszaléptél.

Nagyon nehéz döntés volt, de nem akarok szenteskedni, mert nem arról szólt az X-Faktor-ban a történet, hogy milyen nagyvonalú vagyok, hanem teljesen ki voltam merülve. Nem csak azért adtam át a helyem a ByTheWay-nek, mert meg akartam mutatni, milyen jófej, nagyvonalú srác vagyok, hanem mert fizikailag és lelkileg sem bírtam a megterhelést. Nem volt egyszerű, de vagyok annyira kritikus magammal szemben, hogy ha nem tudom magamból kihozni azt, amit egy előadónak kötelessége, akkor nem csinálom tovább. Az elején nagyon lelkes voltam, és nagyon ment, de az élő show alatt elfogyott az erőm. A zenei karrieremtől függetlenül hoztam meg a döntést, nekem emberileg volt fontos, a lelkemnek tett jót, hogy átadtam a helyem. Az ismertségem miatt valószínű, hogy a kedvelőim talán szavaztak volna rám egész sokáig, de nem akartam visszaélni ezzel, és azt hiszem, jól döntöttem.

Lehetett sejteni, hogy a Barátok közt rajongói nagy mennyiségben küldik az sms-eket. Te nem gondoltál erre?

Nem foglalkoztam ezzel, de sajnos megvolt bennem a megfelelési kényszer, ami később elhalványult és felismertem a buktatókat, amik nem engedték, hogy tovább csináljam. Nagy ugrás volt részemről, hogy el tudtam engedni. Vacilláltam, hogy mit tegyek, egy órám volt arra, hogy meghozzam a döntést. Nem nagyon szerették volna, ha visszalépek, mert az X-Faktor történetében még sehol a világon nem volt rá példa, hogy egy versenyző ebben a szakaszban önként távozik. Végigvezettem magamban a folytatást, és mikor arra gondoltam, hogy ki kell állnom a színpadra úgy, hogy nem vagyok biztos magamban, és nem biztos, hogy akarom, gyomorgörcsöm lett, de mikor arra, hogy átadom a helyem és ettől valaki boldog lesz, akkor nyugalom fogott el.

Megnyugodott, mikor átadta a helyét az X-Faktor -banFotó: Polyak Attila - Origo

Hogy fogadták a versenyzőtársaid a döntést? Örültek, vagy inkább nehezteltek rád?

A többség megértette, sőt olyanok is voltak, akik becsültek érte. Danics Dóra megharagudott rám, azóta szinte alig beszéltünk. Már nem vagyunk haragban, de nem esett jól neki, hogy kilépek. Együtt kezdtük el, nagyon szerettük egymást, és úgy érezte, hogy nem vagyok hiteles. A Mentorházban tanítgattam neki meditációs technikákat, hogy le tudja nyugtatni magát, és nagyon megtaláltuk egymást, egy hullámhosszon voltunk. Nem tudta hova tenni, hogy aki ennyire spirituális utakat követ, mint én, annak ezt végig kellene tudni csinálni, a másfajta lelki odalát pedig nem látta. Részemről pont az volt a spirituális döntés, hogy képes vagyok lemondani valamiről, amiért az egóm nagyon kapaszkodik.

Többen vádoltak azzal, hogy előre megírt sztori volt a távozás. Ez hogy esett?

Ez a mai napig nem csengett le, és egy darabig nem is fog. Rosszul esett, de megpróbáltam nem foglalkozni vele. De vannak pozitív visszajelzések is, például nemrég találkoztam egy lánnyal, aki elhagyott, szülők nélkül felnövő gyerekekkel foglalkozik, és elmesélte, hogy sokszor emlegeti nekik az én példámat. Arra biztatja vele őket, hogy vállalják fel az érzelmeiket, mutassák ki a fájdalmaikat. Megható számomra, hogy ez a lépésem ilyet is ki tudott váltani az emberekből.

Arról is írtak, hogy öngyilkos akartál lenni.

Hát igen, voltak túlzások, több cikk született arról, hogy depresszióba estem, és vége a világnak. Az öngyilkossági kísérletről szóló íráson nagyon kiakadtam. Kitudódott, hogy van egy sebhely a karomon a csuklóm környékén, amit egyébként egy üveg kitörésével szereztem, ezt valaki látta és egy újságíró kerekített egy sztorit mellé. Baromi dühös lettem, de végül csak nevettem rajta, mert rájöttem, hogy nem számít.

Dühös, ha valótlanságokat állítanak róla a sajtóbanFotó: Polyak Attila - Origo

Saját dallal jelentkeztél a tehetségkutatóba. Mióta foglalkozol zene- és szövegírással?

14 évesen kezdtem énekelni, és egy év múlva tanultam meg autodidakta módon gitározni. Rengeteg fél szerzemény készült, de sosem voltam teljesen elégedett. Pont az X-Faktor indulása előtti hónapokban született meg az a dal, amit előadtam a mentoroknak, és ez volt az első olyan, amivel teljes mértékben tudtam azonosulni. Korábban nagy volt a siker iránti vágy bennem, és akkor tudtam igazán jól alkotni, amikor ez elhalványult. Most is azért tudok viszonylag könnyen alkotni, mert visszatértem azokhoz a gyökerekhez, ami miatt megszerettem anno a zenélést. A barátom, és egyben kollégám, Révi Sándor, Sunny erre a dalra mondta azt, hogy nincs benne műanyag és érdek, végre átjött valami.

Mi ad ihletet?

Nem igazán figyelem meg, csak úgy jönnek ezek a dolgok. Először spontán, aztán tudatosabban figyelem, ugyanis meggyőződésem, hogy az agyalás csak hátráltat. Az nem jó, ha teljesítménykényszer motiválja az alkotót, ha a sikerre és a sztárságra koncentrálunk és nem az örömre, amit a zene ad, akkor nem ér semmit az egész. Aminek igazán örülök, és amire büszke vagyok, hogy jelenleg több adományokkal, a beteg gyerekek segítésével összefüggő projektet tervezünk, a Kicsi vagy és erős című dalunk pedig már egy ideje fent van a neten. Az ilyen jótékonysági célú történetek ihletnek most.

Mit lehet tudni a zenekarodról? Hány főből áll a banda, és milyen nevet választottatok?

Nemrég ismertük meg egymást, még nagyon friss a banda, de már sokat próbálunk és folyamatosan írjuk a közös dalokat. Mindig zenekarban zenéltem, ezért is volt egy picit fura számomra, mikor egyedül álltam a színpadon. Az elmúlt tíz évben végig játszottam és fellépéseink is voltak a forgatások mellett. Ezekben az években még görcsösen zenéltem, és nem is volt meg az a hatás, amit vártam. Most más koncepciót fogunk követni, frontemberként igyekszem ebben a szellemben irányítani a négy zenészt. Nem vagyok marketingorientált típus, de úgy gondolom, butaság lenne, ha fantázianév mögé bújnánk, úgyhogy egyelőre Bozsek Márk néven fogunk zenélni. Így tudják az emberek, hogy arról a zenekarról van szó, amiben én vagyok az énekes, könnyen tudnak majd azonosítani.

Barátja és zenésztársa, Sunny gyakran látja el tanácsokkalFotó: Polyak Attila - Origo

Milyen vezetőnek tartod magad?

Én leszek az origója a csapatnak, de nem jelenti azt, hogy a főnökük vagyok. Úgy gondolom, megvannak az adottságaim, hogy jól irányítsak egy bandát. Régen mániám volt az irányítgatás, ma már rosszul vagyok, ha ezt kell tennem, úgyhogy ezt tudatosan fogom kezelni. Sunny mondja mindig, hogy határozottnak kell lennem, és muszáj mutatnom az utat, mert ha mindenki másfele mutogat, akkor káosz lesz.

Az oldalon rendszeresen posztolsz a rajongóknak, nemrég fotókat tettél fel az új tetoválásodról. Köze vannak ennek a szimbólumnak az életedben bekövetkezett váltáshoz?

Sokat gondolkodtam, mielőtt magamra varrattam a tetoválást, de nem bántam meg, mert nem öncélú mutogatás, hanem jelentéssel bíró szimbólum számomra. A posztolás után két nappal egyébként született egy cikk olyan címmel, hogy széttetováltattam magam, és az újságíró leírta, hogy van rajtam egy virág meg egy kéz, még arra sem vette a fáradtságot, hogy utánanézzen, mi ez. Mindkettő buddhista szimbólum egyébként, a lótuszvirág a lélekfejlődést jelzi, és ezt tartja egy buddhakéz. Én abszolút hiszek ezekben a dolgokban, de nem vagyok buddhista, inkább azt mondanám, hogy minden vallásból lecsíptem azt, amit őszintének és hitelesnek véltem, majd beleépítettem ezeket a saját gondolkodásomba és életembe.

Buddhista szimbólumokat tetováltatott a karjáraFotó: Polyak Attila - Origo

Milyen a kapcsolatod a rajongókkal? A közösségi oldalon kívül is tartod velük a kapcsolatot?

Szívesen maradok ott a koncertek után beszélgetni, fotózkodni. A legutóbbi fellépésről nagyon durva élményem van, egy helyi lány kért közös képet, mondtam, hogy oké, persze, a következő pillanatban pedig óriási nagyot ütött a fenekemre. Hirtelen nem is tudtam reagálni, úgy meglepődtem. A Facebookon egyébként több profil is működik a nevemmel, sajnos nem mindegyik én vagyok, de igyekszem elbeszélgetni azokkal, akik ezeket készítik a nevemben, és rávenni őket arra, hogy adják át a hozzáférési jogot.

Ha jól tudom, regisztrálva vagy egy társkeresőn. Tényleg párt keresel magadnak, vagy ez is csak egy újabb kamuprofil a nevedben?

Én vagyok, nem titok, hogy jelenleg nincs párkapcsolatom. Szívesen beszélgetek és találkozom olyan lányokkal, akik Bozsek Márkot szeretnék megismerni. Régebben volt olyan, hogy rajongókkal is ismerkedtem, de sosem volt nálam eszköz az ismertség. Ez egyébként úgy működik, hogy ha híres vagy, ha nem, ha rossz fej vagy, pár nap után mész a levesbe. Nem mondom, hogy a nagy őt keresem, egyszerűen csak nyitott vagyok a nők társaságára, mint minden normális srác.