Idén mintha új trend bontakozna ki az amerikai tévéiparban, a csalódást okozó új sorozatoknak már inkább csak lerövidítik az első – és egyetlen – évadját, ahelyett, hogy kíméletlenül elkaszálnák azokat. A korábbi években mindig lehetett hallani egy-két szerencsétlenül járt szériáról, lássuk, az elmúlt tíz évben mely produkciókat vették le legkorábban a képernyőről.

Ha csak az Egyesült Államok négy nagy országos adóját – az ABC, a CBS, a FOX és az NBC műsorait – vesszük alapul, a 2015/2016-os tévés évad eddig indult tizenhét szériája közül hivatalosan még egyet sem kaszáltak el. Az ABC inkább visszavonta Don Johnson új sorozata, a Blood & Oil tizenhárom epizódos megrendelését, és tízrészesre csökkentette az évadot, miközben az NBC ugyanígy járt el a The Player-rel, abból csak kilenc epizód jön tizenhárom helyett.

Don Johnson új sorozata nem remekeltForrás: ABC

Lehet azt mondani, hogy az eljárás kíméletesebb annál, mint ha két-három rész után eltüntetnék a süllyesztőben az adott produkciót, a csatornák azonban legalább annyira nézik ilyenkor a saját érdeküket, mint az alkotókét vagy a rajongókét. Az ily módon megkurtított sorozatokat be lehet húzni a manapság amúgy is divatos „limitált széria” kategóriába, vagyis más országokba például még simán el lehet adni. Igaz, a The Player esetében már korábban lezajlott az értékesítés, a Sony még a megrövidítés előtt eladta 105 régióba.

A korábbi években még más volt a szokás, egy vagy két epizód után is gond nélkül elkaszáltak egy-egy kevéssé sikerült produkciót. Nézzen bele, 2005-től kezdve melyek voltak az adott évad elsőként eltüntetett sorozatai.

2005, Head Cases – két epizód

Annak ellenére bukott óriásit, hogy nem voltak benne rossz nevek, Chris O’Donnell és Adam Goldberg játszották a két főszerepet. A rövid életű produkció egy ügyészről és egy ügyvédről szólt, akiket lelki problémáik és közös terapeutájuk hozott össze annyira, hogy közös irodát nyissanak. „Néhány sorozat csak arra jó, hogy távol tartson a tévétől. A Head Cases pont ilyen” – írta akkor a USA Today kritikusa.

2006, Smith – három epizód

A Ray Liotta főszereplésével készült sorozatot nem húzták le ennyire a kritikusok, a nézőknek viszont nem vált a kedvencévé – hiába ügyködött benne Liotta vezetésével egy egész tolvajcsapat, a producer pedig Az elnök emberei-t és a Vészhelyzet-et is jegyző John Wells volt. Elsőre hét rész készült egyébként, ezeket a CBS internetes adatbázisában mind meg lehetett találni, illetve többek között a Hallmarkon is lementek később.

2007, Viva Laughlin – két epizód

Zenés sorozatnak indult egy kaszinótulajdonosról, a brit Blackpool alapján. Többek között Hugh Jackman és Melanie Griffith is benne volt, a közönségnek és a vezetőségnek azonban ez nem volt elég ok arra, hogy kicsit türelmesebbek legyenek: a CBS két epizódot adott le, az ausztrál Nine Network már csak egyet. Őszintén szólva, egyiken sem csodálkozunk, látva, hogy Jackman miként énekelte a Sympathy for the Devil-t a show-ban:

2008, Do Not Disturb – három epizód

A címéből már lehet sejteni, hogy a Do Not Disturb (Ne zavarjanak!) egy hotelben játszódott, elképzelhető azonban, hogy a nézők magukra vették a felszólítást, és hagyták inkább nyugodtan játszani a színészeket. Tulajdonképpen kár értük, hiszen a New York-i szálló alkalmazottai között olyanok tűntek fel, mint Jerry O’Connell, Jesse Tyler Ferguson vagy Dave Franco.

2009, Hank – öt epizód

Társaihoz képest még elég sokáig húzta a Hank című szitkom, amelytől csak öt epizód után szabadult meg az ABC. Ez valószínűleg a címszereplő és ötletgazda, Kelsey Grammer nevének köszönhető, aki az amerikaiak két kedvelt vígjátéksorozatában, a Cheersben és a Frasier – A dumagépben is szerepelt, pályafutása során öt Emmy-díjat és három Golden Globe-ot nyert. Itt egy Wall Street-i fejest játszott, aki hirtelen elvesztette az állását és a vagyonát, ezt próbálták meg humorosan megjeleníteni.

2010, Lone Star – két epizód

A főszereplőt, James Wolkot a széria indulásakor az új George Clooneyként emlegették az amerikai lapok, pedig a Lone Star előtt nem lehetett túl sok mindenben látni – igaz, a szériában sem sokáig, hiszen két epizód után lekerült a képernyőről. Wolk itt egy olajügyletekkel foglalkozó férfit játszott, aki kettős életet élt, két családja volt két külön városban.

2011, The Playboy Club – három epizód

Látatlanban nehéz elképzelni, hogy ez a sorozat ilyen hamar megbukott, hiszen a Playboy felemelkedését mutatta be, rengeteg csinos és lenge öltözetű nővel – köztük Amber Hearddel – a főszerepben. A széria ráadásul a hatvanas években játszódott, a Mad Men – Reklámőrültek képi világát ígérte, a megvalósítás azonban borzasztóan lassúra és unalmasra sikeredett.

2012, Jersey lány – két epizód

A Made in Jersey egy ügyvédnőről szólt, aki egy New Jersey-i olasz-amerikai családban nőtt fel, majd New Yorkban bekerült egy menő ügyvédi irodához – ahol természetesen a saját kishitűsége mellett a kollégák rosszindulatával is meg kellett küzdenie. A főszerepet Janet Montgomery játszotta, de többek között Kyle MacLachlan is benne volt, az elkészült nyolc epizódot a Super TV2 nézői is láthatták.

2013, Lucky 7 – két epizód

Nyolc epizód készült, de ebből hatot már csak az iTunesra pakolt fel az ABC, a képernyőn csupán két rész ment le, annyi elég is volt a nézőknek. A történet középpontjában egy queensi benzinkút hét munkatársa állt, akik évek óta közösen lottóztak, mire egyszer meg is ütötték a főnyereményt – természetesen rá kellett jönniük, hogy a pénz sok problémát megold ugyan, de közben számos másikat is szül.

2014, Manhattan Love Story – két epizód

Lehetett volna egy kedves szerelmi történet is egy aranyos csajról (Analeigh Tipton) és egy jóképű srácról (Jake McDorman), de nem lett az. A frissen összejött pár állandóan olyan kérdéseket tett fel a kapcsolatukról, amik jobb esetben csak untatták, rosszabb esetben idegesítették is a nézőket – és ennek nemcsak az volt az oka, hogy a férfi és a nő nem is különbözhettek volna jobban egymástól. 

Önnek melyikből van már elege? Szavazzon!

Amiből elég volt, az nincs a listán, de megírom ide!