Görbe Nóra: Linda teljesen kisajátított

2015.05.27. 15:40

Görbe Nóra újabban azért került a címlapokra, mert harcban áll egy jogvédő irodával, amely a színésznő szerint sok pénzzel tartozik neki a Linda ismétlései után. Visszautasított filmtervekről, régi kollégákról és a beskatulyázásról is mesélt az Origónak - még azt is elárulta, mikor volt rajta utoljára karateruha. Egy bevásárlóközpontban beszélgettünk, jólesett neki a kávé, reggel hat óta talpon volt.

  • Nem tudja pontosan, mekkora összegért, de perelni fog.
  • Lindát visszavették volna a rendőri állományba, de nem kaptak rá támogatást.
  • Nem véletlen, hogy több fiatal magyar filmes az Egyesült Államokban próbálkozik.
  • A rajongók kikérik maguknak, ha másképp mutatkozik, mint ahogy az ő fejükben él.
  • Szüksége van a természetre, nem tudna már klubokban éjszakázni.

Miért kelsz ilyen korán?

Felébredek magamtól, ilyen a belső órám. Szoktak nevetni rajtam a Facebookon is, hogy én vagyok a hajnali 5.30-as chatelő. 17 óra után viszont ki is lépek, van nálam egy "hivatali" idő.

A Facebookon számoltál be arról is, hogy elestél egy csomó jogdíjtól, ami a Linda ismétléseiből származott volna. Hogy áll most az ügy?

A törvény szerint az Előadóművészi Jogvédő Irodának tájékoztatnia kellett volna engem, mire ők kiadtak egy közleményt, hogy a honlapjukon tájékoztattak. Korábban nem is tudtam, hogy az Artisjus mellett van más ilyen szervezet is, így nyilván a honlapjukat sem figyeltem – mint ahogy azt sem nekem kéne figyelnem, hogy egy adott évben mennyi ismétlés megy.

Csak a 2007 és 2013 közötti ismétlésekért kapta meg a jogdíjakatFotó: Polyák Attila - Origo

Más módon nem is kerestek?

Egy chatszobában tudtam meg, hogy egyáltalán járna innen is jogdíj. Ott szóltak, hogy van a nevemen pénz, ami viszont csak a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozik. Amikor rákérdeztem, hogy a korábbiakkal mi a helyzet, kiderült, hogy szétosztották, mert nem jelentkeztem érte.

A törvény szerint mindent meg kellene tenniük azért, hogy felkutassanak.

Küldeniük kellett volna két ajánlott levelet, akkor két tértivevény igazolta volna, hogy mindent megtettek a felkutatásomra. Telefonon sem kerestek, pedig nem olyan nehéz kideríteni a mobilszámom – te is megtaláltál, ahogyan sok más újságíró is.

Jogi útra tereled a dolgot?

Természetesen, hiszen a jövedelem eltitkolása, vagyis ha nem fizetik ki nekem, ami jár, az bűncselekmény. Jogi szempontból több aggályos dolog van ebben az egészben, most épp állásfoglalásért megyünk az ügyvéddel egy Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalhoz (korábban Magyar Szabadalmi Hivatal - a szerk.), ők felügyelik ezt a másikat. A Facebookon egyébként rengetegen írtak, jogászok, ügyvédek és más előadók, akik szintén nem kaptak innen pénzt. Nem egy közismert dolog, hogy az Előadóművészi Jogvédő Iroda egyáltalán létezik, sokan csak az Artisjust ismerik.

Más előadók is jelezték neki, hogy nem kaptak pénztFotó: Polyák Attila - Origo

Linda-beli partnered, Szerednyey Béla viszont végig kapta a pénzt. Nem beszéltetek erről soha?

Nem, mivel Bélának eszébe sem jutott, hogy én nem kapom. Meg aztán úriemberek között nem esik szó pénzről.

Én azért rákérdezek: mekkora összegről van szó?

Nem tudom. A szervezet 1994 óta létezik, a jogelődje pedig már 1988 óta, vagyis odáig kellene visszakeresni minden egyes ismétlést. A helyzetet bonyolítja, hogy a Lindá-t nemcsak a közmédia csatornái adták, de az RTL Klub és a Viasat3 is, fogalmam sincs, ezeknél a csatornáknál mennyi ideig tárolják egyáltalán az adásmenetet, amiből ez kiderülne.

Miből élsz egyébként mostanában?

Ez nem publikus, azt hiszem. Szinkronokat csinálok ma is, castingokra járok, de a megkereséseket erősen befolyásolja a Linda.

Benyelt, kisajátított ez az egész produkció, pedig előtte vagy ötven tévéjátékban játszottam,

és a rokonszakmákban is mozogtam: készült velem nyolc lemez, tizenhat videoklip, ötvenkét mese. A Lindá-t viszont a mai napig ismétlik, a világ minden tájáról írnak az emberek, legutóbb Sydneyből kaptam egy e-mailt, hogy az előbb láttak a tévében. Voltak, akik velem együtt felnőttként élték meg a sorozatot, mások ezen nőttek fel, de már akkor is óriási hatása volt: sokan emiatt kezdtek el sportolni, jobban fogytak a fapapucsok és a Babetták is, kicsit fellendítettük a csehszlovák motoripart is.

Sokan a Linda miatt kezdtek el sportolni, mások miatta vettek BabettátFotó: Polyák Attila - Origo

Többször lehetett már hallani, hogy akár film formájában is, de feltámasztanátok a sorozatot. Miért nem lett ebből semmi?

Szimbolikusnak ézem, hogy a Filmalap ugyanabban az épületben van, mint az említett jogvédő iroda. A hetvenes, nyolcvanas években egyébként rengeteget jártam oda, volt ott egy vetítőterem, ahol a szakma premier előtt megnézhette a filmeket. De a lényeg, hogy három éve csináltam egy hosszabb reklámfilmet, amelyben futottam, bicikliztem is, a rendező pedig rácsodálkozott, hogy még mindig milyen jó kondiban vagyok. Ő javasolta, hozzuk vissza a Lindá-t, írt is egy forgatókönyvet, amit beadott a Filmalapnak, amire visszakapott egy háromoldalas indoklást, hogy miért nem támogatják.

Mi lett volna a sztori?

Onnan indult volna, hogy több más rendőrrel együtt Lindát is visszahívják a korengedményes nyugdíjból, mert folyamatosan hígul az állomány. Az lett volna benne az érdekes, hogy ott vannak a húszévesek, akik csak hallomásból ismerik, egy idős néninek látják. Persze Linda kap egy fiatalabb társat, megy a szellemi és a fizikai szkander. Rengeteg poént írtak erre,

kicsit olyan lett volna, mint Stallonétól A feláldozhatók, csak a magyar viszonyok között.

A Filmalapot meg sem próbáltátok megkerülni?

Ha nem lenne ilyen monopóliuma, meg tudnánk finanszíroztatni másokkal. Saját pénzből is készülnek filmek, de azokon általában látszik is az alacsony költségvetés. Ez pont egy olyan film lett volna, amihez sok pénz kell. A forgatókönyvírót egyébként nagyon megviselte a kudarc, egy másik kolléga azonban átírta azon szempontok mentén, amelyek miatt elutasították. A második verziót már azért dobták vissza, mert kockázatosnak találták. Azt kérdezték, mi van, ha nem megy be rá a közönség. De mi van, ha bemegy? – kérdezem én. Honnan tudják előre?

Jó helyen kell lenni ahhoz, hogy az ember filmterve megvalósuljonFotó: Polyák Attila - Origo

Úgy érzed, inkább személyes problémák állnak a háttérben?

Nem tudom. Andy Vajna annak idején ki-kijárt a Linda forgatására, 1985-ben még ott guggolt a kamera mögött a Margitszigeten, amikor a sztori szerint NDK-s lányokat erőszakoltak meg. De most öten döntenek, két nő és három férfi, náluk is jó helyen kell lenni.

Nem véletlen, hogy a fiatal filmesek közül sokan elmennek Amerikába.

Te soha nem gondolkodtál külföldi karrieren?

Ha tizennyolc éves lennék, biztos megpróbálnám, de nem hiszem, hogy az én korosztályomnak ez lenne a dolga. Inkább itthon kellene az életművünket tiszteletben tartani. A Lindá-nak szerinem igenis volt érzelmi hatása, egy fiú például azt mesélte a múltkor, hogy felvette magnóra a sorozatot, mert akkor még nem volt videó – többször visszahallgatta úgy, hogy a képet hozzá csak ő látta maga előtt. Az ilyen dolgok miatt megérdemelne legalább egy esélyt, hogy visszahozzuk, de sajnos nem ilyen a döntési mechanizmus.

Volt azért a kétezres évek elején egy újabb próbálkozásotok, ami már nem annyira jött be a nézőknek. Te milyennek láttad?

Ott is anyagi problémák voltak, finoman szólva hűtlen kezelés történt. Ez erősen meglátszott a végeredményen is,

nem tudtunk olyan színvonalon dolgozni, mint ahogy szerettünk volna,

pedig a hozzáállásunk megkérdőjelezhetetlen volt, Szerednyey és Bodrogi is maximálisan benne volt. Pécsi Ildikó ebben a verzióban nem szerepelt, de a mozis tervek őt is érdekelték.

A Linda többi szereplőjével megmaradt a kollegiális viszonyFotó: Polyák Attila - Origo

Velük milyen a viszonyod? Tartjátok a kapcsolatot?

Kulturált, intelligens emberek közötti, kollegiális viszony, ami köztünk van. Időnként összerántanak minket egy-egy tévéműsorra, hogy megmutassák a nézőknek, mennyit öregedtünk.

Megismernek azért még mindig az utcán? Le szoktak szólítani?

Két véglet van, az egyik azt mondja, hogy semmit nem változtam, a másik azt, hogy csak a hangomról ismert meg. Ugyanakkor a rengeteg ismétlés a skatulya meghosszabbítása is számomra, valahogy nem hagynak megöregedni – hiszen a korom szerint már nagymamákat kéne játszanom, de ha be is hívnak egy-egy castingra, végül biztosan nem én kapom meg a nagymama szerepét. Pedig nem festem a hajam, és sminkelni sem szoktam, egyszerűen ledobja az arcom, mint egy maszkot. Ilyen szempontból az "out of" kategóriában vagyok.

Karateruha mikor volt rajtad utoljára?

Régen, miután most már más sportokat űzök. Csak fotózásokon szoktak néha megkérni, hogy vegyem fel, olyankor belemegyek. Egy gyönyörű darabot megőriztem, azt még Harmat Lászlótól (taekwondonagymester – a szerk.) kaptam, most is ott van a szekrényben.

Nem tetszik a rajongóknak, ha szokatlan képet posztolForrás: Görbe Nóra

Vittél haza más kelléket is a Linda forgatásáról?

Egy nagyon használt és elnyűtt balettcipőm van még a balettos korszakomból, az a Lindá-ban is szerepelt. Volt egy balettos epizód, amely miattam került bele, hogy legalább ennyi legyen belőlem a Linda-karakterben.

Egy kicsit hadd legyek én is ott Lindában, ha már ennyire azonosítanak vele.

Nagyon bánod, hogy ennyire beleragadtál a karakterbe?

Olyan szempontból igen, hogy rengeteg lehetőségem lenne, vagy lett volna, ha az emberek képesek lennének elvonatkoztatni a figurától. Ha bármilyen képet posztolok magamról, ami eltér a bennük élő képtől, kikérik maguknak. Szerednyeyvel csináltunk annak idején irodalmi-zenés esteket is, egy órán át szavaltunk, énekeltünk, táncoltunk, a végén pedig csak azzal jöttek oda, hogy "Jaj, de kár, hogy nem tetszett kicsit sikítani". Persze a közönség szeretete mindig jólesik, az meg valahol az én hibám is, hogy nem kaptam több új szerepet, nem mozgok eleget ezekben a körökben.

Ilyen lett volna a Linda-film:

Közben ki is költöztél vidékre. Tudatos volt ez a visszavonulás?

Amúgy sem vagyok az a nyomulós típus, ha elhívnak, elmegyek, ha nem, nem.

Az nagyon távol áll tőlem, hogy bent éjszakázzak a Két Szerecsenben

vagy a Liszt Ferenc téren egy teraszon. Nagyon szeretek a természetben élni, a mostani házunkban a kert vége már egy nádas, mögötte egy patak van, majd egy tó – jobbra tőlünk négy ló lakik, balra tyúkok, a kutyákról meg a tavi madarakról nem is beszélve. A környezet, a növények és az állatok nemcsak a lelki békéhez segíthetnek hozzá, de egy őszinte, jóindulatú közeget alkotnak, amire nagy szükségem van, főleg az utóbbi időben.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK