Szívesen ferdítenek a történelmi sorozatokban

2014.11.21. 19:31

Miért kellett a Spartacus-sorozathoz az íróknak kitalálniuk a főhős karakterét? Miért szidta több történész a Tudorok-at? Ki van még életben Az elit alakulat tagjai közül? És ki volt valójában Buga Jakab? A történelmi – vagy legalábbis megtörtént eseten alapuló – sorozatok rengeteg kérdést vetnek fel azzal kapcsolatban, hogy mennyire hűek a valósághoz.

Az igaz történeten alapuló sorozatok készítői általában csak alapanyagként használják a történelmet, legtöbbször inkább csak az a céljuk, hogy a korszellemet visszaadják, megidézzenek egy-egy ismert eseményt vagy személyt. A dramaturgiai követelményeknek, illetve a valós vagy vélt nézői igényeknek megfelelően sok esetben átgyúrják a történetet, gondoljunk csak a Szulejmán-ra, ahol a húszévesen elhunyt II. Lajos pocakos ötvenesként jelent meg – erről itt írtunk bővebben, most más szériákkal foglalkozunk.

Róma inkább Mexikóváros

Igazán látványos történelmi sorozat volt a 2005-ben indult Róma, amely filmszerű, kellően monumentális jelenetekkel szórakoztatta a közönséget – ennek megfelelően akkor az egyik legdrágább tévés produkciónak számított, csupán az első évadja százmillió dollárt emésztett fel.

Látványosra sikeredett a RómaForrás: HBO

Írói túlkapások, pontatlanságok akadtak itt is szép számmal, az alkotóknak azonban feltett szándékuk volt, hogy a szokottól eltérően ábrázolják a Római Birodalmat: "Ritkán láthatjuk ilyen összetettnek és színesnek az ókori Rómát a képernyőn. Sokkal több köze van Rómának a mai Mexikóvároshoz és Kalkuttához, mint a tiszta fehér márványhoz" – mondta akkor az egyik készítő, Bruno Heller.

A széria a Római Köztársaság bukását, majd a császárság felemelkedését alapvetően két katona, Lucius Vorenus és Titus Pullo szemszögén keresztül mutatta be, akikkel sok fiktív sztori is megesett, annak ellenére, hogy ők maguk nem kitalált figurák, Julius Caesar is megemlítette őket a gall háborúról írt művében – mindenesetre az átlagos néző számára kevéssé ismertek.

Spartacusnak még a származása is kétséges

A Spartacus-sorozat természetesen az i. e. 73 és 71 között zajlott rabszolgafelkelést idézte meg, amely a trák Spartacus vezetésével indult a római légiók ellen. A gladiátor személyéről elég keveset tudunk, még a felkelésről szóló beszámolók is elnagyoltak és sokszor ellentmondásosak – korábbi életéről pedig nem is nagyon vannak feljegyzések, hiszen akkor még nem lehetett tudni, hogy egyszer az egész világ ismerni fogja a nevét.

Spartacus múltját az alkotóknak kellett kitalálniukForrás: Starz

A történészek még trák származását is vitatják, vannak, akik szerint a neve elé tett jelző egyszerűen arra utal, hogy a gladiátorokat gall és trák stílusban képezték ki, Spartacus pedig az utóbbi harcmodorban volt jobb. Ezzel kapcsolatban már az ókori források is ellentmondanak egymásnak, míg Appianosz például határozottan állítja, hogy a rabszolgafelkelés vezetője trák volt, addig Plutarkhosznál már görög nomádként szerepel.

Ilyenformán az alkotókat sem lehet felelősségre vonni azért, hogy helyenként meghamisították a történelmet, a saját elképzelésük alapján alkották meg Spartacus múltját és jellemét. A sorozatról két szereplője, Lucy Lawless és Peter Mensah is mesélt pár éve az Origónak.

A Tudorok egy "önkényes fércmű"

A Tudorok-at már annál többen fogadták ellenérzéssel a történészek közül, így a korszak nagy szakértője, David Starkey is, aki Monarchia David Starkeyval címmel dokumentumsorozatot is készített a Discoverynek a brit uralkodókról. A Telegraphnak "alaptalan, önkényes szörnyűségnek" nevezte a VIII. Henriket és feleségeit bemutató Tudorok-at, szerinte a BBC szégyellhette volna magát, amiért egy ilyen fércművet támogatott.

A Tudorokban összekeverték a pápákatForrás: Showtime

A történészek konkrét tárgyi tévedésekre is felhívták a figyelmet, bírálták az alkotókat például amiatt, hogy VII. Kelemen pápa helyett III. Pál idejére tették az anglikán egyház elszakadását. Más szakértőknek ezzel együtt tetszett a produkció, a brit királyi palotákat gondozó Historic Royal Palaces egyik kutatója, Tracy Borman például így nyilatkozott: "A forgatókönyvírók szabadon bántak a tényekkel, mégis sikeresen alkották újra a feleségfaló király korát". A sorozat alkotójának, Michael Hirstnek sem vették el a kedvét az esetleges negatív kritikák, hisz a Tudorok után közreműködött a Borgiák-ban is, jelenleg pedig a Vikingek-et készíti.

Misztifikálhatták a vikingeket

A mostanában menőnek számító széria is megpróbál valósághű lenni, de mivel a korabeli eseményekről, ruhákról, tradíciókról is ellentmondásosak a feljegyzések, nem volt könnyű dolguk a készítőknek. Michael Hirst showrunner meg is jegyezte, hogy érti a kritikát, de amit a keresztény Európa tud a vikingekről, az nem vehető készpénznek, hiszen mendemondák, legendák színezték az eseményeket a középkorban, ráadásul ellenfelekről volt szó, ezért erejüket, bátorságukat misztifikálhatták a történetírók.

Forrás: AFP/Carl De Souza

Pár történész szerint Haraldson túl autokrata a sorozatban, holott vélhetően demokratikusabb rendszerben éltek a vikingek akkoriban, és szóvá tették, hogy a száműzetés gyakoribb büntetés volt, mint a halál, a sorozat mégis csak az utóbbit mutatja be. Erről sokkal hosszabban írtunk itt.

A Gengszterkorzó főhőse is létezett

A szesztilalom idején, az 1920-as évek Atlantic Cityjében játszódó történet középpontjában a valós személyről, Enoch L. Johnsonról mintázott Enoch Thompson (becenevén Nucky) áll, aki elvben csupán politikusként irányítja a várost, a gyakorlatban azonban inkább mondható korrupt gengszternek, akit a szeszcsempészet mellett a szerencsejáték és a prostitúció világához is fűzik szálak.

A Gengszterkorzóban többek között Al Capone figurája is megjelentForrás: HBO

Miután a sorozatot Nelson Johnson Boardwalk Empire: The Birth, High Times and Corruption of Atlantic City című történeti munkája ihlette, a széria a szervezett bűnözés más alakjait is bemutatja, például Al Caponét vagy Lucky Lucianót. Ezzel együtt nem egy klasszikus történelmi sorozatról, inkább egy karaktervezérelt drámáról van szó, ennek megfelelően több benne a fiktív elem is. A sorozattól itt búcsúztunk, a főszereplő, Steve Buscemi itt mesélt az Origónak.

Mára majdnem kihalt Az elit alakulat

A második világháborús minisorozat egy valóban létezett elit alakulatról, az úgynevezett Easy századról, közelebbről annak második szakaszáról szólt, amely részt vett a normandiai partraszállásban, majd több országon keresztül eljutott a Sasfészekig, amelyet más egységekkel együtt sikerült is bevennie. Az osztag 1942-ben alakult csupa önkéntesből, akik viszont kiváló katonákká váltak, állítólag az a mondás járta köztük, hogy a Bíbor Szív nem kitüntetés, hanem alapfelszerelés.

Az elit alakulatból még többen életben voltak a forgatás idejénForrás: HBO

Az alkotók figyelmét Stephen E. Ambrose azonos című könyve keltette fel, de a sorozat készítésénél felhasználták az egyik egykori katona, David Kenyon Webster visszaemlékezését is – illetve megkeresték a második szakasz még életben lévő tagjait, akik meg is jelentek az egyes epizódok elején. A széria bemutatásakor, 2001-ben még viszonylag sokan voltak (a teljes századból ötvenegyen), ma már azonban a főbb karakterek közül csak Donald Malarkey él, aki júliusban ünnepelte a 93. születésnapját – a sorozatban ő volt a vörös ír srác, aki mindenáron haza akart vinni egy Lugert.

A szakaszban legalább egy ember volt, akinek – talán tévedésből, talán a dramaturgia miatt – korai halált írtak az alkotók: a szériában a torkon lőtt Albert Blithe csak 1948-ig húzta, miközben a valóságban 1967-ben hunyt el. Emellett Hitler halálát is 1945. április 11-re tette az egyik magyarázó szöveg, holott az csak április 30-án (illetve bizonyos elméletek szerint még akkor sem) következett be.

Újabb kezdeményezések is akadnak

A történelmi sorozatoknak pár éve volt az igazi virágkora, de akadnak azért új kezdeményezések is. A jelenleg futó szériák közül meg lehet említeni például a Salem-et vagy a Manhattan-t, amelyek közül az előbbinek a híres boszorkányper, utóbbinak pedig az atombomba megalkotását célzó Manhattan-terv a központi témája. Mindkét produkció csupán alapul veszi a valóságot, hogy a köré fűzzön fel egy fiktív történetet – a Manhattan-ben Robert Oppenheimer például csak mellékszereplő, a projektet kitalált alakok vezetik.

A magyarok is szeretik a történelmet

Nemrég ment a Historyn a magyar vonatkozású Houdini, de egyrészt azt csak jóindulattal nevezhetjük minisorozatnak (hiszen inkább volt egy kétrészes tévéfilm), másrészt a magyar tévétörténetben is akadnak olyan szériák, amelyeknek van történelmi vonatkozásuk – inkább most ezekkel foglalkozunk.

Szabó Gyula (Buga Jakab), Zenthe Ferenc (Eke Máté) és Pécsi Ildikó A Tenkes kapitánya forgatásánForrás: MTI

Már az első magyar tévésorozatnak, A Tenkes kapitányá-nak is a Rákóczi-féle szabadságharc, a kurucok és a labancok küzdelme adta a hátteret, sőt Béri Balogh Ádám személyében legalább egy valóban létezett személy is megjelent benne. A két főszereplőt, Eke Mátét és Buga Jakabot már a forgatókönyvíró, Örsi Ferenc találta ki, de elképzelhető, hogy őket is történelmi figura ihlette – létezett például egy Buga Jakab nevű kuruc költő és vitéz, de ő a valóságban még a szabadságharc előtt, a tizenhetedik században tevékenykedett.

A Magyar Televízió második nagy vállalkozása a kor társadalmi kérdéseit boncolgató Princ, a katona volt, utána a Bors-sal viszont ismét egy történelmi hátterű sorozatot kaptak a nézők. Az eredetileg ötrészesre tervezett széria egy csapat magyar hadifogoly kalandjait mutatta be, akik egy orosz táborból szöktek meg az első világháborúban, a később hozzácsapott tíz epizód viszont már a második világháború végéig vitte a sztorit. A szereplők itt is kitaláltak voltak, a történet élvezetéhez azonban nem ártott, ha tisztában voltunk az akkori politikai viszonyokkal, például hogy mi a különbség a fehér és a vörös terror között.

Főleg a krimisorozatoknál, de akár más műfajú szériáknál az is előfordulhat, hogy csupán egy-egy epizód készül valós esemény alapján – erről a jelenségről két éve írtunk bővebben.