„Ki ez az őrült betelefonáló?” – háborgunk, esetleg szidjuk a szakértőnek beállított balféket. Átkozódunk a híreket hallva, vagy a vérnyomást lecsillapítandó azonnal állomást váltunk – csak akad valami zene, ami megnyugtat. Ünnepeljünk: 90 éves a magyar rádió!
Amikor az autóban csapkodjuk a volánt a röhögéstől, vagy együtt dalolunk a hangszórókkal, bele se gondolunk, milyen régóta tesszük ugyanezt, mennyire beépült a rádió az életünkbe. Ma kilencvenéves a magyar műsorsugárzás, sőt, ha az hazai előzményeket is belevesszük, a híradás elektrizált változatai még ennél is öregebbek.
A rádiózást megalapozó találmány Hertz rezonátora volt – 1887–88-ban ennek segítségével bizonyította az elektromágneses hullámok létezését. Fontos az olasz Marconi 1896-os drótnélküli távírója, amellyel a távközlési hullámok gyakorlati alkalmazhatóságát támasztotta alá.
Negyed kilométer, nagy dolog
Az első férfi, akinek sikerült nagyobb távolságot is áthidalni az új eszközzel, az orosz Alekszander Sztyepanovics Popov volt – 1895-ben már a 250 méter is csodálatos rekord volt. Innentől óriási lépésekkel haladt a fejlődés, hiszen öt évvel később Anglia és Amerika között is létrejött a vezeték nélküli kapcsolat.
Ahhoz, hogy a vételt tökéletesítsék, Lee de Forest zsenijére is szükség volt. 1906-ban őt találta fel a háromelektródás csövet, vagyis a triódát – ez kellett ahhoz, hogy a jeleken túl akár az emberi hang is továbbítható legyen.
Belga sikerek
Az első kísérleti rádióadást 1914-ben sugározták Lackenben, Belgium területén. A fejlesztéseknek óriási lökést adott az első világháború, hiszen a hadseregnél rájöttek, hogy a technológia milyen jól használható a katonai kapcsolattartásban.
A rendszeres adást az Egyesült Államokban indították be. A KDKA rádió 1920-as pittsburghi sugárzása után Európa sem akart lemaradni, hamar követték az amerikaiakat. 1922-ben megalakult az angol BBC, azaz a British Broadcasting Co. Ltd. – az ő működésük hatalmas ösztönző erőt jelentett a kontinens többi országának.
Telefonba mondott hírek
Manapság ugyan senki sem úgy tekint Magyarországra, mint elektrotechnikai nagyhatalomra, de egy évszázada ez még másképpen volt – az ipar számos területén az élbolyban versengtek a hazai szakemberek. A távközlésben sem voltunk lemaradva, sőt: Puskás Tivadar kuriózumnak tekinthető Telefonhírmondója, mint afféle előd, már 1893. február 15-én elindult Budapesten.
1923-ban Paskay Bernát postai műszaki igazgató kérésére két fiatal mérnök, Erdőss Gyula és Jurcsek Viktor látogatott Németországba. Tanulmányi útjukon felmérték, mi legyen a hazai „bródkaszting” technikai háttere – tapasztalataik alapján a Posta Kísérleti Állomás 1923-ban a berlini Huthnál két darab 250 wattos adókészüléket rendelt.
Kellett a kraft
Az egyik Csepelen állt szolgálatba, a másik Sopronba került, a Magyar Távirati Iroda közgazdasági híreit továbbították a segítségükkel. Nem telt el sok idő, belátták, hogy a két eszköz teljesítménye kevés, ezért magyar mérnökök, Tomcsányi István és Magyari Endre 1 kW-os távíró- és távbeszélőadót építettek.
Hamar kiderült, hogy számos rádióamatőr kagylózza rendszeresen kristálydetektoros vevőjével a távirati híreket. Tapasztalataikat időről időre megosztották a Posta Kísérleti Állomásával – az ő visszajelzéseik segítették és ösztönözték a mérnököket abban, hogy a felszabaduló Huth adóval kísérleti jelleggel műsoradásba kezdjenek – egy ilyen alkalommal ismerhette meg a hallgatóság a postánál dolgozó Marczal János műszaki segédtiszt dalárdában tökélyre csiszolt nótáit.
Nekünk a zene kell
Az első komoly adáskísérlet 1924. március 15-én hangzott el: a nemzeti ünnephez méltó zenés műsort sugároztak. Egyre több volt a rádióamatőr, egyre türelmetlenebbül várták az állandó hallgatnivalót: amíg 1925 novemberében alá nem írták a rádióhírszórás engedélyokiratát, ez nem történhetett meg.
A koncessziós jogok a Telefonhírmondó Részvénytársasághoz kerültek, amelyet a korszerű feladatokhoz át is szerveztek: megkapta a Magyar Telefon Hírmondó és Rádió Részvénytársaság nevet. Nem csak a rádiósok, a szakemberek is várták a nagy napot, így nem piszmogtak soká. 1925. december 1-jén, 546 méteres hullámhosszal megszólalt, és szól azóta is a rádió, igaz, a második világháború alatt és utána 144 napig nem sugároztak műsort – csak 1945. május elsején indult újra az adás.
A magyar kultúra fegyvertára erős fegyverrel gyarapodott. Ez a fegyver a most meginduló broadcasting. Fogadalmat teszek arra, hogy minden üzleti szempontot háttérbe szorítva, tisztán csak a magyar kultúra szempontját szem előtt tartva fogjuk ezt a fegyvert kezelni” – jelentette ki a mikrofonba Kozma Miklós, az MTI vezérigazgatója. Az ünnepélyes adásnyitás után a hallgatók a következő műsort kapták:
- Molnár Imre: Régi magyar dalok a 17–18. századból, Kern Aurél feldolgozásában
- Kerntler Jenő: a) Liszt: Szerelmi álmok; b) Bartók: Allegro Barbaro
- Sándor Erzsi kamara-énekesnő: a) Donizetti: nagyária a Linda di Chamonix című operából; b) Tauber: Vogel im Walde
- Hubay Jenő: Csárdajelenet
- Székelyhidy Ferenc: Poldini: Kálmán diák dala a Farsangi lakodalomból
Cím: 2621 Verőce, Árpád út 21. (GPS: 47.82180, 19.03601)
Ha a Dunakanyarban kirándul, nézze meg a páratlan kiállítást.
Megközelíthetősége akadálymentes, kerekesszékkel érkezők számára is látogatható – további információt a múzeum weboldalán találhat.
Az LGT ismert dalával búcsúzunk, köszönjük, hogy hallgattak-olvastak!