Hogyan rontsunk el egy jó könyvet tévésorozattal?

A jogokat megvették, készül az újabb tévés változat a huszadik század egyik legnagyobb hatású könyvéből, Truman Capote Hidegvérrel című alkotásából, miközben képernyőn, filmvásznon eddig inkább csak a keletkezéstörténetet sikerült jól megragadni a Capote című filmmel. Hogy miként lehet rosszul adaptálni tévére egy jó írást, arra mutatunk most pár példát.

Ha szeretünk egy könyvet, nincs könnyű dolguk a film- és sorozatkészítőknek, ha kedvünkre való adaptációt akarnak készíteni: gyakran már az első percekben elveszítenek bennünket, csak mert, mondjuk, a főszereplő teljesen másként néz ki, mint ahogy az írás alapján elképzeltük. Ami tehát a papíron működik, az a képernyőn nem mindig. Így történt ez szerintünk az alábbiaknál is.

About a Boy

Nick Hornby nem szokott rosszakat írni, és van is jó pár érzékeny adaptációja a műveinek, például a Pop, csajok satöbbi vagy az Egy fiúról. Amennyire jó volt azonban az utóbbi filmváltozata, annyira elrontották a 2014-ben indult sorozatot – a pilotban a főszereplő pasi már akkor idegesítő, amikor kimondja az első mondatot, hát még amikor azzal traktálja a nem is annyira jó csajt, hogy melyek a kedvenc csellóművei.

A szériát egyébként az a Jason Katims készítette, aki a Vásott szülők-et is, de ne aggódjunk, ott csak a magyar címet gyúrták össze Jean Cocteau két könyvéből, a Vásott kölykök-ből és a Rettenetes szülők-ből.

A triffidek napja

John Wyndham 1951-es sci-fi regényéből 1962-ben már rendezett egy emlékezetes filmet Steve Sekely, vagyis Székely István, aki a Hyppolit, a lakáj-t és a Lila akác-ot is készítette, csak aztán emigrált az országból. A könyvből több rádiójáték is készült, a képernyőre pedig 1981-ben és 2009-ben is átvezették a történetet, de egyik sem volt az a kiemelkedő alkotás. Alább megnézhető a későbbi változat, szerintünk kissé patetikus, és túl is van húzva, a szereplők jó része pedig teljesen jellegtelen.

Muskétások

Minek még egy? Ez volt az első gondolatunk, amikor meghallottuk, hogy újabb feldolgozás készül A három testőr nyomán. Aztán, amikor már belenéztünk, akkor sem nagyon gondoltunk mást, hiszen a legújabb, 2014-es verzió semmivel sem ad többet a korábbi adaptációknál – még ha az Athost alakító Tom Burke mást is mondott annak idején az Origónak. A sorozat ment már az M1-en is, ezzel az ajánlóval:

Ragyogás

Ugyanaz vele a gondunk, mint a Muskétások-kal: miért kellett megcsinálni sorozatként is, a – rossz szójátékkal élve – ragyogó film után? Állítólag maga Stephen King volt az, aki elégedetlen volt Stanley Kubrick megvalósításával, így a tévés változat munkálataiba már jobban belefolyt – ezzel együtt nehéz élvezni a film ismeretében a szériát, már csak a főszereplő, Steven Weber is borzasztóan erőtlen Jack Nicholsonhoz képest.

Stephen King írásaiból egyébként számos sorozat készült, többek között a Végítélet-nek, a Langolierek-nek és A holtsáv-nak is volt tévés változata, ezekről itt olvashat bővebben.

Eastwick

John Updike regényéből, Az eastwicki boszorkányok-ból is készült már egy remek film, amelyben Jack Nicholson szintén benne volt, olyan színésznők mellett, mint Susan Sarandon, Michelle Pfeiffer vagy Cher. Ehhez képest a sorozat színészgárdájában talán Rebecca Romijn volt a legnagyobb név, a boszorkányokat pedig nehéz volt megszeretni, nekünk inkább voltak idegesítők, mint szimpatikusak vagy vonzók – nem csodálkozunk azon, hogy a sorozatot az első évad után elkaszálták.

Meghökkentő mesék

Írásban sokszor tényleg meghökkentettek Roald Dahl meséi, a tévés feldolgozások azonban már nagyon kiszámíthatók voltak, ha egyszer olvastuk az eredeti történeteket. Mai szemmel már az akkor ijesztőnek szánt jeleneteken is inkább csak mosolygunk, egyszerűen eljárt az idő a széria felett – bár olvasóink többsége még tavaly is imádta, legalábbis erre az eredményre jutottunk, amikor megszavaztattuk önöket a témában. Alább egy klasszikus epizód, magyar szinkronnal.

Pirx kalandjai

A Pirx kalandjai volt az első magyar produkció, amelyben a bluebox technikát használták, vagyis a kék háttér előtt felvett eseményeket utólag helyezték más környezetbe. A megvalósításon azonban ma már csak mosolyogni lehet, a kozmoszban lebegő, felnagyított citromfacsarók és az űrhajós-akadémia előtt parkoló, egyértelműen felismerhető matchboxok nem igazán tették hitelessé a látványt.

A széria Stanislaw Lem írásaiból, a Pirx pilóta kalandjai című novelláskötetből készült, amelyet érdemes elolvasni – ha viszont inkább a sorozatról szeretne megtudni többet, kattintson ide.